A Magyar Lovas Turisztikai Szövetség honlapja kiváló kiindulópont ahhoz, hogy meg lehessen tervezni egy lovas, kocsikázós hétvégét, vagy annál akár jóval hosszabb időt is. A lovas túrázók között ugyan jócskán akadnak, akik beleszeretvén egy bizonyos helybe, oda minduntalan visszatérnek - Tatárszentgyörgy környékét például kiváltképpen az osztrákok, Pusztavacsot a finnek választották törzshelyül - mások ellenben a változatosság híveiként tájról tájra barangolnak. Még megtehetik: Magyarország Európa azon kevés helyei közé tartozik, ahol nem botlani minden sarkon "magánterület" feliratú táblákba. A vendég viszonylag szabadon lovagolhat, kocsizhat vadregényes tájakon. Ez az idill azonban nem lesz hosszú életű, mint hallottuk és tapasztaltuk, a tiltó táblák nálunk is erősen szaporodnak.

A "lovasparadicsom" kifejezés egyelőre nem tűnik túlzásnak, a Lovas Turisztikai Szövetség például kétszáznál több lovasfogadó szolgáltatásait tárja az érdeklődő vendég elé. Főúri kastélyok, középnemesi kúriák, paraszttanyák közt válogathat, sőt szállásra és vándorlásra egyaránt alkalmas cigánykocsikat is bérelhet a turista, ha úgy gondolja, hogy a kényelmetlenségért kárpótolja az "egyedül és szabadon!" érzése.

A lovasoknak szánt Magyarország-térkép hét tájegységre bontja a lóval, kocsival bejárható útvonalakat, s ezeket illetően a legrészletesebb információkkal szolgál, a lovak vérmérsékletétől a szolgáltatások minőségét jelölő patkók számáig.

Kipróbáltam. Először szerényebb igénnyel: olyan "egypatkós" szállást kerestem az Alföldön, ahol megtanítanának lovagolni, s a panziónak jó konyhája van. Három ilyet kínált a lovasszövetség honlapja, egyik jobbnak ígérkezett a másiknál, mégis a jakabszállási Gedeon-tanyát választottam. A neve valahogy jobban paszszolt virtuális lovas barangolásra hangolt lelkemhez, mint, teszem azt, a Lovas Club Kft.

Kiderült mindjárt az is, hogy másik választottam, az észak-magyarországi Létavértesi Pihenő Központ, Lovastanya és Panzió ajánlata ugyancsak pompás: internetes szállásfoglalásomat egy órán belül visszaigazolja, s noha négypatkós, egy éjszakát 3750 forintért eltölthetek benne, valamint gazdag, háromfogásos, magyaros vacsorát ehetek 3000 forintért.

Fellelkesülve, egyik ajánlatról a másikra kattintva elégedetten vettem tudomásul, hogy akár húsvétra is foglalhatok szobát olyan lovastanyán, ahol kínálnak fogatozást, gyógy-, terep- és túralovaglást egyaránt, a szállás kényelmes, a konyha pedig - majd meglátom - kitűnő.

Utóbbival azonban ajánlatos óvatosan bánni. Felfedeztem ugyanis, hogy a legtöbb helyen a szolgáltató a lovasok számára felső súlyhatárt szab meg: 90 kiló feletti vendégeket csak előzetes egyeztetéssel lovagoltat. Érthető. Ha sík, s általában minden évszakban könnyen járható is a magyar puszta, azért a lónak nem mindegy. Az Északi-középhegységben, hegymenetben meg pláne.

Aki nem szeret biztosra menni, nem böngész honlapokat, és nem akar szállást foglalni, csak induljon el egyszerűen valamerre - holtbiztos, hogy ötven kilométeren belül meglát az út mellett egy tanyát, egy fogadót, egy karámot, egy csárdát, ahol örömmel fogadják, s elővezetnek egy neki tetsző, békés természetű, jól megülhető lovat. Vagy előbukkan a semmiből, az akácosba vezető ösvény végén egy káprázatos kúria, ahol ugyancsak tartanak lovakat.

Ilyenkor nyomban kiderül, hogy lovagolni tudni kell. Vagy megtanulni. Szerencse, hogy utóbbira is szinte mindenütt adnak lehetőséget, óránként ezer forinttól háromezerig.