5. nap.

Nyugodt alvás, tisztálkodás, reggeli, pakolás és irány a depó! Csodálatos napsütés és szél. De a szél jó nekünk, ha így, ha ennyire erős marad! Laci hajója remek „szélhajó” és akkor hiába mások gyors technikája… mert azzal csak elszállni lehet, pont úgy, mint a szél! A sajtóiroda épületében azonnal a „team meting” székei várnak, ahol közlik a napi menetrendet. Majd megkapja minden F2-es pilóta az új szabálykönyvet.

És ekkor jött, hogy elkértem Lacitól a „pendrájf” (pendrive) nevű kis okosságot, majd bejutottam Laci illetve belépőm, meg a reggel sárgáról kékre változott karszalagom segítségével a sajtóirodába, ahol rányomulhattam 15 perc erejéig a hálóra és legalább a napi eseményeket, fel tudtam tölteni.

Most megyek és elfoglalom a helyem, az általam kifigyelt épület, adott pontján, ahonnan csodálatosan fogom látni a 12:30-kor induló 35 körös versenyt… szi jú lédör (see you later)! 
 

Itt vagyok megint. A sajtó iroda legtetején voltam. Szó szerint a tetőn, vagyis mindent remekül láttam.

Maga a futam nagyon komoly volt. Nem volt hiány látványosságban sem. Ketten buktak, szerencsére sérülés nélkül megószták és egy versenyző pedig műszaki hiba miatt kényszerült feladni a futamot. Laci nagyon taktikusan építette fel a versenyét. Nem is volt benne semmi hiba sem. Egyszer kényszerült komolyabb kitérő manőverre de szerencsére tanitani való módon oldotta meg a feladatot, igy sérülés nélkül, épen hozta be a hajót és a 9. helyen zárta a futamot, ami 2 VB pontot hozott neki. Ezzel Kovács Lészló a kilencedik helyen áll a Forma 2-es Motorcsónak Világbajnokság első futama után!

Most elköszönök, mert jön a pakolás… vissza mindent az utánfutóba, hiszen sok minden van bepakolnivaló és irány Budapest!

... ahha…!

Ekkor Lacink mondta, hogy a pakolás kész, és mivel még újoncok is vannak a csapatban, ezért lesz, ami lesz alapon, irány a „bííícs”. És, mert annyira nem kellett minket noszogatni, hamar le is értünk. Na, mi szép testű magyar legények mentünk is előre rendületlenül a homokon. Zsolti nem bírta tovább és meghajrázta az iramot. Olyan felszabadult futása volt a rádiós búvárunknak, hogy boldogságában meg sem hallotta, hogy az egyik napozó kóbor kutya felhagyva tevékenységével utána ered, és vadul ugatva jelzi félreérthetetlen szándékát. Apikámmal azonnal megértettük, hogy Zsolti narancssárga térdnadrágja bántja a társaságunkhoz csatlakozott ebünk szemét. Zsoltinak nagy szerencséjére a négylábú jószág már igencsak matuzsálemi korban volt (kinézete alapján) és nem érte utol. A kutyusnak meg nagy szerencséjére kifogyott a szuflája, és abbahagyta az ugatását, mert elég sok, a homokban fetrengő ember kezdett hangot adni nemtetszésének. De az is lehet, hogy egyenletesen leégett testünk színe, ami vagy egyenletesen vörös, vagy egyenletesen fehér (póló és r. nadrág által nem fedett felületek), és e jól elkülöníthető kontraszt váltotta ki belőlük a furcsa hangokat! Zsoltink vízben lubickol, miközben „kutyánk” csendben figyeli, hogy merre mozog, hol bukkan fel. Öcsink: „ha még nem láttatok igazi rozmárt, most majd fogtok” (némi testszőrzetre és testsúlyra utalhatott), és mondatát, a portugál napfürdőzőknek ajánlva berobogott a vízbe. Laci, Apikám és én, óvatos duhajokként barátkoztunk a víz hőfokával… Belemásztunk mi is. Igaz, hogy Lacinak, hirtelen dolga lett a parton hagyott ruháinknál, Amikám pedig, mint fotóművész igyekezett új oldalról bemutatkozni, és én meg a kagylógyűjtés rejtelmeivel ismerkedtem alaposabban...  

Irány a kocsi. Útközben egy vendéglátó-ipari egységhez nagyon hasonló építmény állta utunkat, megnéztük magunknak. A holland csapat szponzorai is. Valamelyik náció képviselőinek nem kellett volna. Lengyel példára, holland-magyar „drúzsba”! Miután befutott még egy ismerős arc, ismerőssé kezdett válni a közeg… majdnem, mint a depóban! Azért csak sikerült lépnünk és rendre vissza is értünk, ahol még a kiadós össznépi zuhanyozás után, laza étkezésre vettük fejünket. De mégis elindulunk. Utazunk, utazunk, utazunk, és hazafelé utazunk. Indulás 21:15. Jó időpont az indulásra, még világos van. Zsolti, hogy az utazás közel 20 perce tartó egyhangúságát megtörje, feladta a „csapatépítő jellegű” feladatot, ami abból állt, hogy mindenki mondja el, szerinte mi volt „jó” és mi volt „rossz” az elmúlt napokban. Hát elmondtuk szépen, egymás után. A téma kiváltotta beszélgetés már kitartott éjfélig.

Irta: CÉZÉ

GPS:  dr MOBIL