3.nap.

Hajnali négyre érkeztünk meg a portugáliai verseny helyszínére a csendes óceán torkolati kisvárosba Santo Antonióba. Nos egy biztos, ezen a hétvégén húsz F2-es versenyhajó brutális motorhangja gondoskodik majd a benzingőz és a vizen repesztő kétezer köbcentis motorok által előrehajtott testek hangjának kakofóniájáról!

Kezdésnek felállítottuk a csapat depósátrát, elhelyeztük a hajót és a szervizdobozokat. Persze ez nem ment zökkenőmentesen, mert nem volt kijelölve fixre a hely. Mi bajunk lehet?! Semmi. Elkészültünk. Elkaptam egy doboz behűtött sört, majd utána, vélhetően a sör hatásának és a hosszú utazásnak is köszönhetően, bedőltem az autóba néhány órára.

A pénteki szabadedzés napját az ébredésem után egy szószerinti „Döglégy Zolee” idézettel kezdem: 
Reggel hét, ébredek;

Kinézek az ablakon, végre péntek…;

Igen, péntek. Itt vagyunk egyben és épségben. Nem különben a hajó… ő is kibírta. Persze, hogy motorikusan is egyben van-e minden, a közel 3400 km-es rázkódás után, az majd a nap folyamán fog kiderülni.

Miután az Apikámmal megszerzett kávé kezdte éreztetni jótékonyan ébresztő hatását, kezdtem észrevenni az ébredező torkolati városka szépségét. Valóban csodálatos helyszíne a 2007-es, Forma2-es motorcsónak vb első futamának. Az egyetlen hibája, hogy fene messze van, főleg ha autóval és azon még egy súlyos vontatmánnyal abszolválja az ember. Na de elég a nyavalygásból! Hiszen olyan helyen, olyan valaminek lehetek a részese, ami nem mindennapi dolog és valljuk be, csak kevesek számára adatik meg, főleg így, ebben a formában!

Apikámmal elnézegetve a városka szépségeit visszaértünk a GP számára lezárt területre, röpke 10 percen belül jött mr. Nyakkendő a szervezéstől céltudatosan felénk véve az irányt. Ennek a magabiztosságnak köszönhetően a terület egy másik ám, szerintem sokkalta jobb helyére kellett átköltöznünk. Az átszervezés alatt, a cselekedetről Apikám és Öcsi többször is „ugye, hogy megmondtam az éjjel” mondattal fejezték ki véleményüket, ugyanakkor közös összefogással hamar átléptünk az önkényes helyfoglalás problémáján.

Elkezdődött a valós verseny munka is. Nem mélyedek bele nagyon a részletekbe, de érdekes volt részleteiben látni, ahogy Apikám és Öcsi a propellerrel „foglalatoskodtak, Laci és Zsolti a baleset esetén, esetleg szükségessé váló oxigén ellátó biztonsági berendezést építették be a helyére, míg én a saját, a fotózáshoz és íráshoz kapcsolódó feladatomat láttam el. Az, azonban bizonyos, hogy rengeteg ismerettel lettem gazdagabb. Sokat tudtam meg az F2-es hajókról, a pilótáikról, a szerelőkről, a csapatokról vagy pl. a versenyek felépítéséről, de akár a szabadedzés menetéről is. Ami a legfontosabb, hogy amit megtanultam, az nekem nagyon tetszik. Én hamar végeztem az írott anyagokkal, így jobbára a fotózás, a napozás, majd az azt követő bőrtapogatás, mivel géphez, íróasztalhoz szokott testem, most töményen kapta a d vitaminokat, a napos, szeles portugál vízparti napsütésben… azért kibírom!

Délutánra megvolt a gépátvétel (akár más technikai sportok esetében) itt is szigorú regulák írják elő a csapatok számára, hogy minek és legfőképpen hogyan kell megfelelnie, az U.I.M. szabályok szerint. Részletes és mindenre kiterjedő vizsgálatokat végeznek el. Mivel estig volt időnk, átvettük a hotelben szobáinkat. A Formula Team igényesen gondoskodik mindenkiről, ezt leszögezhetem. Nincs kivétel a pilóta vagy egy technikus, de még közöttem sem. Ezért csak köszönettel tudok tartozni a csapat menedzsmentjének!

Este hétkor kezdődött el a pilóták eligazítása „drivers meeting” ami kb. egy órán át tartott. Addig mi, akire nem volt ott szükség, pihenővel és/vagy felfrissüléssel ütöttük el a közös csapatvacsoráig az időt. Ezután még némi levezető séta következett és kb. már aludni is mentünk, a másnapi kora kelés miatt.

… jó éjt