Fajtatiszta szánhúzókutyák szerepe a kutyaszánsportban:
Fajtatiszta szánhúzókutyán, a kutyatenyésztők nemzetközi szövetsége, az FCI által elismert és jegyzett négy kutyafajtát, a szamojéd lajkát, a szibériai huskyt, a malamutot és a grönlandi szánhúzókutyát értjük. Ezeket a fajtákat ma a kutyaszépségversenyek szabályrendszere, a küllemi elbírálás szentenciái szerint tenyésztik, szánhúzásra csak elenyésző százalékukat használják. Talán a grönlandi kutya maradt meg leginkább természetes funkciójában, a magas északi vidékeken. Tiszta fajtájú szánhúzókutyák a felsorolt négyen kívül is vannak ugyan a világ északi régióinak több pontján, mint például a lajkák szánhúzásra tenyésztett (szelektált) változatai, pl. a kolimai lajka, vagy a csukcsok, és a korjákok szánhúzó kutyái, de ide sorolható az ún. alaszka husky is mint eredendően indián falusi kutya. Ezeket az FCI természetesen nem jegyzi a fenti kategóriákban. A második kérdésre a válasz igen egyszerű. A kutyaszánsport, verseny, az alaszkai aranyláz idején született a tizenkilencedik század végén, 1897-1899-ben. Az első versenyeket, a Klondike vidékére szállított (lopott) különböző fajtájú kutyákkal rendezték. A ma fajtatisztának tartott négy kutyából kettő, a malamut és a szibériai husky is ebből a világból került elő, későbbi tenyésztéssel. A kutyaszánversenynek tehát a közfelfogással ellentétben, semmi köze nincs, a kutyát ősidők óta munkára használó természeti civilizációkhoz, mint például az innuit (eszkimó), vagy az ingalik, kacsin, neszkepi stb. (indián) kultúrák. Ezeknek a népeknek életük fontos kelléke volt a kutyák, vontatta szán segítsége, de versenyt soha nem rendeztek. A kutyaszánverseny a fehér ember találmánya. A harmadik kérdés a sport jelenlegi orientációja. A kutyafogathajtás mint sport az 1970-es évek óta, eredetileg Amerikából indulva, viszonylag gyorsan elterjedt minden kontinensen. Dél-Afrikai és Ausztrál versenyek is vannak. Így a nemzetközi szövetség, az IFSS jogosan aspirál ismét a téli olimpiai részvételre, mivel a kutyaszán 1932-ig olimpiai szám volt. Egyetlen akadály azonban, hogy ehhez egy kontinens bajnokságot, és egy világbajnokságot kellene rendezni! A jelenlegi gyakorlat szerint ez lehetetlen, az ok pedig a következő. Amikor a sport megjelent Európában, az azt művelők részben az amerikai hagyományokat követve, részben pedig a nemzeti kutyatenyésztő körökből kikerülve, alapították meg egyesületeiket és kezdtek versenyeket szervezni. Az amerikai hagyományokat követőknek természetes volt, hogy bármilyen kutyát be lehet fogni, ehhez nem szükséges fajtanyilvántartás, törzskönyv, csak az eredmény számít. A kutyatenyésztők viszont, akik ez által új elfoglaltságot, sokszor feltűnési vagy üzleti lehetőséget véltek felfedezni maguk és szánhúzónak mondott fajtáik számára, megrendezve első versenyeiket, kikiáltották a hivatalos szánhúzó fajtákat, kizárólagos szánhúzóknak. Versenyeiken más kutyával, vagy törzskönyv nélküli kutyával nem lehet indulni. Külön bajnokságokat és világbajnokságot rendeznek. Elkülönült világszervezetük van, a FISTIC, aki szintén aspirál a téli olimpiai részvételre. Az így kialakult ellentét forrása azonban és valójában egy kérdés, éspedig az, hogy a vadászkutyák, keverék kutyák vagy a nem regisztrált szánhúzófajták sokkal gyorsabban futnak, mint az FCI-s tenyésztésbe vont hivatalos fajták. És ezt az ellentétet látszólag nem lehet feloldani, mivel a fajtatiszta fogat, versenyben törvényszerűen alulmarad a keverék ill., csak a kutyaszánversenyek valamelyik műfajára, a gyorsasági, középtávú vagy hosszú távú versenyekre, és nem küllemre szelektált kutyákkal szemben. A feloldásnak azonban van egy lehetősége, éspedig a józan, biológiai logika alkalmazása. Az utóbbi időben gyakran találkozhatunk azzal a méltatlankodó véleménnyel, hogy az ún. fajtatiszta versenyeken szibériai huskynak regisztrált versenykutyák sokszor semmiben nem különböznek az Alaszka huskynak nevezett, a fajtatiszta körök által gyűlölt, csúnya és nem regisztrált, de nagyon gyors és egyébként kedvelt szánhúzó fajtától. Az elbeszélők általában valamilyen „törzskönyvi bundát” vélnek felfedezni az ügyben. Esetünkben azonban úgy tűnik, nem erről van szó. Itt adja meg a biológia a választ. Az élővilág fejlődésének, a