A  PÁNIK  az idegfeszültség rohamszerû kitörése. Szintén feszültségérzettel jár, szédülés, hányinger követi, majd zavart cselekvés óriási félelemérzettel és menekülési vággyal.

A PSZICHIKAI HATÁR az ember lelki terhelhetõségének a végpontja következmények nélkül. Ehhez azonban testi feltételek is szükségesek. A jól tápláltság és a pihentség a tûrõképesség határait kitolhatja. A fizikai fáradtság és a rosszultápláltság szûkíti.
 
Amikor egy ejtõernyõs sokat vállal magára, és:
- fizikailag fáradt, ugrás elõtt nem pihente ki magát;
- kevés ugrásszáma van, ezért kevés tapasztalattal rendelkezik;
- a becsvágya óriási: õ mindent kibír;
- elbizakodott, mert eddig nem volt semmi baj.

…de egy hirtelen változást, egy váratlan eseményt már nem bír el az idegrendszere, túlterhelés lép fel. A pszichikai határterhelést túllépi. Hibás döntést hoz vagy teljesen lebénul, képtelen valamit is cselekedni. Erre mondják, hogy szinte kõvé dermedt. Ilyen helyzetben az ugrás biztos életveszélyt jelent a túlterhelt ugró számára. Ezek ellen fel kell vérteznünk az ejtõernyõsöket. Olyan helyzetbe kell hozni õket, hogy maguk is önállóan ki tudják védeni a stressz felgyülemlõ hatásait.

A STRESSZ testi - lelki feszültség. Stressz állandóan ér minden embert, mert ezek a külvilág ingerei, melyek érzékszerveinkre hatnak. Ér bennünket vegyesen jó is, rossz is. A probléma akkor nõ nagyra, ha sok negatív inger, amit frusztrációnak is neveznek, éri az embert. A stressz ilyen fajtáját említjük a továbbiakban, mely aggodalmat, szorongást vált ki belõlünk és halmozódása a határterhelés túllépéséhez vezet. A stressz valós vagy vélt fenyegetésként is felfogható. Nem idegbetegség, pillanatnyi kihagyás "csak''. Az ember fizikai értelemben a sérüléstõl és a haláltól fél; társadalmi értelemben a létbizonytalanságtól és az egyedülmaradástól ; lélektani értelemben bizonyos kishitûség lép fel, hogy nem tudunk valamit elvégezni, nem felelünk meg az elvárásoknak. A stresszt kiváltó tényezõk az ugrásnál is jelen lehetnek., legtöbbször jelen is vannak. Meg kell tanulni tehát legyõzni a stresszt akaratunkkal, önfegyelmünkkel, lelki önkondicionálással (megerõsítéssel); állapotunkat pozitív irányba kell fordítani. Jó, ha az oktatók tudják, hogy a kezdõ ejtõernyõsök stressz csúcsa a rárepüléstõl a kiugrásig tart, míg a tapasztalt ejtõernyõsöknél ez a csúcs a reggeli felkelésnél jelentkezik, és egy kisebb másodlagos csúcs a nyitásnál.

