Elveink  |  Gy.I.K  |  Médiaajánlat  |  Kezdőlapnak  |  Honlapajánló 2017. november 19. vasárnap, napja van.  

szabadban.hu webmail

 Támogatottjaink
. BOM - 2020 Bp. Olimpia
. Budapest-Bamako
. Budapest Titans
. Cseh László
. Dani Gyöngyi
. Farkas Györgyi
. F1 Racing
Exprerience
. Hungexpo
. Kis Sándor - Technosport
. Klein Dávid
. Kovács László Formula2
. Kovács Niki 600 EB
. OLIMPIA
. ParaJet-Ski

  Fogyatékkal élők
  Mindennapok
  Paralimpia
  Sportélet

  Földön - Bakancsban
  Barlangászás
  Hegy- és Sportmászás
  Túrák, séták
  Ti küldtétek
  Tippek trükkök

  Földön - Hóban - Jégen
  Curling
  Gyorskorcsolya
  Jégen (szabadidő)
  Jégkorong
  Jégvitorlás
  Műkorcsolya és Jégtánc
  
  Sífutás
  Síugrás
  Snowboard
  Szánkó és Bobsport
  Tippek-trükkök
  Ti küldtétek

  Földön - Kétkerék
  Gyorsasági motorsport
  Enduro és más motorsport
  Motorokról
  Motoros rendezvények
  Quad
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  BMX
  Kerékpárok
  Kerékpáros rendezvények
  Mountainbike
  Országúti kerékpársport
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Négykerék
  3,2,1.GO!
  Autó különlegességek
  Autós programok
  Forma1
  Gokart
  Gyorsasági autósport
  Oldtimer és programok
  Rally és egyéb autósport
  Terepjáró
  Terep-Rallye
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Sportok még
  Asztalitenisz
  Atlétika-Torna
  Boksz
  Budo
  Duatlon - Triatlon
  Egyéb sportok
  Extrém
  Fegyveres sportok
  Futás aszfalton
  Futás terepen
  Futball-Futsal
  Golf
  Golyós sportok
  Háromtusa-Öttusa
  Kézilabda
  Kosárlabda
  Más labdasportok
  Mozgás
  Röplabda
  Sportkülönlegességek
  Sportpolitika
  Sportvilág
  Squash
  Tenisz
  Tollaslabda
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Vitalitás
  Aerobic
  Egészség
  Erőnlét
  Fitness
  Táncsport
  Táplálkozás
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Levegőben
  Ejtőernyő
  Hőlégballon
  Kisrepülők
  Sárkányrepülés
  Siklóernyő
  Vitorlázó repülés
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Vízben
  Búvárkodás
  Csónak és vizitúrák
  Csónak, Kajak-Kenu
  Hajó, Yacht, Motorcsónak
  Horgászsport
  Jet-Ski
  Kite-Surf
  Motorcsónaksport
  Műugrás - Toronyugrás
  Rafting és vadvízi sportok
  Surf
  Úszás-Szinkronúszás
  Vitorlázás
  Vizilabda
  Vizisí és Wakeboard
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Kedvenceink - Állatsportok
  Halak
  Kutyák
  Lovak
  Madarak
  Minden más
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Sporttal kapcsolatban
  Dopping
  Kultúra
  Létesítmények
  Navigáció - GPS
  Rólunk
  Sportkultúra
  Támogatjuk
  Partnereink

 
Cikk beküldése    |    Boltkatalógus    |    Fórum    |    Piactér     |    Sportfotók    |    Sportvideók    |    Humoros videók    |    Humor    |    Rólunk



 
 
3.rész / Nova, bossanova…XC Ceará 2006
2007-12-08 03:20:00
Kategória: Siklóernyő


220 km. Már a poros Poranga-i repülőteret hagyom el. Emlékek ébrednek bennem. Előre megyek, de az időben visszafelé.  Most egyedül vagyok, mint annyiszor már az életemben. Becsukom a szemem és hagyom, hogy elragadjanak a múlt képei. Lélekben otthagyom a beülőt, és messze szállok. Látom, hogy egy ernyős repül a végtelen bozót felett, a felhők alatt. Magányosan járja az útját. Ez a nap, ez az óra, amikor nem tartozik többé már a földhöz… Több, mint repülés ez, szimbólum. Az igazi helyén van. Egy csepp a Kozmosz időtlen és végtelen tengerében. Eggyé válik a levegővel, a Nappal, az Univerzummal…