darwini evolúciónak alapja és vastörvénye a szelekció. A kutyatenyésztés is ezt a biológiai mechanizmust használja ki évezredek óta, a saját a javára. A kutya őse, mint ragadozó, a genetikai információk igen széles skáláját birtokolta, és ezek biztosították számára az alkalmazkodással kapcsolatos stratégiák nagy variációját. Például az emberre is, mint megélhetésének és túlélésének forrására, így talált rá. Ezek az információk tartalmazzák azt, hogy lehet kicsi vagy nagy, foltos vagy egyszínű, agresszív vagy barátságos, gyors hosszúlábú vagy kotorékozó rövidlábú stb. Csak tervszerű és radikális szelektálás kérdése, hogy melyik, a szelektáló, tehát a tenyésztő számára legkedvezőbb tulajdonság vagy tulajdonságcsoport válik dominánssá. Így alakultak ki és alakíthatók ma is a különböző kutyafajták. Ahogy a vadászkutyák vagy a pásztorkutyák egy adott felhasználási célhoz lettek alakítva, ugyanúgy alakultak ki és alakulnak ma is a különböző igénybevételnek kitett szánhúzó kutyák. Ezeket az igénybevételeket a különböző típusú, rövid, közép és hosszú távú versenyek jelentik, a szelekciót pedig az eredményes szereplésre való törekvés motiválja. A különböző típusú versenyeken más és más az elvárás. A gyorsasági versenyeken egyetlen cél van, az, hogy a távot a kutya futva minél gyorsabban tegye meg. Más elvárás itt nincs. Verseny előtt és után a kutya meleg, komfortos szállítóládába, „doboz”-ba kerül, nincs kitéve az időjárás és a terep szélsőségeinek, stb. A középtávú igénybevétel már merőben más. Ezek a versenyek sokszor ún. „stage” versenyek, tehát a versenyzőket átszállítják egyik színhelyről a másikra, és ezen belül gyorsasági és középtávú szakaszok is váltakoznak egymással. Itt a kutya igénybevétele differenciáltabb, már nem csak „doboz” van, hanem esetleg kinn is kell aludni, komolyabb szintkülönbségeket kell leküzdeni, változó, sokszor nehéz terepi viszonyok között kell futni, de ugyanakkor erősnek is kell lenni stb. A hosszú távú verseny szimulálja legjobban azokat a mostoha, szélsőséges körülményeket, melyek az igazi szánhúzó kutyák kialakulásához vezettek. Az 500 km. felett megteendő távolság, az állandó kint alvás, a sarki terepi viszonyok, a tájékozódni tudás, megannyi szélsőséges tényező, ami a célnak legmegfelelőbb kutyatípus kialakulásához vezet. Nyilvánvaló, hogy ez esetben is az eredményes szereplésre való törekvés a fő mozgató, de itt már jelentkezik mind a hajtó, mind pedig a kutya számára egy másik, sokkal régebbi tényező, az életben maradás szüksége. Visszatérve tehát az alapkérdésre, vajon „bunda”-e, amikor a fajtatiszta versenyek, fajtatiszta szánhúzó kutyái küllemre egyre inkább eltérnek a hivatalosnak kikiáltott „standard”-tól, és az igazi szánhúzó kutyákra vagy a keverékekre kezdenek hasonlítani. Fentiekből következően ez tehát nem „bunda”, hanem egy természetes folyamat végeredménye, melynek mozgatója a hasonló igénybevétel, és ugyanaz a jó szereplésre való törekvés, a gazda vagy a hajtó részéről, a fajta tisztaságára való tekintet nélkül. A fajtatiszta kutyák is ugyanannak a szelekciónak vannak kitéve, mint a többi szán előtt versenyző kutya, tehát lassan ugyanahhoz a küllemhez, standardhoz közelítenek. A tenyésztés mozgatója itt maga a kutyaszán verseny. Az egész vitának tehát semmi értelme nincs, mivel előbb vagy utóbb kialakulnak a sprint, közép vagy hosszú távú versenykutya típusok, vagy már ki is alakultak, és tökéletesen hasonlítani fognak egymáshoz, függetlenül attól, hogy egy, a természettől elrugaszkodott rendező elv tiszta fajúnak vagy keveréknek fogja-e nevezni őket. Természetesen mindez nem zárja ki, hogy valaki passzióból az FCI által jegyzett kutyákat fogja be a szánja vagy a kocsija elé. Ez a demokrácia. De az is demokrácia, hogy ezzel a passziójával és világlátásával ne akadályozza mások, az élsportokat kedvelők érvényesülési lehetőségeit. Ennek a csúcsa pedig az olimpia. És ez csak egy van, ahol nem tesznek különbséget tiszta és kevésbé tiszta fajok között, csak az eredmény számít!
Irta: Buzetzky Győző Beküldte: Cs. Ödön
Elnök, Magyar Szánhúzókutya Sportegyesület
szabadban.hu
KIPRÓBÁLNÁD, MEGVENNÉD, MEGTANULNÁD? A legjobb cégeket megtalálod a BOLTKATALÓGUSBAN
VÉLEMÉNYED VAN? Akkor ne habozz, hanem gyere és oszd meg velünk a FÓRUMBAN