Az izzadás hirtelen hőleadással jár, ezzel együtt pedig a test hőtermelésének megakadásával járhat. Ezt kell minél jobban kiküszöbölnünk, hiszen a test melegének megőrzése a legfontosabb dolog a természetbe kiszabaduló ember számára. Mik szolgálhatnak a hő forrásaként, honnan meríthetünk energiát?
A legjobb és legkézenfekvőbb megoldás az anyagcserénk mozgósítása.
Elsődleges hőforrásaink a bevitt élelmi-szerek, melyek lebontásával szervezetünk energiához jut. Ha csökken a kalóriabevitel, a szervezet kevesebb hőt képes termelni. Nemzetközi kutatóintézetek rengeteg számítást végeztek, hogy milyen időjárási körülmények között mennyi kalóriára van szükségünk a megfelelő állapothoz, azonban ezek a tudósok valószínűleg sosem mentek el egy túrára sem.
Mint mindenben, itt is meg kell találni az arany középutat. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy mi a legmegfelelőbb arány számára, mekkora az a súly, amit kényelmesen elbír és mégsem kell nélkülöznie, koplalnia, ha esetleg rátör az éhség.
Egy átlagos férfi szervezete
1600-1800 kalóriát éget el alapjáraton, fizikai megterheléskor pedig további 400-800-at. Közben egy profi hegymászó, aki egy könnyű hátizsákkal a hátán, figyelve megfelelő tempójú és stílusú gyaloglásra és az anyagcserére, képes több kilométert haladni viszonylag könnyebb terepen, miközben csak 2500-3000 kalóriát éget el.
Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az energiaszükséglet növekszik alacsonyabb hőmérsékleten, magasabban fekvő területen járva, nagyobb tempónál, csakúgy, mint nagyobb testtömegnél, vagy a tömeg lényeges megváltozásánál, ha az izom-zsír arány megnő. Ez utóbbi könnyen előfordulhat hosszú túrán. Természetesen egy rövid, könnyed kirándulás alkalmával nem kell ezeknek a tényezőknek túl nagy jelentőséget tulajdonítani.
A profi túrázók már nyugodtan nekiindulhatnak ultrakönnyű felszereléssel, és ezzel együtt kevesebb elemózsiával, hiszen ők már megtanultak úgy haladni, hogy közben folyamatosan kontrollálják saját erőkifejtésüket (például pulzusméréssel), és így a testük legoptimálisabb mennyiségű energiát használja fel.
A napsugárzás rengeteg plusz hővel tudja feltölteni testünket.
Ezt könnyen tapasztalhatod, ha hideg, de napos időben, fekete ruhában sétálsz a verőfényes napsütésben. Persze, az ilyenkor szokásos változékony idő miatt ne nagyon számíts arra, hogy a napocska minden sejtedet folyamatosan melegen tartja.
Mozgás!
A testmozgás, mint tudjuk, hőt fejleszt. Bár a kalóriaégés legnagyobb hányada az izmok melegen tartására megy el, sok hő veszik el, mely kipárolgással, kilégzéssel, hőleadással távozik a szervezetből.
Télvíz idején mindenféle mesterséges hőforrást veszünk igénybe.
Noha a kesztyű és a lábmelegítő a legnépszerűbb eleme a síelő, a hódeszkás vagy a hegymászó felszerelésének, továbbra is a tábortűz az az eszköz, ami a legtöbb életet menti meg a fagyhaláltól. Csak sajnos egyre inkább elfelejtjük a tüzet, mint eszközt, művészetet, hangulatot. És persze jól ismert kihűlés elleni praktika a forró folyadék kortyolgatása (ami belülről melegíti fel a testet) is, nem beszélve a legkellemesebb technikáról, az összebújásról, ami pedig külső védelmet nyújt a hideg ellen.
Hogyan csökkenthetjük a hőveszteséget ruházatunk és felszerelésünk segítségével?
A lehűlés
A megfelelő ruházat és felszerelés kiválasztásához előbb meg kell ismerkednünk a hővesztés módjaival, hogy a legmegfelelőbb darabokkal tudjuk megakadályozni a hő távozását.
Hővezetés
A hővezetés nem más, mint a hő áramlása egy melegebb tárgytól a hidegebbhez, amikor a két tárgy közvetlen kapcsolatban van egymással. Ez megtörténhet például, amikor a test a hideg földdel érintkezik. Túrázáskor a hő leginkább a cipőtalpon keresztül távozik, de ugyanígy eltávozik a hő, ha a hideg földre ülsz vagy fe
A hőelvezetés minimalizálása
Azt ugye már tudjuk, hogy hőelvezetésről akkor beszélünk, amikor a test közvetlen érintkezésbe kerül a talajjal (a cipőn keresztül gyaloglás során vagy földön alváskor), vagy bármi más hideg tárggyal. Ez utóbbi kategóriába tartozhat a jégcsákány, a túrabot a kézben, a napszemüveg vagy a védőszemüveg, a fém cipzár, ami már nem egy hegymászónak okozott fagyást az állon.
Kezdjük alulról. Ahhoz, hogy megvédd a lábad, kell valami a talp és a föld közé. Nos, erre remekül megfelel a zokni, a talpbetét és a megfelelő cipő- vagy bakancstalp. Vastag, gyapjú, szintetikus vagy éppen keverék anyagból, hozzá egy hab vagy gyapjú talpbetét tökéletes védelmet nyújthat. Vastag közép-talppal és talppal ellátott cipő (ami minimalizálja a közvetlen kontaktust a talajjal) a legalapvetőbb fel-szerelése a téli túrának. Persze maga a talp is nyújt valamennyi védelmet, hiszen erre lett „kitalálva”, de ez ma már édes kevés.
A meleget alvás közben is meg kell tartani.
Ehhez elengedhetetlen egy szigetelőréteg a földre. A legjobb matracok teljesen megakadályozzák a levegőáramlást, így a meleg nem távozik. Tanácsosabb zártat választani felfújható helyett, mégpedig azért, mert a passzív hőleadás terméke ez utóbbin keresztül nehezebben távoznak. Sok hőt takaríthatsz meg, ha a hátizsákra ülsz rá, vagy azon alszol. Ugyanígy, ha egy fatuskóra ülsz, és nem kőre, kavicsokra vagy a hóra.
Másik terület, ahonnan jelentős hőt veszíthetsz, az a kéz. Erre akkor kerülhet sor, amikor hideg tárgyat szorongatsz, és emiatt az erek összehúzódnak. A legjobb védekezési mód, ha a kesztyű tenyérrészébe plusz réteget teszel. Több gyártó készít ma már ilyen kesztyűket. Amik nagyon könnyű szigetelőréteggel vannak ellátva mind a kézfej-, mind a tenyérrészen.
Folyt. köv.
Info[sportpiac.hu]