Hogyan szabadulhatunk meg a stressz káros hatásaitól?
1. A stressz felismerhetõ. A stressz tudatunktól függetlenül jelenlévõ valóság, de felismerhetõ a zaklatottság állapotáról, kisebb hibák elkövetésérõl, rosszul összehangolt mozgásról. Jobb ilyenkor elismerni hatását és ellensúlyozni magunk nyugalomra késztetésével, önmagunk meggyõzésével, optimista szemlélet kialakításával. Ennek eredménye-ként az alkalmazott helyzetben véglegesen is megszüntethetjük a stressz hatását.
2. Ne érzelmeinkre hallgassunk, hanem az eszünkre. Amikor valamit ugrás közben rosszul csináltunk és más is észrevette, könnyen stresszhelyzetbe kerülhetünk, mert tartunk az illetõ rossz véleményétõl. Akár súlyos volt a hiba, akár nem, át kell gondolni és a tények tisztázásával meghatározhatjuk felelõsségünk, hibánk határait. Nem azért kell ezt a vizsgálatot végrehajtanunk, hogy kibújjunk a felelõsség alól, hanem fel kell tárnunk hibánk okait, nehogy mégegyszer elkövessük. Ezzel pedig a stressztõl is megszabadulunk.
3. Készüljünk fel elõre a stressz hatásokra. Gondoljuk át milyen váratlan dolgok zavarhatják meg az ugrást és készüljünk fel rájuk - esetleg több megoldást is kigondolva - tervezzük elõre a nem várt helyzetekbõl való szabadulásunkat.
4. A tények elemzésének alapja a biztos elméleti (fõként fizika) tudás. Amint értjük és biztosan tudjuk a zuhanás, a nyitás, az ernyõnyílás, ereszkedés és kormányzás, a földetérés tudományos alapjait, valamint jól begyakoroltuk ezeket a mozzanatokat, akkor félelmeink csökkenni fognak, magabiztosak leszünk és elhárítjuk a vészhelyzeteket. Ezért az ejtõernyõsnek gyûjteni kell a megtörtént balesetek megoldására, hibáira vonatkozó adatokat, az ejtõernyõzés elméletérõl szóló írásokat, hogy saját helyzetét igen rövid idõ alatt fel tudja ismerni, elemezni, és a megszerzett megoldástárból (amit elõzõleg megjegyzett) az optimálisat kiválasztva épen érjen földet.
5. Logikus mûveleti sorrendet kell felállítani. Az ugrás elõtt átgondolt terv (célbaugrás stratégia vagy stílusugrás gyakorlatok) , a korábban elvégzett lelki-testi tréningek után a cselekvések végrehajtása következik. A cselekvés sorozaton végrehajtás közben nem ajánlatos változtatni (célbaugrás) , mert zavart okoz az ugró számára.
6. Találjuk meg saját módszereinket a stressz csökkentésére, erre mindnyájan képesek vagyunk.
Vonuljunk félre és szemlélõdjünk(meditáció); lazítsuk el magunkat (relaxáció); légzésünket szabályozzuk (lassítás); gondolatainkat összpontosítsuk (koncentráció); beszélgessünk, olvassunk stb. Ki kell választanunk a nekünk megfelelõt és azt alkalmazni addig, amíg a stressz hatásakor is határozottan tudunk cselekedni.
7. Ragadjuk meg a kezdeményezést ! A várakozás mindig kiváltja a stresszt a kockázat sportoknál. A várakozás ideje alatt gondolkodhatunk egy komolyabb feladatról, amit még nem próbáltunk (ha ilyenkor magunkban azt mondjuk, hogy ehhez most nincs türelmem, akkor stressz alatt vagyunk). Kérdezzünk meg másokat is a felvetett problémánkról. " Elõre kell menekülni " - lépjünk túl a kellemetlen szituáción.
8. Teremtsünk helyzeteket. Míg korábban az ugrás helyes végrehajtásának módjait vizsgáltuk gondolatban, most gondolatban felidézünk baleset- vagy veszélyhelyzeteket és megpróbáljuk megoldani. Ezeket jó végigjátszani magános, páros vagy társas helyzetekben is.
9. Csináljunk önellenõrzést. Ellenõrizzük, hogy az alkalmazott módszer valóban gyengítette-e stresszünket. Keressük siker tulajdonságainkat, figyeljük mások tevékenységét, tegyük jobbá ugrásainkat. Ejtõernyõs sikereink életünket is jobbá teszik. Munkahelyünkön is alkalmazni tudjuk megszerzett jó tulajdonságainkat, képességeinket, készségeinket. Jobb válaszokat adunk az élet által feltett kérdésekre. Reakcióink hatásosabbak lesznek, mert gyorsabban fogunk reagálni.. Gyorsabb reflexeink még az autóvezetésnél is védeni fogják életünket. Másképp fogjuk nézni a világot., másképp tervezünk, szervezünk, cselekszünk : hatékonyabb, elõvigyázatosabb, megfontoltabb emberek leszünk. Javasolnak gyors stresszcsökkentõ technikát is a szakcikkek, mely lényegében a fent elmondottak leegyszerûsített alkalmazása, azonban nem biztos és nem végleges. Szükség esetén azért megpróbálkozhatunk vele.

