Az első kerekesszékes nő a Bamakón

2012. augusztus 22. A Nemzeti Sport Online felületén indít blogot Kis Adri, a Blikk Nők újságíró-szerkesztője. Mostantól rendszeresen tájékoztatja az érdeklődőket a Budapest-Bamako Rallyra való felkészüléséről.

Kis Adri az egész életét mozgássérültként élte, ám két évvel ezelőtt egy súlyos betegség után végleg kerekesszékbe került.

- A betegség miatt hosszasan kórházban feküdtem, és néhány napig az sem volt biztos, hogy életben maradok. Utána pedig én magam nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e még küzdeni. Aztán jött egy pont, amikor rájöttem: millió dolgot megtettem már az életemben (quadozás, repülőgép-vezetés, stb.), de még legalább ennyi van, amit szeretnék kipróbálni... köztük a Budapest-Bamako Rally. Már a kezdetek kezdetén felfigyeltem rá, ugyanis amellett, hogy imádok vezetni, és feszegetni a határaimat (mind „sebességügyileg”, mind a nehéz helyzeteket tekintve), nagyon megfogott a rally karitatív célja, miszerint Maliban és Mauritániában (a világ 5. és 6. legszegényebb országában) adományokat osztanak szét. Idén tavasszal a sors, vagy a jó ég tudja kicsoda, szép lassan hol kisebb, hol nagyobb segítséget/lehetőséget sodort az utamba, én mindegyikkel éltem, és most ott tartok, hogy a Young & Partners és a Rali-Túra Egyesület jóvoltából 2013 januárjában elindulok a nagy útra. Megvalósítom az álmomat és ki akarom próbálni, hogy mennyire bírom a „kiképzést”, valóban olyan kemény csaj vagyok-e, mint azt hiszem magamról.

Adri blogján a napokban bemutatta a csapattársát is:
- Hogy el tudjam saját magamat viselni ilyen szélsőséges körülmények között, elhívtam az egyik nagyon kedves barátomat, Siklósi Gábort, a Hungary Ambulance Mentőrobogó Szolgálat szakmai vezetőjét. Nem tagadom: megnyugtat a tudat, hogy velem lesz valaki, aki ismer, akitől nem kell segítséget kérnem, mert rám néz, és tudja, hogy mit hogyan oldjunk meg... Ám elsősorban nem ez volt az, amiért Gáborral szerettem volna utazni! Sokkal inkább azért, mert az ember nem bír ki akárkivel nagyjából 16 napot, 0-tól 24 óráig. Gábor mindenhol megfordult már a világon, ahol valamilyen veszély volt, és menteni kellett, ezért azt gondolom, hogy lelkileg igen csak fel van vértezve. Ő egyébként egy picit hezitált, majd egy hét múlva már azt szervezte, hogy milyen adományokat tudunk majd magunkkal vinni az útra.