Amikor a csillagokat emlegetjük vajon kinek, jut eszébe a Napra gondolni? A csillagokat távoli, fényes kis gömböcskének gondoljuk a sötét nyári égbolton és romantikán túl, bizony nem sok gondolatot ébresztenek a legtöbb emberben. De a legközelebbi csillag itt van közelünkben. Távolról nézve ez is csak egy fénylő gömböcske… Ki elmélkedne azon, főleg itt… hogy a minden átfogó Univerzum él? Információkat fogad be és küld nekünk. Mindenkinek és mindennek. Ami ezen a Föld nevű bolygón az itt lakó élőlényeket és környezetet jelenti alapvetően a Világegyetem élő természetének köszönhető. Minden lényeges az Univerzumtól ered. Megújul, változik, körben jár. Az emberi konvenciók, a gyatra megfogalmazások élőről és élettelenről korlátokat szabnak a szárnyaló képzeletnek. Ahhoz, hogy megértsük a Teremtő erők lényegét, el kell szakadnunk ezektől az emberi elme által alkotott megközelítésektől. Ehhez segít hozzá a siklóernyő…

 

Sok milliárd évvel ezelőtt, amikor még nyoma sem volt a jelenlegi naprendszerünknek ugyanígy jelen voltak, és sokmilliárd év múlva ugyanígy jelen lesznek ezek az erők és anyagok, amelyek átfogják és irányítják a jelent. Ebben a jelenben nem csak a földi lét, hanem az Univerzum pillanatnyi állapota is beletartozik. Persze az érthetőség miatt én is azokat az emberi mértékegységeket használom, amit olyan nagyon megszóltam néhány sorral feljebb… Szóval ez a Nap, ez a fénylő gömböcske, most cserbenhagyni látszik. Pedig olyan szeretettel gondolok rá. Nagy asztro-filozófiai elmélkedésemből, átmenet nélkül a kézzelfogható csalódottság zökkent ki.  Bizony, előttem teljesen összezárt a felhőzet.

Határozottan bezöldült a környék. Még fél 3 sincs. Jó a részidőm. Jobb lenne „társaságban „repülni, de hát ez van. Alattam a végtelen bozót. Régen már jártam erre.


250 km. Ahogy Cachuera Grande felé közeledem, mint a bogárkarika a lámpát, úgy rajzanak körbe ismét az emlékek.  Felizzanak bennem az akkori remények, kudarcok, a hosszú gyaloglások. A zene csak szól és szólt akkor is… Igen, azt a világcsúcsot nem megrepültük, hanem megteremtettük. Akkor és ott, azaz itt… Szilárd jut eszembe, meg  Pepo.  Itt vannak valahol ők is. Vajon mire gondolhatnak? Az életem fordulatain töprengek. Akkor egy másik kört jártam még. Azóta sok minden történt velem. Megtanultam, hogy varázserő nem a csodákhoz kell, hanem a mindennapokhoz… a kör, az önmagába visszatérő vonal jól szimbolizálja a „Nagy Törvényt.” A repülés az utunk. Mindegy , hogy mikor és hol, mert aki akarja egy pillant alatta világ legboldogabb emberévé válhat. A föld és ég között tartó erők egyensúlya, a belső egyensúly, az elégedettség a boldogság maga. A felemelő, szép gondolatokhoz sajnos nem párosul a tényleges fizikai emelkedés…

 

Folyamatosan süllyedek és elég rosszak a kilátások. Egyre összefüggőbb a felhőzet. Sajnos, ahogy a látóhatárt kémlelem szomorúan, szembesülök azzal, hogy kb. 20 km-re egy vastag zárt altocumulus-stratus réteg épült fel. Egy két maszatja már be is kenődött fölém. Ezt akkor veszem észre, amikor kiérek az egyik felhő alól. De nem panaszkodhatok.