1. Legyen minden felszerelés készen és tudjuk mindenrõl ami éppen kell, hogy merre van.
2. Vegyünk szívvel-lélekkel részt a földi gyakorlatokon. Ha van kérdésünk tegyük fel, ha nincs figyeljünk és hallgassunk. Az oktató pedig dolgozza ki és magyarázza el az ugrás minden mozzanatát.
3. Idõben szálljunk gépbe, az ugrásra teljesen felkészülve.
4. A gépben nagyon kényelmesen helyezkedjünk el. Üljünk függõlegesen, ne fél fekvõhelyzetben.
5. Lazítsuk el egész testünket, hátunkat a gépfalnak támasztva.
6. Olyasmire gondoljunk, amitõl lazítani tudunk:(ne aludjunk el!)
7. Képzeletben figyeljünk magunkra, amint tökéletes ugrást hajtunk végre.
8. Gondoljunk arra, hogy az ugrás pontosan a terv szerint fog végbemenni. Gondoljuk el, mi lesz a részünk benne. Gondoljunk a zuhanásra, a gyakorlat végrehajtására, a nyitásra, az ejtõernyõ belobbanására.
9. A gépelhagyás elõtt hajtsunk végre még egy gyors felszerelés- ellenõrzést és ugorjunk egy jót!
   

A svájciak az egyik világbajnokságon nem jól szerepeltek. Elhatározták, hogy pszichológiai edzésmódszereket fognak alkalmazni. Ki akarták küszöbölni a stresszt. A pszicho-tréningeken a versenyzõket hetente öt napon át, három hónapig, napi 10-20 percre vették igénybe a pszichológusok. A gyakorlatok testi-lelki ellazítással kezdõdtek, majd tudatos és ösztönös mozgásokat végeztek; az önbizalmat és a koncentráló képességet fejlesztették, végül a versenyre való konkrét értelmi felkészülés elsajátítását gyakorolták. Fontos követelmény volt, hogy a válogatottban harmónia alakuljon ki, s ezért a csoport tagjainak alá kellett magukat rendelniük a közös érdeknek. A versenyzõk maguk állították össze saját edzéstervüket, de tanácsot a pszichológusoktól bármikor kaphattak. Azok a kerettagok, akik becsületesen hajtották végre az edzéseket jobb eredményeket produkáltak, mint akik immel-ámmal vagy egyáltalán nem hajtottak végre tréningeket.

Álljon például itt egy egyéni pszicho - edzésprogram:

1. Alapozó tanulás:
- lazító gyakorlatok
- pozitív, sajátosan ejtõernyõs célfeladatok végrehajtása
- mozgások programozása: lazítás, majd a mozgások egyéni gyakorlása és a végrehajtás ellenõrzése. Célrahelyezkedés, lábletétel, testhelyzetek szabadesés közben. Ezek az önbizalmat is fokozzák.
- koncentrációt növelõ edzés. Jelérzékelõ és légzõgyakorlatok a koncentráció növelése céljából. Pl. jelérzékelés a stílusugráshoz, zsugorba történõ átmenõ helyzettel együtt történõ kilégzés.
- probléma feldolgozás

2. Formábahozás:
- a versenyszellem feldolgozása, helyi sajátosságok megismerése, tájékozódási pontok
- reális cél kitûzése : teljesítményé és nem a helyezésé !

3. Verseny alatti alkalmazás:
- ellazítás
- az ugrás gondolatban és mozgásban való pozitív átélése
- a rárepülés tengelyének és a tájékozódásnak a "látása"
- sikertelenség esetén a probléma feldolgozása, a hibás ugrás elfelejtése és koncentrálás a következõ ugrásra. A svájci válogatott nem lett világbajnok, de több hellyel elõrelépett a következõ világbajnokságon. A szellemi - lelki elõkészítésnek nagy jövõje van, és nagy múltja is, hiszen a keleti népek értelmisége régen alkalmazza ezt a módszert Japántól kezdve, Kínán keresztül Délkelet - Ázsiában és Indiában. Az európai pszichológia nagyon késõn fejlõdött ki, de fejlõdése felgyorsult és a két kultúrközpont lélektani eredményeinek egyesítésével nagy reményekre jogosít. A balesetek bekövetkeztekor gyakran megtörténik, hogy a gondolatok, érzések gyakran nem támogatják a ténylegesen szükséges cselekvést, hanem inkább akadályozzák, lerontják hatását. Ahhoz, hogy a balesetek elhárításánál optimális hatást érjünk el, a belsõ és a külsõ folyamatokat szinkronba kell hozni, össze kell hangolni. Ezt a szellemi-felismerõ, illetve megtanuló-berögzítõ folyamatokkal érhetjük el. Az ejtõernyõzésben a legfontosabb feladat a biztonság növelése. Ennek nem lehetnek határai. Gondoljuk meg, hogy egy baleset a legígéretesebb sporteredmény elérését is lehetetlenné teszi. Ezért fontos, hogy a pszichológiai gyakorlatokat a balesetelhárítás, valamint a jobb sporteredmények elérésének szolgálatába állítsuk. Az elõbbi általánosabb ismertetések után egy részletes programot is közreadunk.
 

