Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese egyik esete:

OBH 3813/1996.
A panaszosok beadvánnyal fordultak az országgyűlési biztoshoz, melyben sérelmezték, hogy a személygépkocsi szerzési támogatásra való jogosultságot megállapító jegyzői határozat megszületése után a jogosultaknak éveket kell várni a teljesítésre.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, és a Népjóléti Minisztériumot kérte fel vizsgálatra.

A minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a jegyzői határozat kézhezvételétől a támogatás tényleges felvételéig tartó több éves várakozás a támogatási rendszer jellemzője. Évente általában „megyénként” az igények tíz százalékának kielégítésére van mód. A vizsgálat során két megválaszolandó kérdés merült fel. Az első arra vonatkozott, hogy a támogatás valóban eljut-e a rászorulókhoz. A jogszabály szerint a jogosultság megállapításának feltétele a rászorultság, hiszen az részesülhet szerzési támogatásban, akinek a családjában az egy főre jutó, a tárgyévet megelőző év havi átlagos nettó jövedelem, a tárgyév január 1. napján érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének kettő és félszeresét nem haladja meg. A kiadható szerzési és átalakítási támogatások keretszámát a költségvetés függvényében a népjóléti miniszter a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével egyetértésben állapítja meg.

Az utalványok elosztásának diszkrecionális joga a közigazgatási hivatalt illeti meg, az általa felállított bizottság véleményének figyelembevétele mellett. A bizottság, melynek tagjai a MEOSZ területileg illetékes szervezetének meghatalmazott képviselője, a megyei tisztifőorvos által megbízott szakorvos, valamint a hivatal által felkért személy. Az utalványok megfelelő elosztására kellő garanciával szolgál tehát az említett kormányrendelet szabályozása, mely biztosítja az érdekeltek képviselőinek részvételét a döntési folyamatban és meghatározza az előnyben részesítés lehetőségének szempontjait.

Eszerint a kielégítésnél előnyben részesíthető az a súlyos mozgáskorlátozott személy, aki saját jogán jogosult a szerzési és/vagy átalakítási támogatásra, a személygépkocsit rehabilitáció céljából használná, (munkaviszony, tanulói jogviszony folytatása) egyedülálló, a szerzési támogatás összegét segédmotoros rokkantkocsi vagy kerekesszék vásárlására használja fel, vagy honvédelmi kötelezettség teljesítése során, azzal összefüggésben vált súlyos mozgáskorlátozottá.

A másik vizsgálandó kérdés az volt, hogy az utalványok alacsony száma sérti-e a szociális biztonsághoz való jogot. Az állam az Alkotmány 70/E §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait. Nem sérti a szociális biztonsághoz való jogot a rendelkezésre álló utalványok szűkössége, hiszen önmagában az, hogy a kialakított ellátási rendszer milyen típusú támogatásokat tartalmaz, és hol vonja meg az adható támogatások határát, amennyiben ez nem jelenti az ellátások egy minimális szint alá csökkenését, nem vezethet alkotmányos visszássághoz.

Az országgyűlési biztos vizsgálata az ügyben alkotmányos visszásságot nem tárt fel.

Kapcsolt ügy: OBH 4898/96; 8215/96; 8702/96; 3053/97; 5666/97; 6954/97; 7963/97.