260 km. körül járhatok… Megint alacsonyra kerültem.  Ahogy körbenézek, elképedve szögezem le a tényt, hogy közel s távol egyetlen házat sem látok. Mindössze egy poros út megy előttem keresztbe. Egy út, a semmiből a semmibe. Rövid földi létünk szimbóluma. Nem véletlenek ezek a találkozások…  Próbálom elképzelni a  baj nélküli leszállást az erős szélben  a keresztbe fekvő útra, és az, azt  követő órákat.  Persze a jó landolást nagy optimizmussal  megelőlegeztem  magamnak…A többi meg úgyis jön…

Szembefordulok a széllel és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy lehetőleg pont az úton érjek földet. Kb. 30 méter magasan, vagyok, amikor a sokat emlegettet égiek, betessékelnek a liftbe. Egész körön megvan a 3 méter! Kitartóan, fordulóváltás nélkül emelkedek biztonságos magasságba.  Nem lett volna szerencsés, ha az úttól pár száz méternyire a bozótban landolok, mert elkezdek variálni. Ilyenkor sosem szoktam keresgélni a jobb emelést, megelégszem azzal ami van. Persze más lenne, ha lenne itt még valaki… Szépen beerősödik 4m/s re. Meg sem állok a felhőalapig. A karom úgy zsibbad már, hogy a fék néha egyszerűen kicsúszik kezemből. 3100 méter. Na, Fúsz Papa, jól csinálom?

Álmodom. Bár nem a lemenő napba, mert sajnos nem látni, de egyenesen nyugat felé siklok. A levegő langyos, vagy inkább kellemesen hűs. Meg sem rezzen. Ajándék. Nem kell hozzá nagy kombináló készség, hogy kiszámoljam, sima siklásból elérem Pedro Segundót.

 

280 km. Pedro Segundo. Uramisten! Milyen ezt kimondani! Úgy szól, mint a szirének éneke, mint egy intergalaktikus gregorián. Ahogy hangosan kimondom a nevét a brazil végtelen felett, egyszerre, mint egy varázsütésre elöntenek emlékek. Mintha újra átélném az egészet. Könnybe lábad a szemem, amikor meglátom a mezőt a tó mellett, ahová a világcsúcskor leszálltunk.

 

305 km. Délután négy óra múlt. Forró levegőben, teljesen zárt felhőzet alatt siklok az út felett. Látom, hogy 300 felett vagyok de, jobban koncentrálok arra, hogy találjak valamit. Ez már a nap vége. Ilyenkor minden kis liftet meg kell becsülni. Nagyon nem merek eltávolodni az úttól  mert bozótos dzsungel van  körben. Itt már nagyon dús a vegetáció. Megint az égieket hívom, de úgy tűnik, nem hallanak. Miért akar az ember mindig többet és többet? Nem volt elég ez? Ha valaki azt mondta volna ma reggel 250 !- nem boldogan egyeztem volna bele? Bármekkorát is repülünk, az a miénk. Minden másodpercét ki kell élvezni .Nincs rövid meg hosszú repülés, csak a pillantok vannak , a szüntelen jelen  odafent. Fel kell ismernünk a mindennapi küldetésünket, legyen az „bármekkora”…


Mert:
100 km is már nagyon hosszú, sok termik kell hozzá s még szél is, és idő, abból sem kevés.
200 km olyan, hogy még kimondani is nehéz, ha kimondják csend lesz, ide már szerencse kell, hogy minden találkozzon.

300 km Kitartás, kitartó álmodozás. Évek, célvonalak, kilométerek, szerencse. És szavak is kellenek hozzá, teremtő szavak  azok a kis fekete betűkből,  amiket  egy fehér lapon olvasva   egy színes világ tárul elénk… A mi világunk.

400… sima és színes, olyan egyszerűnek tűnik…

 

Az út felett siklom. Már csak 20 méter magasan vagyok de, még mindig hátszélben megyek.  Még sohasem repültem ekkorát, és azt gondolom, hogy minden méter számít. Ahogy ránézek a GPS-re látom, hogy vastagon megvan a „három kiló”. Nincs idő melankóliázni. Az utolsó pillanatban fordulok vissza leszállni a szembeszélbe. Egy kis hosszúkás tisztáson landolok közvetlenül az út mellett.  Kilenc óra tíz percet repültem, alig tudok megállni a lábamon. Ahogy felpillantok, látom, hogy teljesen összezárt a felhőzet. Előttem még mintha esne is. Ennyi volt a napban. Jó esetben még két órát fent lehetett volna maradni. Inkább nem is gondolok rá…