1. A lelki-szellemi gyakorlás

Nagy mértékben segíti a tanulási képességek fejlesztését. Ismerjük meg a legfontosabb lelki-szellemi megismerési lehetõségeket.

M o n o l o g i z á l ó s z a b á l y o z á s

Az ugrás idején az információk feldolgozása általában automatikusan megy végbe és nem tudatosan. Különösen nehéz helyzetben azonban ez teljesen tudatossá válik. Ilyen esetben az ugró "elmondja" saját magának, hogy mit szándékozik cselekedni, utasításokat ad önmagának, és elrendezi gondolatait. Az erõs stressz alatt a gondolatok a magabiztosság és a kétség között váltakoznak. Ha az ejtõernyõsnek ilyenkor sikerül megtartani önuralmát és magabiztosan kitart, akkor lesz elég lelkiereje leküzdeni a stresszt: azonnal keresi a kivezetõ utat, gyorsabban dönt és ezzel magasságot, tehát idõt nyer.
Ezt a képességet azonban legtöbbször ki kell fejleszteni, mert kevés embernek adatik meg eleve. Olyan varázsszavakat kell mondani magunknak, mint nyugalom, higgadj, gondolkodj, dönts, ne mérgelõdj, mennie kell, menni fog, stb. Az önmagunkhoz való, bizakodást kifejlesztõ beszéd képessége napi gyakorlatot igényel, hogy alkalomadtán saját, immár valós képességeinket elõnyösen tudjuk felhasználni a nem várt körülmény megoldására. Az ilyen önedzõ tevékenységet régebben önszuggesztiónak nevezték.

2. A saját hatás

Sok esetben még a jó eredményeket elérõ sportolók sem biztosak saját képességeik hatékonyságában. Meg kell tehát erõsíteni növendékeinket, de a sportolókat is, hogy a megtanult, begyakorolt módszereket, fogásokat hatékonyan képes mindenkor alkalmazni.

a. A s z e m é l y e s c é l k i t û z é s e k r e a l a p o z o t t e d z é s

Ez a legalapvetõbb edzési módszer. A tréning ugrások során a teljesítendõ célokat elõre meghatározzák és az elérhetõ eredményt a növendékekkel elõrejeleztetik (prognosztizálás). A gyakorló ugrás után az eredményt összevetik a kitûzött céllal és értékelik miért sikerült vagy nem sikerült azt elérni. A következõ ugrásnál a célt módosítani lehet saját képességeik reális és optimális felmérése alapján. Így megtanulhatják leküzdeni az esetleges lelki-szellemi idegfeszültséget; könnyebben bánnak a sikerrel vagy a kudarcokat könnyebben elviselik.

b. A t e l j e s í t m é n y i s m é t e l h e t e t l e n s é g é r e a l a p o z o t t e d z é s

A versenyekre való felkészülés edzésmódszere. Olyan felkészítési lépcsõfokokat kell kidolgozni , hogy a felkészítés csúcsán bármikor a kitûzött célszintet a sportoló teljesíteni tudja. A cél elérése fokozhatja a még nagyobb teljesítményekre való törekvést és a megvalósításukat is.

c. A t ü r e l e m r e a l a p o z o t t e d z é s

Az a.) és b.) pont edzésrendszerének alkalmazása esetén, ha a felkészítési idõ és a teljesítési idõ között hosszú a várakozási idõ, akkor a teljesítmények romlanak, mivel olyan felismeréseket (kétértelmû monológot) produkál az ugró, melyek rossz hatással lehetnek teljesítés közben a koncentrálásra. Erre is fel kell készíteni az ejtõernyõsöket, Az edzõ végig kérdezheti az ugrókat (ellenõrzés címén) a feladataikról, stílusugrásra várva a gyakorlatok sorrendjét sulykolhatják, célbaugrásnál az éppen ereszkedve irányító társak manõvereit nézhetik és a szélirány változásokat figyelhetik. Másfajta elfoglaltság nem ajánlatos, mert lazítja a soronlévõ feladatra való koncentrációt.

