A kullancsok pókszabású, egységestestű, ízeltlábú, vérszívó élősködők. A Földön jelenlévő, mintegy 800 kullancsfaj közül Magyarországon 42 honos. Elterjedtségük az ország nyugati-délnyugati és északi régióiban és Szeged környékén a legnagyobb, de mind gyakrabban észleljük őket nagyvárosok közparkjaiban, útmenti erdősávokban, ezek vektorállatok révén (vadak, sünök, madarak, denevérek) terjednek. A globális klímaváltozással összefüggésben a kullancsok elterjedtsége is változóban van, gyakran figyelmen kívül maradnak a fenti szempontok. A honos hazai kullancsfajok túlnyomó többsége a vadakon élősködik (stenoxen kullancsok), mindössze 6 olyan kullancsfajtát ismerünk (ún. euryxen kullancsok) melyek egyaránt szívesen támadják meg az embert és háziállatait. A legnagyobb egyedszámban az ún. közönséges kullancs (Ixodes ricinus) tenyészik, ezt követi másodikként a birkakullancs. A kullancsok támadására két irányból kell felkészülnünk: a látó kullancsok a gyep és az aljnövényzet felől, míg a szem nélküli, „vak” kullancsok fák-bokrok 1,5-2 méterre lévő leveleinek fonákjáról vetik magukat áldozatukra. A kullancsok fénykerülő állatok, a természetben a hűvös, sötét, nedves helyeken tartózkodnak legszívesebben, ezért bőrünkön is (hosszú órákig) a sötét, lehetőleg nedves területeket keresik. A bőrön való áthatolásukat a nyálukban kiválasztott igen hatásos érzéstelenítő anyag teszi észrevehetetlenné. A kullancsoknak mind a nyála, mind a széklete fertőző, sőt, az elhullott kullancs elporladt maradványainak belégzése útján is fertőzhet. A világon több száz fertőző betegség terjesztésében visznek szerepet a kullancsok, ezek nagy része csak vadakon, kisebb része azonban emberen és háziállatain is manifesztálódhat, ezek – nem gyakorisági sorrendben – a kullancsencephalitis, a Lyme-kór, a babesiosis, az ehrlichiosis, a Q-láz, a tularaemia, a mediterrán foltos láz és a tibola. Magyarországon ezek közül bizonyítottan a kullancsencephalitis, a Lyme-kór és a babesiosis írható egyértelműen a kullancsok rovására, a tularaemia az állattartók betegsége. Úgy tűnik, hogy hazánkban emberen a Lyme-kór előfordulása a leggyakoribb, ezt követi a kullancsencephalitis, s ezidáig még emberi babesiosist nem észleltünk, de felbukkanására fel kell készülni. Ezek a betegségek nem jellegzetes általános tünetek (láz, rossz közérzet, influenza-szerű tünetek) után mutatják meg egyedi arcukat. A kullancsencephalitisben a fenti általános tünetek után hamar fejfájás, hányás, szédülés, bénulások, izom- és izületi fájdalmak alakulnak ki. A Lyme-kór jellegzetessége, a csípés helyén kialakuló, majd vándorló, „kokárda-rajzolatú” nagyelemű bőrkiütés sajnos nem mindig van jelen, lappangva alakulhat ki a többi tünet is, látás-hallás, egyensúlyzavarok, izületi fájdalmak, szívritmuszavar, stb., ezért a betegség felismerése sokszor nehéz. A babesiosis a vörösvértestek szétesése révén súlyos vérfestékvizelést és veseelégtelenséget okozhat. A kullancsencephalitis ellen emberen hatékony védőoltással védekezhetünk, de a gyógyítása nehéz, a (felismert) Lyme-kór minden stádiumában gyógyítható, érdekes módon háziállatok védolthatók ellene, emberen még a vakcináció nem megoldott, a babesiosis azonnali beavatkozás híján házi kedvenceink napokon belüli elhullását okozhatja. Mennyiben speciális a bringások helyzete a kullancskérdéssel kapcsolatban? A fentiekből kiderülhet, hogy a megfáradt túrakerékpáros pont azokon a helyeken kereshet útja során felüdülést, ahol a kullancsok élnek (árokparton, hűvös erdőszélen, árnyas pihenőkön) A megelőzést szolgálja a zárt, de szellőző ruházat, kullancsveszélyes terepen haladáskor a különféle vérszívók ellen kapható riasztószerek alkalmazása (pl. Ben’s 30 – patikában kapható), de mindenekelőtt a megfelelő időben, előrelátással adott védőoltás! Ha észleljük magunkon a bőrbe ékelődött kullancsot (a szúnyoghoz hasonlóan csak a nőstény kullancs csíp), akkor a számos tévhitet (bekenés, körömmel kitépés, forgatás, sprayvel történő lefújás, olajcsepp, hogy megfulladjon) figyelmen kívül hagyva használjunk ún. kullancseltávolító kanalat, mely a csümölcsmagozóhoz hasonló módszerrel kíméletesen távolítja el a rovart a bőrből, megakadályozva, hogy a kullancs akár fertőzött nyálát, vagy gyomorbennékét a szúrcsatornába ürítse, és végül a segítségünkkel fertőzzön meg bennünket. A kullancs eltávolítása után azonban a seb és környékének fertőtlenítő szerrel való befújása, bekenése mindenképpen kívánatos. Ha azt észleljük, hogy a kullancs feje beszakadt és nem eltávolítható, ne erőltessük, ne piszkáljuk! Kis gyulladásos reakció kíséretében a szervezetünk napok alatt kilöki az idegentestet, súlyosabb esetben pedig (felülfertőződés esetén)sebész szakorvos segít a bajban. Összefoglalva: a kullancsok szervezett vegyszeres irtására országszerte aligha számíthatunk, saját környezetünkben azonban rendszeres kaszálással, a búvóhelyek napfény számára való megnyitásával hatékonyan védekezhetünk a közvetlen támadás ellen. A veszélyt mutatja, hogy a ’80-as években még csak minden tízezredik kullancs volt fertőzött Magyarországon, napjainkban már minden ezredik az, emiatt a védekezés-megelőzés minden eszközének alkalmazása indokolt, különösen ha a kirándulást a tavaszi (március-június közötti) vagy a késő őszi időszakra tervezzük, azon belül is a kora reggeli és a sötétedésre hajló késő délutáni periódus a legveszélyesebb. 2004. október 3. Dr. Tokodi György

A http://www.happybiketeam.hu engedélyével!