Salgótarján és környéke - 2005. augusztus 17-22.-ig
"T a c s i t ú r a"
1. nap: Esik-esik, napokig esik, a 22 fős csapat bizakodva utazott a turisták által ritkán látogatott Karancs - Medves vidékére. Még esernyővel mentünk fel Salgótarjánban szálláshelyünkre, a PSZF Kollégiumába. Gyors szállásfoglalás után siettünk a Bányamúzeumba, mely hazánk első, eredeti bányavágatból kialakított múzeuma. Vajda István, a múzeum vezetője nyitvatartási időn túl végigvezetett bennünket a vágatokban, közben érdekes, jó hangulatú tájékoztatót tartott. Közelről, életszerűen láthattuk a nehéz bányászélet részleteit, eszközeit megérinthettük, s helyenként vezetőnk működésbe hozta azokat. Beszédében érzékeltette a bányászok lelkivilágát, szívét, összefogását, melyek kibírhatóvá tették számukra ezt a nehéz munkát. Döbbenetes élmény volt mindnyájunknak.
Még ezen a napon felderítettük a gyönyörű környezetben fekvő, folyómeder mellett, hegyekkel övezett, Y alakban elnyúló Salgótarján látnivalóit. A város ipari, bányászmúltra tekinthet vissza, műemlékei nincsenek, de sok szobra van. A lakótelepek sem sivárak, mert hegyoldalban vannak, s a háttér a zöld erdő. Nekünk - akik nyugati kamionáradattal terheltek vagyunk - csendes, nyugodt városnak tűnt. Akik a napi rendes túra után még bírták, esetenként megjárták a városból induló magaslatokat: Pipishegy, Pécskő, Kemping-Tófürdő stb.
2. nap: Ipolytarnóc: Reggel - már napsütésben - elbuszoztunk a Karancs változatos hegyei között az "Ősvilági Pompeji" Európa Diplomás, 20 millió éves ipolytarnóci ősvilágába. A múlt mélységes-mély, feneketlen kútjába engedett betekintést fiatal tárlatvezetőnk. 23 millió éve a trópusi tenger cápafogak ezreit hintette a partszegélyi homokba, majd a tenger visszahúzódott, a szárazulattá vált területet kanyargó folyam szelte át, partjait őserdő övezte, gazdag állatvilággal, amik hátrahagyták lábnyomaikat a folyóparti iszapban. Majd vulkánkitörés rázta meg a tájat, forrón hömpölygő vulkáni anyag temette be a gigantikus méretű fákat, az ősi élőhelyeket. Megcsodáltuk a kövesedett óriásfenyő, a tárlók, kutatóhelyek soha nem látott gazdagságát. Koch Antal geológus 1903-ban néhány óra alatt több száz cápafogat gyűjtött össze, megalapozva e hely hírnevét. Még 1950-ben is megkövült madárnyelvként árusították a cápafogakat. A módszeres feltárás, kutatás ma is folytatódik.
3. nap: Fülek-Filákovo (Szlovákia) Pazar idő - buszozás- majd át-gyaloglás a határon - újabb buszozás, s máris Füleken voltunk, a település közepén álló romok sziklatömbje alatt. A körülötte levő gazdag lapályt, már az avarok is lakták, de várával lépett be a történelembe. A vár egy kis vulkáni kúpon emelkedik, ahonnan kilátásunk volt a városra, a barokk Stephan-kastélyra, a népparkra, a ferences klastrom-templom együttesre. A vár - mint a környező várak általában – rablólovagok tulajdona volt. IV. Béla királyunk 1246-ban elvette a garázda Fulkó nevű lovagtól. Később Csák Mátéé lett. A huszita háborúk alatt, és a török időkben fontos végvár volt. Fénykorát a XVII. században élte Bosnyák Tamás, Rhédey Ferenc, Wesselényi Ferenc volt a vár ura. A várat Thököly Imre robbantatta fel. Várkapitánya gróf Koháry István volt, aki a vár tövében építtetett magának kastélyt, így fülek a Koháry-Koburg uradalmak központja lett. Szerettünk volna a rendházba is bejutni, de nem nyertünk bebocsátást. Így szétszakadt a társaság: egy része elment ebédelni, hogy megkóstolja a méltán híres szlovák knédlit, más része sétát tett a parkban, egy kisebb csoport, pedig kora délután visszautazott Salgótarjánba, és ott tett túrát a város feletti hegyekben.
