Az út, Szlovéniából a Sésia felé hosszú, és drága. Milánóig autópályán jutunk el. Egy alvópauzát tartva az út szélén, és sok bosszantó kapuszünetet, amelyek rövidek ugyan, de "zsebbenyúlósak" legalább 5 alkalommal fizetünk 4-12 euró közötti díjat, a francba...mellé az üzemanyag is drága.... Milánó előtt óriási a forgalom, a völgyben feltűnő metropoliszt elborítja a szürke szmog, a kamionok, a 3 sáv ellenére is eltorlaszolnak minden rést, grrrr... Milánó után, Borgosesia felé már nem gázos a helyzet. Eltévedni sem nagyon lehet, egy egyszerű térképről le lehet olvasni az irányokat, ki is van jól táblázva. Nekünk Balmuccia lenne a célpont, ez amolyan központféle. Innen könnyen elérhető az összes folyó, azaz a Sesia, és mellékfolyói, a Sermenza, Sorba, Mastallone, Sessera, no meg azok mellékfolyói, az Egua, a Gronda, Landwasser. Bázisunk lett volna a Monrosa raft bázis, ahol némi kincs ellenében megengedik az alvást (nem igazán értettem, miért jó ez nekünk, hogy "megengedjék" a pénzünkért, hiszen van errefelé kemping, ahol örülnek nekünk, a pénzünkért...hmmm..).

Mellette a folyóparti tisztáson két Caterpillar dekkol (Gazsi mondta is, ...csatázzunk, tiéd a markoló, enyém az exkavátor...) A föld feltúrva.

Benn az étteremben Gazsi igyekszik térképhez jutni (ez a helyi idegenforgalmi, rendkívül részletes kiadvány) de a szemüveges hölgy elutasító. Nincs, mondja... Jön egy másik, bűbájos olasz, igaz csúnya, de ő viszont azonnal ad... Megyünk is innen.

Első célpont, az Egua, A Sermenza völgyén, fel északnyugatra, a víztározónál jobbra Egua, balra a Sermenza. Vizet szinte sehol sem látni, a folyók nagyon picik, de hihetetlen meredekek, csak szikla, szikla hátán, időnként nagy, 5-30 méteres vízesésekkel tarkítva. Mindenütt ki van táblázva! Egyértelmű jelekkel, hogy az úton mi a veszélyes szakasz. Mindent meg lehet nézni, hiszen szinte állandóan a folyók mellett visz az út. A dangerous rapidok gyakran hidak alatt vannak, ahogy az első vízesés, a filmekből jól ismert Egua fall, cca 10 méter magas. Egy gyors csatorna visz a letöréshez, a többi meg jól látható a képeken. Itt újrázás lesz (elrontottuk a "boof"-ot, elbambultunk! Idézzük Bosszosz jól ismert mondatát „de másodszorra sem lesz boof”, mert kicsi a víz (A boof egy technikai elem, nagy letöréseknél, az erős vízhenger kiküszöbölésére, a kajakos fenékre érkezik, merőlegesen a vízre, így átugorja a visszaszívást) és egyébként itt erre nincs is szükség.

Kitűnőségeink azonban nem sokkal alább feladják, inkább elmegyünk pizzázni, egy közeli faluba. A pizza olasz módon, a tészta, mint a pászka, kevés rajta az anyag, de azért elég jó, és 7-8 euró, azaz drága, meg nem is túl nagy! Heh...egy kis üveges sör 1000 forint körüli, igaz a barna, a hajdani Nektár sört idéző, finom ital.

Büntetésből vagy a magas autópálya díjak elleni tiltakozásképpen, a Sermenza partján alszunk. A terület egy kis nyaralóhoz tartozhat, egy nyitott fáscsűr mellett, a réten. Gyönyörű hely, és a gazda nincs itthon... Igaz, Gazsi elmegy felderíteni, és a ház felöl érkezik a félhomályban, hangosan olaszul hablatyolva, így jól beparáztatta Bonnit, és Szattirot lefekvés előtt.

dzsjanyi