Burgenlandi kalandozás - 2005. augusztus 28.
Augusztus igen eseménydús volt szakosztályunk számára. Szinte minden hét végére jutott valamilyen túra, így az utolsó vasárnapra is. Ezúttal burgenlandi kirándulásra indultunk. Túravezetőnk Kőfaragóné Gyöngyi, aki annak ellenére, hogy a felkérés váratlanul érte, mint mindig, most is alaposan, és lelkiismeretesen felkészült a vezetésre.
Kópházánál léptük át a határt. A határ menti Deutschkreutz utáni kis falucskában, Haschendorfban, (Hasfalván) megmutatta nekünk a lelőhelyét a soproni múzeumban elhelyezett napkorongnak, melyet az egykori napvallás hívei 2600 évvel ezelőtt készítettek, és a 20. század elején itt találtak meg. Érdekessége, hogy ehhez hasonlót, illetve pontosan ilyet a történelmi Magyarország területén, Hasfalván kívül csak Svédországban találtak. A napkorong másolata felfedezési helyén, szépen gondozott, kicsiny parkban látható. Mögötte 1600-as években készült barokk szobor, melynek különlegessége, hogy egyedi módon ábrázolja a szentháromságot.
Mariasdorfnál álltunk meg legközelebb, ahol egy késő gótikus templomot tekintettünk meg. A templom Steindl Imre irányításával végzett tatarozás eredményeként visszanyerte gótikus megjelenését. Érdekessége, hogy a magyar címer is látható itt. A templom díszei pécsi kerámiából készültek. Egyik legértékesebb darabja egy 1483-ban készített szentségtartó. A templom sekrestyése Magyarországról ideszármazott hölgy, aki szívélyesen, ráadásul tökéletes magyarsággal ismertetőt tartott a templomról. E közben a templomkertben már gyülekeztek a mariasdorfi hívők az istentiszteletre. Szóba elegyedtünk velünk, és örömünkre brennbergiek is voltak köztük, akik a bánya bezárása után ide költöztek, és az itteni bányákban dolgoztak tovább. Jól ismerik Sopront, elmondásuk szerint sokat járnak városunkban.
Ez után tovább buszoztunk következő megállónkig, Stadtslaining-ig, azaz Szalónak váráig, ami Baumkirchner András német hadvezér birtokában volt 1445-ig, majd a Batthyány családé lett. Romantikus vár egy romantikus városka közepén. Sajnos csak kívülről tudtuk megtekinteni. Mély árok veszi körül, amin híd vezet át. Víz nincs benne, ellenben hatalmas fák ágai nyújtóznak a magasba, szinte erdő. A várban jelenleg II. világháborús témával foglalkozó kiállítás látható.
A vár körüljárása után a településen sétálgattunk. Mindenütt szépen karbantartott parkok, virágágyások. A városháza kapuja szélesre tárva, akadálytalanul lehet ki-be sétafikálni. A városháza fedett udvarán, és szerte a városkában különféle hulladékfémekből készült szobrok, és kiállítási tárgyak láthatók. Egyik eredetibb, mint a másik. A felhasznált anyagok: régi üstök, vasedények, ócska biciklik, réz kuglófsütő, rugók, eke, borona, és a jó ég tudja, mi mindenből eszkábáltak össze fantáziadús alakzatokat. Mindegyiket megcsodáltuk.
Következő állomásunk Rotesturm volt, ahol az egykori Erdődy kastélyt néztük meg. 1862-1866 között épült, romantikus, és neoromán stílusban. Homlokzatdíszítése homokkő, hatalmas park övezi. A kastély lakhatatlan állapotban, a park gondozatlan, mindkettőnek gazda kéne, így menthetetlenül az enyészeté lesz a látványos épület a kertjével együtt.
Innen Steiersbachba mentünk, ahol egy hipermodern templomot csodáltunk meg. A templom falai spirál alakzatban magasodnak az ég felé, kívül érdekes, bent csodálatos látvány. Minden az ég felé tör, Istenhez igyekszik.
Ez után elindultunk legtávolabbi célpontunk, Heiligenbrunn felé. A település (Szentkút) névadója egy forrás, melynek vize gyógyító és fiatalító erejéről 1198 óta ismert. A forrás egy szép kis kápolna alapzatánál fakad. Jó sokat ittunk a szent vízből, meg is mosakodtunk benne, én még hoztam is haza belőle, meg is ittam, de másnap tükörbe nézve megállapítottam: sem szebb, sem fiatalabb nem lettem. Sajnos. A település elsősorban XVII.-XVIII, századi pincesoráról híres. Sétálgattunk a rusztikus pincék között. Végül betértünk egy borozóként üzemelő pincébe, és megkóstoltuk a heiligenbrunni borokat. Ki fehéret, ki vöröset, kóstolgatott, volt, aki mindkettőt. Ausztriában egyébként nem 1 dl bort lehet kérni, hanem egy achtelt, vagyis nyolcadot. Én a rejtélyesnek hangzó, és elég borsos áru Uhuller nevű bort kóstoltam meg, különleges íze volt. A borkóstoló végén megállapítottuk, hogy a jó soproni boroknál nincs jobb.
Itt véget is ért kirándulásunk, buszvezetőnknek ugyanis korábban vissza kellett érnie Sopronba. Így aztán felszálltunk járművünkre, és Burgenlandot teljes hosszában végigszelve hazáig meg sem álltunk.
Kellemes kirándulás volt. Sok újdonságot, és érdekességet láttunk. Köszönjük Gyöngyinek az alapos felkészülést, a gondos túravezetést, és a szép látnivalókat, Imre bá’-nak pedig a túra megszervezését.
E-mail: Tacsi