Tar Csaba:

OT vs. THG,

avagy

a nagyhatalmak doppingháborúja a múltban és a jelenben

 „Sohasem tudjuk igazán visszaszorítani a tiltott szerek használatát,

mert a csalás az ember veleszületett hajlama.”

Alexander de Merode herceg[1]

„Azért jöttek, hogy ússzanak, nem azért, hogy énekeljenek!”

Rolf Gläser[2]

Előző részben a dopping kialakulásáról nyújtottam betekintést az ez iránt érdeklődők számára. Jelen írásban a célom, hogy bemutassak a ’60-as ’80-es évek doppingvétségeiből párat, illetve összefoglalást nyújtsak az USA doppingbotrányáról.

Az akkori szocialista nagyhatalmak is megpróbálták – teszem hozzá sikerrel- a sportot, mint politikai eszközt felhasználni erejük fitogtatására és ugyanígy a jelenkori nagyhatalmak hasonlóképp cselekednek.

Az igazi nagy doppingversengés és az ez ellen való szervezett fellépés gyökerei az 1968-as mexikói ötkarikás játékokhoz köthetőek. Itt ugyanis a lovaknak doppingolás céljából amphitamint adtak. Az ellenőrzéseket a  NOB[3] vezette be elsőként, ezzel megalapítva az Orvosi Bizottságot 1967-ben. [4] Majd 4 évvel később az úszásban is felütötte fejét a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek használata, a fair play szabályait semmibe néző lebukott versenyző, Rick DeMont [5] a 400méteres gyorsúszás bajnoka ephedrint használt. Állítólagos asthma bronchiale-ra hivatkozott. Érdekes, hogy napjainkban is az állóképességi sportokban, mint például a biatlonban, sífutásban sokan asthmar-a hivatkozva szednek olyan gyógyszereket, melyek a WADA[6] tiltólistáján szerepelnek, TUE[7] engedélyt „lobogtatva” próbálnak kibújni a pozitív doppingtesztek alól.

„A TUE lehetővé teszi a versenyző számára a doppinglistán szereplő tiltott szer vagy módszer  használatát. A TUE-ért történő folyamodást megelőzi az ún. Terápiás Alkalmazási Kivételek Bizottságához [8]  benyújtott kérvény.”[9]

Az országúti kerékpár legelső tragédiája a dán nemzetiségű Knute Jensenhez köthető, aki a 100km-es táv célja előtt 11km-rel összeesett és meghalt. A boncolási eredmények napvilágra hozták, hogy az élsportoló vére telítve volt Ronical nevű ajzószerrel. A dán edző kisvártatva bevallotta, hogy csapatának ő adta a doppingszert. Itt a felelősség jogi problematikája vetődik fel, de erről a későbbiekben, egy külön fejezetben szólnék bővebben. „Ez az eset bizonyítja, hogy bármilyen veszélytelennek is tűnhet egy anyag, váratlan események hatására szörnyű és kiszámíthatatlan következményekkel járhat alkalmazásuk.”[10] A dán versenyző nem számított ekkora hőségre, szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat, ez okozta halálát.

Az 1972-es müncheni olimpián 2000 vizeletmintát kértek be vizsgálatra, melyből 9 pozitív lett, 1975-ben a NOB kiadta az első tiltó doppinglistát. (Dr. Pucsok József)

Az NDK-módszer

Az Oral-Turinabol (OT) nevű doppingszer „közkedvelt” volt az NDK sportolók körében. Ezt a gyógyszert 1965-ben, Jenában a VEB Jenapharm gyártotta, fő rendeltetése volt az idős, legyengült emberek izmainak erősítése. Ellenben, megnövelt dózisban az élsportolók izomzatainak gyarapítására használták, nem gondolva, legfőképp nem törődve a későbbi szörnyű kóros elváltozásokra, megbetegedésekre. Ami legfőképp gyanúra ad alapot a gyógyszergyártó céggel kapcsolatban az, hogy már a forgalomba hozatalt követő évben használták a sport területén meg nem engedett teljesítményfokozó szerként. A gyógyszergyár ma a Schering-konszernhez tartozik, Jenapharm GmbH néven fut és még ma sem kívánja megnyitni a vállalati archívumot a dopping-kutatók előtt. A Jenapharmnak a ’80-as évek végéig hatalmas üzlet volt az anabolikák forgalmazása. Az akkori sportorvosok előszeretettel rendelték meg az OT mellett „közkedvelt” Depot-Turinabolt[11] is, ennek a szernek a hátránya legfőképp az volt, hogy lassabban bomlott le a szervezetben, így ha a világversenyig nem lettek „tiszták” az NDK versenyzők, nem utazhattak a „versenyre kész állapotban” lévő sporttársaikkal együtt. „A szájon át szedhető, úgynevezett orális készítmények gyorsan felszívódnak, míg az injekciós változatok elhúzódó hatásúak, felszívódásuk lassú, ún. retard készítmények”[12]

A „tisztulási folyamat”- hoz hozzájárult, hogy az aktuális verseny előtt két héttel már nem szedték az OT-t, ehelyett tesztoszteron-propionátot kaptak injekció formájában. „A kiutazási ellenőrzés[13] másnéven dopping-kontrollnak számított. Ha a sportoló pozitív eredményt produkált, akkor a közvélemény és a sporttársak felé különböző vízum-bonyodalmakra hivatkoztak.”[14]