4. nap: Salgó-vár. Az időjárás aznap is kegyeibe fogadott bennünket. Autóbusszal mentünk a gazdag múltú bányásztelepülésre, Salgóbányára, mely ma üdülőhely. Innen gyalogtúrával értünk fel a 625 m magas bazaltcsúcson emelkedő XIII. században, a Kacsics nemzetség által épített Salgó várához. Történetének megismerése után gyönyörködtünk a páratlan körpanorámában. A Karancs, a Medves - fennsík, a távolabbi Bükk, Mátra, Cserhát, Börzsöny sűrű erdőséggel borított vonulataiban. Nem csoda, hogy az alföldi táj szerelmesét, Petőfi Sándort is megihlette ittjártakor a táj szépsége, történelme, amelyet "Salgó" című versében örökített meg. A vár oldalában emléktábla jelzi, hogy itt járt a költő. Innen rövid sétával értük el a kis Salgót, vagy más néven Boszorkánykőt, megcsodálva bazaltkúpjait. A csapat kettévált. Nagyobb része pirossal jelzett, szép útvonalon ért a városba. A jelzett úton végig, mintegy forgószínpadszerűen folytonosan látható volt a vár más-más szögből. A csoport kisebbik része a Tatár-árkot választva kellemes sétát tett a vadregényes útvonalon, végcél a Salgótarján városának szabadidőközpontja, ahol augusztus 20-a alkalmából szórakoztató rendezvények voltak. Kellemes délutánt töltöttünk el Fenyő Miklós és más neves előadók szórakoztatatásával. Este hagytuk el a szemet gyönyörködtető, kellemes völgyet.
5. nap: Somoskő vára. Ez a vár a Kacsicsok által a tatárjárás után épített - a Salgó várából és a Boszorkánykőről is megcsodált - gyönyörű vár. Mielőtt bevettük volna, felkerestük a bejárat magyar oldalán lévő Petőfi kunyhót. A költő 1845. nyarán tett látogatásának állít emléket. A Medves fennsík peremén emelkedő Somoskő várhegyet kettévágja az országhatár, szlovák oldalon lehet felmenni. Megcsodáltuk a bazaltoszlopokra épült várat, gyönyörködtünk a panorámában. Ezt követően néztük meg azt a világhírű geológiai ritkaságot, melyet bazaltorgonának, bazaltzuhatagnak neveznek. Az 526 m magas Somoskő északi oldalán levő látványos képződményt a kiömlő, majd kihűlő és megszilárduló bazaltláva hozta létre íves-oszlopos formában, ezáltal öt-hatszögletű karcsú oszlopok képződtek. Olyan, mintha plisszírozott lenne a hegy. A vártól gyalog mentünk a 2-3 km távolságban lévő kőparkhoz, ahol Nógrád megye jellegzetes kövei láthatók. Ez a kőtár a térség kőbányászatának állít emléket. A Medves bazalttakarója területén működő kőbányákból kikerülő kőzetek iránt a XIX-XX. században Európa szerte nagy érdeklődés volt. Innen származik például a "macskakő" is. Utunkat a Petőfi Sándor felvidéki barangolásának emléket állító Petőfi sétányon folytattuk, mely az egykori kisvasúti pálya nyomvonalán halad. Ittunk a Petőfi forrás friss vizéből.
6. nap: Hazautazás. Vége a túránknak, minden a terv szerint bejártunk, s vége a jó időnek is. Folyt az eső egész délelőtt, de azért egy búcsúkört tettünk, s jókedvűen, mindenki egészségben, sok szép élménnyel gazdagodva hazatért. Megköszöntük Tacsinak a tartalmas vezetést, s nem hagyjuk, hogy felhagyjon ezzel a nagyszerűen gyakorolt túravezetésével, ígérjük, hogy majd besegítünk, és folytatjuk!
Írta: Manyi és Marianna
E-mail: Tacsi