ANTARES 10.80

A hajó 10 méter 80 centi hosszú, és a balatoni KH-kal van egy súlycsoportban, csak hatvan évvel korszerűbb. Ebben a kategóriában nem a sebesség a lényeg. Mások az igények: a berendezése legyen kényelmes és egyszerű, az erős nagy test tengerálló, 20 csomós utazósebességre legyen képes és gazdaságosan lehessen üzemeltetni. Ez jellemzi a Bénéteau túrahajóját, amely tökéletes társ a több napos horgászutakon.

Őszi tribunji túránk második napjára időzítettük az Antarés próbáját. Jó döntést hoztunk, délelőtt sima tenger, meleg, de kissé felhős idő fogadott minket. Optimális idő egy kis motoros kirándulásra a szigetek között. Előbb azonban túl kellett esni a kötelező fotózáson. Ez jó alkalmat kínált arra, hogy gyakoroljam a partfalhoz állást a hajóval. A marinából átpöfögtünk a halászkikötőbe, és ott kiszállt a fotós. Farral álltam oda, mert így voltunk egy magasságban a mólóval. Ez a hajó két motorral van szerelve, ami jóval könnyebbé teszi a kikötőben való navigálást, az oldalcsúszást azonban meg kell szokni. Az első próbálkozást érdemes nagyobb távolságból kezdeni, és így rávezetni a hajót a célra. Gyorsan és pontoson reagál a gázadásra, néha azonban elkelt volna még egy kéz a két irányváltó és a kormány egyidejű kezelésére. Kis rutinnal ezt a gépet milliméter-pontossággal lehet vezényelni.

A kikötő előtt megpörgettük a motorokat, már amennyire két ilyen behemót dízel hagyja magát. A nagy test kiemelte az orrát, majd gyorsan felvette a vízszinteshez közeli utazó "magasságot". Hamar elértük a 18 csomót, de érezni lehetett, hogy ennél nem szeretne sokkal többet. Nem kínoztuk a bejáratós motort, de úgy 25 csomó körül lehet a vége. Végül is ez kellemes, biztonságos sebesség. Az Antarés egyébként sem egy ideges hajó. Sima vízen a saját hullámain egyszerűn meg sem lehet billenteni. Ha szemből fordulunk rá, zokszó nélkül szétcsapja őket. Oldalról meg éppen csak megbillen, mintha engem akarna vigasztalni, hogy jól van öreg, ügyes gyerek vagy. Ez a hajó nagyon komoly időben is megállja a helyét. Többünknek is eszébe jutott a név: járőrhajó. A hídon kialakított második kormányállás még ezen a késő őszi napon is kellemes élményt jelentett. A hajó választható módón akár egyszerre is reagálhat mindkét kormány utasításaira. Érdekes megfigyelni, ahogy a szerkezet hol az egyik, hol a másik kormányos parancsait veszi figyelembe. Mindig azét, aki aktív. Ha mind a ketten tekerik, akkor a kezdeményezőé az elsőbbség, mindaddig, amíg mozgásban tartja a kormányt. Eljátszottunk ezzel egy darabig, de aztán a táj kötötte le a figyelmünket. Találtunk egy kis lagunát, melynek végén halászkikötő bújt meg.

A parton egy hatalmas fabárkát építenek, láthatóan már évtizedek óta. Valószínűleg soha nem kerül vízre.
Az Antarés cockpitja megfelelően tágas egy négyszemélyes asztal felállításához. Itt a padló alatt tárolódobozokat találunk. Bőséges hely van a horgászeszközök vagy a búvárfelszerelés kipakolására. Egy kis ajtón keresztül tágas hátsó teraszra léphetünk ki, ahonnan fürdőlépcső vezet közvetlenül a vízhez. Ennél kényelmesebb megoldást elképzelni sem lehet. A kajüt körbejárható, de nem túl tágas. Ha a puffereket nem pakoljuk el, hanem csak behajtjuk, gyakorlatilag elfoglalják az utat. Az orrfedélzet megfelelően tagolt, ami jól segíti az itt dolgozók munkáját, de csökkenti a napozófelületet. Egy hatalmas tolóajtón át jutunk a szalonba. A belső elrendezés egyszerű hajós kialakítású. Igényes, jó minőségű anyagok felhasználásával alkotott kényelmes terek vesznek körül mindenhol. A klasszikus kormányosállásból minden irányba jó a kilátás. Pár lépcső vezet a kis konyhába, a mosdóba és a hálókabinba. Rövid túránkon természetesen a híd volt a legnépszerűbb hely.

Ezen a hajón lehet élni, dolgozni, szórakozni. Aki aktívan tölti a szabadságát a tengeren, szeret búvárkodni vagy horgászni, annak optimális választás az Antarés.

L.F.

Fotó: Szekeres