A sportolókkal lemondó nyilatkozniuk kellett írásban, hogy lemondanak a szabad orvosválasztás jogáról, e sportolók többnyire fiatalok voltak. Az anabolikumok káros hatása serdülőkorban lévő gyermekeknél a növekedés leállásával jelentkezett elsőként, melynek biológiai magyarázata: „a haszonnövekedésért felelős csövescsontok végein lévő porcszövet elcsontosodik: lezáródik és leáll a hossznövekedés.” (Dr. Pucsok József)

Az OT és a DT mellett felbukkant akkoriban egy harmadik „csodaszer”, melynek neve:      STS 646, ez a doppingszer ellenőrizhetetlen volt, ugyanis nem volt bejegyezve az NDK-ban. Ezen könyörtelen szerek használata mellett, találhatunk olyan barbár és kegyetlen orvosi beavatkozásokat is, melyeknek célja, hogy megállapítsák, hogy a sportoló rövid, vagy épp hosszú távra alkalmas-e az adott sportágban, ennek megoldására a sportorvosok kimetszettek néhány izomrostot és analizálták azt.

1976-os montreali olimpián már az anabolikus androgén hormonok is a tiltólistára kerültek.

Az OT, mely a jelenleg érvényes WADA[15] tiltólistáján a tiltott szereken belül a hormonok, és rokonvegyületek csoportjába lehetne sorolni. Ezen tiltott szer férfihormon készítmény, melyek adagolását sportorvosok, edzők közreműködésével adagolták női versenyzőknek. Ennek legfőbb oka: a nők kevesebb férfihormonnal rendelkeznek, így tehát a nagyobb izomtömeget tudtak „beépíteni” szervezetükbe, nem törődve a későbbi testi-lelki elváltozásokkal, eltorzulásokkal. Tévedés lenne azt állítani, hogy a versenyzők, edzők, sportvezetők, sportorvosok szervezték volna meg ilyetén módon a meg nem engedett teljesítményfokozást. A központi állami irányítás nagy szerepet játszott ebben, meg volt határozva mennyi érmet kellett szerezniük a sportolóknak a nemzetközi megmérettetéseken.

„A dopping sérti az esélyegyenlőség elvét, a fair play-t[16], emellett teljesítménynövekedést eredményez, de nem törvényes módon, amelyhez az egészségkárosító hatása is hozzájárul. A doppinghasználatot a jogszabályok is szankcionálják. Előfordulhat, hogy a Büntető Törvénykönyv hatályos jogszabályai is érvényesülhetnek, ennek ékes példája az NDK úszóedzők ellen indított eljárás, akik kiskorú úszónőknek hormonkészítményeket adtak, és e sportolónők a későbbiekben a doppingolás következtében egészségkárosodásokat szenvedtek.”[17]

Érdemes pár szót szólni az anabolikus szteroidokról, hogy jobban megértsük az NDK-ban használt „sláger” – doppingszert az OT-t, illetve az USA-ban kifejlesztett THG-t .

A doppingszerek olyan csoportja, mely növeli az izomzat tömegét és erejét, emeli a terhelési küszöböt. A szteroidok szteránvázas vegyületek (mint pl. a D-vitamin, a koleszterin és a szex-hormonok), azaz 3 db hat- és 1 db ötszénatomos gyűrűből állnak. A szintetikus úton előállított kortikoszteroidok 5-10-szer hatásosabbak a kortizonnál.[18]

Az OT számos káros mellékhatással „jeleskedett”. Példaként felhozható többek között a: máj-, szív- és vese-elégtelenség, kopaszodás, impotencia, nőknél fokozott szőrnövekedés, hang elmélyülése. Az anabolikus ágensek két nagy csoportra oszthatók: exogén[19] anabolikus androgén szteroidok és az endogén[20] anabolikus androgén szteroidok. Szerkezetükben és működésükben a férfi hormon testosteronnal vannak rokonságban, amely ugyancsak tiltott. Számtalan mellékhatása közül néhány: ha tizenévesek esetében alkalmazzák, a csontok növekedése megáll, drámai gyorsasággal csökken a spermatermelés, heresorvadás következik be, de ennél sokkal veszélyesebbek a rendszeres használat mellett évek múlva kialakuló magas vérnyomás, máj- és vesetumorok. Ezek az elváltozások már nem visszafordíthatók és magyarázatát adják számos fiatalkori hirtelen halálesetnek. Nőknél történő alkalmazásuk elférfiasodást, a petefészek működésének és a menstruációnak a megszűnését, terméketlenséget eredményezhet. ”Olyan extrém eseteket is ismerünk, amikor a szer hatására a női nemi szerv részeként ismert csikló olyannyira megnagyobbodott, hogy csaknem egy férfi nemi szerv benyomását keltette. Az ilyen koncentrált szteroid szerek ehhez hasonló szélsőséges kóros elváltozásokat okozhatnak.”[21]

Az NDK dopping per

NDK vezetőségnek egyetlen célja volt: legyőzni a nyugatot. A rendszerváltást megelőző sportpolitika fő csapásiránya: a szocialista felsőbbrendűség bizonyítása, kiemelkedő nemzetközi eredményeket, sikereket követelt. Ettől a sportág léte, vagy nemléte függött.[22]

Kelet-Németországban az államilag irányított doppingoltatás mára már nem titok. Az állam temérdek pénzt jutatott be a sportba, illetve a doppingolásba is, hogy minél sikeresebbek legyenek az ország versenyzői. Náluk volt az egyik legkorszerűbb doppinglaboratórium a világon.

... a folytatás hamarosan következik!