3. A figyelem szabályozása

A figyelem összpontosítása nem csak az iskolában fontos, hanem a kiképzésnél is és a sportnál sem hanyagolható el. Meg kell kísérelni mindig arra koncentrálni, amivel foglalkozunk. Az edzés és a versenyek idején tudatában kell lenni, hogy az éppen végrehajtott mozdulat a legfontosabb. Ezért meg kell tanulni belegondolni minden egyes mozdulatba, amely a mérhetõ, értékelhetõ teljesítményt hozza. Meg kell tanulniuk kikapcsolni maguk körül a világot gondolkodás, összpontosítás közben. Elõször csendes helyen kell valamilyen problémát megoldani, majd hozzászokni a halk zenéhez és mellette gondolkodni, és amikor már ez is eredményes akkor hangosabb környezetnél lehet próbálkozni.

4. Az aktivizáltság szabályozása

Az ugrásnak a lehetõ legoptimálisabb körülmények között kell megtörténnie. Ehhez szintén szükség van a lelki-szellemi felkészülésre. Helyes, ha az ugró megtanulja szabályozni aktivitási szintjét. Az ugrás elõtti idõszak akaratunktól függetlenül feszítettebb és ilyenkor elõnyös a lazítás (relaxálás), amellyel alacsonyabb aktivitási (feszültségi) szintet érünk el. A feszítettség látszik az ugró magatartásán is, méghozzá ellentétes viselkedési formák megjelenésével: vagy maga elé mered és csendes, vagy túlságosan sokat mozog és hangosan beszél. Az oktató figyeljen erre, és ha az ugró túl nyugodt az ugrás elõtt, mobilizálja, míg ha túl élénk, nyugtassa, lazítsa, hogy minden idegszálával koncentrálni tudjon a feladat végrehajtására.
Tréninggel elérhetõ, hogy a sportoló maga is meg tudja határozni aktivitási szintjét és akarati úton az optimális helyzetet elérje.

a. Az ellazított állapotot elérhetjük ha :
- lassan mozgunk vagy mozdulatlanok maradunk és a légzés ellenõrzésével csökkentjük az izomfeszültséget;
- békés környezetbe vonulunk vagy lágy zenét hallgatunk (walkman);
- önmagunk felkészítése belsõ monológgal a nyugalomra.

b. Az aktivizált állapotot elérhetjük, ha :
- gyorsan, erõteljesen mozgunk, több levegõt szívunk be, izmunkat használjuk;
- élénk társas környezetbe megyünk, gyors, kemény zenét hallgatunk;
- felkészülünk a kihívásra, feszültségre és erõfeszítésre

5. A képzelet ellenõrzése

a. A lelki-szellemi képzés
" A lelki-szellemi képzés egy cselekmény rendszeres és tudatos elképzelésével jár, anélkül, hogy a cselekvés ténylegesen végrehajtásra kerülne." (Volpert, 1977.) Ennek az edzésnek nagy szerepe van a stílusugrások gyakorlatának berögzítése során, különösen akkor, ha kevés az ugrási lehetõség.

b. Formái :
- Hangtalan edzés: az ugró mondogatja magában, hogyan, milyen sorrendben hajtsa végre a gyakorlatot;
- Álcázott észleléses edzés, amikor az ugró elképzeli és lelki szemeivel látja, hogyan kell végrehajtani a gyakorlatot (kívülrõl nézi magát).
- Automatikus edzés, amikor az ugró végrehajtja az ugrás mozzanatait gyakorlatban, és úgy tesz, mintha csinálná (belülrõl nézi tevékenységét).

A lelki edzéshez szükséges a relaxált, nyugodt állapot; az elvégzendõ mozdulatok tapasztalat alapján való ismerete; élénk képzelõerõ.
A lelki szellemi edzés 4 szintje:
I. hangosan elmondani és leírni a mozdulatot;
II. hangtalanul leírni a mozdulatot magunkban;
III. hangosan elmondani a mozdulat kulcselemeit;
IV. jelképekkel, szimbólumokkal, jelekkel papírra vetni a mozdulatok kulcselemeit.