 

308 km. Ez a vége. Amikor ma reggel felszálltam még csak álmodozni mertem erről, de most ez a valóság. Többször voltam 50 m alatt… Össze sem hajtom az ernyőmet, csak üldögélek a földön és gondolkodom. Végig kell gondolnom ezt az igen tartalmas napot… Furcsa megint ez a föld kontaktus. Kimondhatatlanul boldog vagyok. Nem szám, hanem a tartalom miatt. Olyan jó visszagondolni, pedig még csak most szálltam le. Emberek jönnek oda hozzám, és amikor elmondom, honnan jöttem, csak a fejüket csóválják. Nemhogy Magyarországról, de még Qixada-ról sem hallotak…

 

Késő estére szed össze a visszaszállító kocsi. Hajnali 3 - ra érek vissza a szállásra ahol többiek már rég az igazak – és mint utóbb megtudom – az aznapi „Fekete Péter”-t húzók álmát alusszák. Magamra húzom a takarót ( Pepó meg a Tamaskó fullon nyomják a légkondit..) és becsukott a szemeim előtt  újra lepergetem a napot. Sokadszorra már ezen a csodálatos napon. Ahogy az édes illatokra és a felhőkre gondolok, kicsurran a nyál számból…

 

Másnap reggel Déja Vu-m van. Start, girhelés , hullámvasút….Szerencsére a rotort kihagyom, de emlékezetes, turbulenciákban gazdag  repülésben van részem. Ezen a napon 302 km repülök… Félájultan hajnali fél négyre érek vissza a szállodához. Ahogy a busz folyosóján alszom, fejjel a sofőr felé, minden fékezésnél arra ébredek, hogy húzom a satufékeket a földön-, nehogy megelőzzön az ernyő…

Két egymást követő napon összesen 610 km -t repültem. Ehhez még két nappal később egy szerény 120 km is adódott. Ha nem tudtam volna a termikekről és a távrepülésről semmit - akkor ez elég lett volna megtanulni…


Sajnos haza kell indulnom. Vége a hétnek. Harmadik lettem a versenyen, de nem tudom megvárni az eredményhirdetést. Fontosabb dolgom is  van- El kell búcsúznom Cearától. Ahogy a buszon Fortaleza felé zötykölődünk a Sziszivel, nagyokat hallgatunk. Ő is búcsúzkodik. Megállapodunk abban, hogy itt még rengeteg a dolgunk…

 

Valami fehéres foszlány villant az ablak előtt. Most értük el a felhőket. Sajnos most húsz milliméter vastag, törhetetlen kvarcüveg választ el a füstszagtól… Nézem, ahogy táncolnak, ahogy nekem táncolnak, búcsúztatnak. Ők itt maradnak én elmegyek . Reggel kelnek este fekszenek, fodrot vetnek, táncolnak. A zene szól, a repülőgép zúg, zsongítóan álmosít minden. Aztán lassan csend lesz. Már újból hangtalanul suhanok a délutáni napsütésben. Az irányt nézem, meg a madarakat. Még csak délután fél négy van. Egyenesen nyugat felé tartok. A GPS-emet nézem, 360 km -nél járok. Előttem a felhők összeérnek, felhőút ameddig csak ellátok.  Olyan furcsán egyszerű, színes minden. A felhők között az azúrkék égből kikandikál nap. Nem kell hozzá nagy ész, hogy kiszámoljam, mi van ebben a napban…

A zene pedig szól. Nova bossanova. A levegőnek ritmusa van, a szél messze visz. Valahol vár egy határtalan határ…


Írta:
Simonics Péter
Fly Away Siklóernyős Centrum
2083 Solymár Kölcsey u. 7.
T/fax: 06 26 364 072
Mobil: 06 70 397 17 44



Szerző: szabadban.hu


Kapcsolódó cikkek:



A cikk képei:

 


szabadban.hu hírlevél, legfrisebb
híreink hetente a postafiókodba!




 
   

Ugrás az oldal tetejére

Médiaajánlat | Irjon nekünk | Impresszum