2008.08.29. Tokaji verseny beszámoló és videó

Augusztus 23-án közel húsz deszkás, továbbá barátok és barátnők csatlakoztak a helyi erőkhöz Tokajba, Ajkáról, Egerből, Miskolcról, Budapestről és egy maroknyi román rider Bukarestből. A szervezők helyszínként a tokaji sípályát választották, azzal az ígérettel, hogy a felvonót is beindítják nekünk. Két kategóriában hirdettek versenyt, szlalomban, illetve freestyle-ban. A pálya mintegy 400 méter hosszú volt, ahol 20-25 bójával jelölték ki az irányt, a freestyle-ban pedig 3 különböző emelkedésű rámpán lehetett a látványos trükköket bemutatni. Az első versenyszámban 3 kört mehettek a riderek, és a legjobb két kör összideje adta az elért pontszámot. A szlalom ugyanakkor egyáltalán nem volt egyszerű. A lekaszált füvön igen könnyen ki lehetett csúszni, de a feladat azért nem volt lehetetlen. A legjobbaknak cirka egy percbe tellett végigmenni az éles kanyarokkal és gyors sikánokkal tarkított pályán, de a futam vége felé volt olyan is, aki mérgében már a piros pályajelzővel csapkodva, hangos anyázás mellett próbálta rendre utasítani a deszkáját, majd futva ért be a célba. Ki milyen vérmérsékletű ugyebár…

Mint kiderült, a románoknak azért jobban ment a downhill, a mieinknek inkább a freestyle fekszik jobban. A 3. menetre már nehéz volt koncentrálni, miután a felvonó már az edzés alatt bemondta az unalmast, így a szúnyogos, tűző napos emelkedőn kellett azt a 400 métert visszamászni. Meg persze csábított a pálya szélén rotyogó bográcsgulyás illata is. A downhillt végül a román Bogdan Rusu alias Bobby nyerte, a második és harmadik helyen a két magyar favorit, Németh Attila és Csernus Laci futott be. Ebéd után pihenés és a freestyle ugratók tesztelgetése következett, továbbá a nézőknek és érdeklődőknek lehetőségük volt kipróbálni a deszkákat. A bátrabbak még az ugratóra is rámerészkedtek, sőt két ominózus emberke, a tokaji gördeszka és videó guru, Vadász Vada Tibi, és egy addig ismeretlen, német snowboardos srác igen komoly meglepetést okozott ugrásaival, tekintve, hogy életükben először álltak terepdeszkán. Bíztunk is benne, hogy sok embert bátorítanak majd a mountainboardozás kipróbálására, megmutatván, hogy milyen könnyű beleszokni, pláne, ha az ember fia más deszkás sportot is űz, vagy űzött valaha.

A freestyle verseny délután kezdődött, az indulók létszáma itt már 15-ről 6-ra apadt. A versenyzők 5 ugrást hajthattak végre, a legjobb, legstílusosabb ugrás nyert. Világszínvonalról ugyan itt még nem beszélhetünk, de azért záporoztak a 360 fokos forgások, a meseszép grabek, és persze a látványos esések. Hál’ istennek egy csuklóficammal „megúsztuk” a freestyle-t, amit a helyszínen lévő mentőorvos azonnal ellátott. A végeredmény a szlalomhoz képest változatlan maradt, Bobby, Atesz és Laci voltak a dobogósok.

Egyszó mint száz, a román srácok vitték a prímet, de amíg a downhill számban komoly fölényt élveztek, freestyle-ban már nagyon szoros volt a verseny Bobby és Atesz között, így inkább az érkezések finomsága döntötte el a versenyt, az ugrások technikája helyett. A dobogósok kupákkal, érmekkel és az elmaradhatatlan tokaji borokkal lettek gazdagabbak.

Lévén, hogy borvidéken jártunk, nem hagyhattuk ki eme jeles nap megkoronázását egy vacsorával és a pincelátogatással. A jó hárslevelűk és szamorodnik megtették áldásos hatásukat, így éjfél tájékán a különféle idevágó idegennyelvű terminológiák megtanulása mellett már az is folyékonyan beszélt angolul, aki addig nem tudott. Tudniillik az Egészségedre! románul Noroc! (ejtsd: norok) a vörösboros kóla pedig valamiféle csúszómászót jelentő caralete (kárkálité). A buli a helyi szórakozóhelyen folytatódott, bár az időközben megérkezett felhőszakadás már kissé a kedvünket szegte.

A vasárnapi ride-olást is sajnos elmosta az eső, de egyöntetű volt a vélemény, hogy a szombati nap annyira tartalmas volt, hogy mindenki elégedetten távozhatott. Köszönet ezért a szervezőknek, a szülőknek, és a nagylelkű támogatóknak egyaránt.

Az augusztusi tokaji verseny kétségtelenül minden idők legjobbja volt, nem pusztán a hangulat miatt, hanem mert bebizonyosodott, hogy nem csupán egy maréknyi fiatal szíve ügye ez a sportág, hanem városhatárokon, sőt országhatárokon is átível a történet, ami tulajdonképpen Európa ezen a részén – mint oly’ sok minden más – Budapesten kezdődött. Tavaly szerb riderek vendégeskedtek nálunk, idén a románok, akikkel szintén nagyon jó kapcsolat alakult ki a hétvége alatt. Remélhetőleg jövőre is hasonlóan színvonalas versenyeknek lehetünk szemtanúi, ami garancia arra, hogy a jövőben Magyarországon is lesz állomása a világbajnokság sorozatnak.

A cikket Korecz Márk írta

Videó:

http://www.youtube.com/watch?v=XHMp6T2FdeY

Az egyesület elérhetősége:

www.mmbe.hu

info@mmbe.hu