Az elsõ szinten az ugró használja fel érzékszervei közül mindet, amellyel a gyakorolandó feladatot emlékezetében felidézheti. Majd kérésre adjon teljes ismertetést szóban és írásban arról a képrõl, amely lelki szemei elõtt kialakult. A második szinten az ugró vésse emlékezetébe azt a mozdulatot, melyet edzõje helyesnek tart, majd némán idézze maga elé. A harmadik szinten a mozdulat egyes elemeit kell összerendezni idõrendi egymásutániságban. A mozdulat kulcselemeit ekkor különösen ki kell hangsúlyozni. A negyedik szinten jelképeket kell használni a mozgás kulcselemeinek jelzésére. Ezek látványa képzeteket kelt az ugróban és gyorsan, könnyen emlékezetébe lehet idézni a mozdulatok sorrendjét. A forgatókönyvszerû leírások nem eléggé használhatók, mert a belsõ átélés a döntõ a mozdulatok elsajátításában, s épp ez hiányzik belõlük. Ha az utasítások ráadásul általánosak és nem kapnak magyarázatot, akkor nem végrehajthatók. Az utasításoknak tehát világosnak, szabatosnak és pontosnak kell lenniük, ha azt akarjuk, hogy segítsék az ejtõernyõs lelki folyamatainak ellenõrzését.

6. Célmeghatározás és elemzés

a. A cél meghatározása, kitûzése
Erõfeszítéseinket céljaink elérése érdekében tesszük. Amikor végsõ céljaink elérése messze van, jó ha közelebbi célokat tûzünk ki magunk és növendékeink elé. Ezeknek a teljesítését, illetve eredménytelenségét is elemezni kell, hogy az okot és a helyes módszert meg találjuk.
b. Az elemzés az okok feltárásának eszköze, mérhetõvé teszi a végrehajtás, a betanulás és az edzésfolyamat ellenõrzésének hatásosságát. Az elemzésnek is különféle szintjei vannak. A valós elemzések tárgyilagosak és megpróbálják a tényleges helyzetet leírni, kiemelni azokat a körülményeket, amelyek kialakították a helyzetet. Az összpontosítás javításával jobb eredményeket lehet elérni a stílusugrás területén, mert meg kell tanulni jobban odafigyelni a kéz és a láb tartására, a gyorsító forgásokra, az ellentartásra, a túlfordulás meggátlására stb. A célbaugrásnál el kell érni, hogy a célkereszt közepére koncentráljanak a földközeli helyzetben és a szemüket rajtatartva irányítsák az ernyõt, amíg ott nem dobbantanak. Samu Ferenc, aki kiváló célbaugró volt, mondta el, hogy akaratának és figyelmének összpontosításával éri el jó eredményeit és szinte látja maga elõtt milyen pályán fogja elérni a célközepet. Az edzõtáborokban mindenkivel át kell gondoltatni saját edzés közbeni cselekvéseit. Nyílt csoportos vitán beszéljék meg az ugrásaikkal kapcsolatos problémáikat. Az ilyen beszélgetések erõsítik a csapatszellemet. Ezek a beszélgetések elûzhetik a sikertelenség pesszimista gondolatait, melyek megbeszélés és lelki kondicionálás (erõsítés) nélkül átragadhatnának a többiekre és a csoporton belül uralkodóvá válhatnának. Serkenteni kell a pozitív, bizakodó gondolkodást, a csapatmorál kialakítását, mely az összefogáson, egymás maximális segítésén alapul. Az ejtõernyõsök szoros közösség, erõs késztetések lakoznak bennük és telve vannak tettvággyal. Ha sikerül az elvárások nyomása alól feloldani õket, akkor feladataikat nagy magabiztossággal, nyugodt elõkészületek közben, jó eredménnyel fogják megoldani. Versenyek idején naponta kell alkalmazni a pszichológiai edzést, hogy a versenyzõkben a cselekvéshez szükséges lelki-szellemi erõ kialakuljon. A lelki-szellemi edzés egyik legfontosabb területe a vészhelyzet elhárítására történõ modellezõ edzés.

Ennek folyamata az alábbiak szerint végezhetõ:
1. Az ismertetés, amikor az ejtõernyõs leírja a vészhelyzet elhárítás minden mûveletét;
2. Kiemeltetni a vészhelyzet eljárás végrehajtásának kulcsfontosságú, lényeges pontjait;
3. Betanulni a vészhelyzet-eljárás végrehajtásának mozzanatait, annak gyors elvégzését. A végrehajtásban ritmust kell a begyakorlásnál kialakítani.
4. Ismételten gyakorolni a vészhelyzet mozdulatokat viszonylag nyugodt lelkiállapotban, különbözõ térbeli helyzetekben (felfüggesztett hevederzeten).

A javasolt módszerekre a tapasztalt oktatógárda ki tud munkálni olyan tervezeteket, amelyek alaposabbá teszik a kezdõkiképzést, felgyorsítják a továbbképzést, sikereket hoznak a magyar ejtõernyõs sportnak.