Négykerekezés - Vezetési tanácsok lejtőn le, dombon fel

Az alapokat már ismerjük. Tudod, fék, gáz, kuplung. De nézzük, mit kell tennünk nehezebb körülmények között. Az átgondoltan és pontosan vezetett vas – no persze nem a divatos disco-terepjárókra gondolunk - biztonságosan körbevisz a világon, sőt még olyan helyekre is eljutsz vele, amiről korábban nem is álmodtál.

A következő tanácsaink segítenek az álmok megvalósításában, de ne feledd az alapszabályt: terepezés közben mindig légy tekintettel a környezetre és másokra!

Ha elfogyott a nyomaték, vagy az levegőben lógnak a kerekek, a legnagyszerűbb segédeszköz e nehéznek mondható helyzet megoldására a differenciálzár. Meglepő, hogy hány Land Rover tulajdonos nincs tisztában a differenciálzár létével és előnyeivel. Fontos tisztázni azt is, hogy a egyes terepjárók központi differenciálzárral rendelkeznek, mely tengelyenként minimum egy-egy kerék hajtását biztosítja. Az azonos tengelyeken elhelyezkedő kerekek egyforma sebességgel történő hajtását biztosító differenciálzár nem minden autónál gyári felszereltség.

Lefelé a lejtőn

Terepjáród általában leereszkedik a legtöbb lejtőn fékezés nélkül, azonban fontos, hogy az ereszkedés közben csak akkor lehetünk urai az autónak, ha a kerekek forognak. Blokkoló kerekek esetén - főleg csúszós talajon - könnyen megcsúszhatunk és elveszíthetjük uralmunkat autónk felett. Felhasználva a motor fékező hatását, egészen alacsony, vagy magas, túlpörgetett fordulaton (természetesen gázadás nélkül), folyamatosan ereszkedhetünk biztonságosan, gyakran fékezés nélkül is. Persze vannak olyan alkalmak, amikor a fékezés a lejtőn elengedhetetlen. Ilyenkor a motor és sebességváltó fékezőhatása önmagában nem elég, használnunk kell a fékpedált. Vigyázzunk az erős fékezéssel! Ha az autó csúszását érezzük, azonnal engedjük fel a féket és hagyjuk az autót enyhén gyorsulni. Ez többnyire segít, az autó ismét irányítható.

Extrém esetekben hagyjuk az autót gyorsulni egészen a lejtő aljáig és ott újra úrrá lehetünk a helyzeten. A körülményektől függően más-más sebességgel érkezünk meg a lejtő aljára, többnyire gond nélkül tudunk megállni és irányítani az autót, azonban a biztonság érdekében sose legyen parkoló autó vagy minket irányító ember a lejtő alján.

Egy másik lehetőség, ha autónkban nincs ABS, az ismételt fékezések. Ilyenkor az autót fékezzük, majd a pedált felengedve hagyjuk az autót gyorsulni. A gyors egymás utáni határozott fékezésekkel a lejtőn máris lábunkkal helyettesítettük az ABS-t.

Fontos, hogy a váltót ne tegyük üresbe, hiszen így nem áll rendelkezésre a motorfék.

Ismeretlen lejtőn ereszkedés előtt mindig szálljunk ki és vegyük szemügyre a domboldalt. Nézzük meg a lyukakat, köveket, egyéb akadályokat és válasszuk ki az ideális útvonalat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nem minden látszik a vezetőülésből.

Ugyanez érvényes a felfelé kapaszkodásra is!

Nézzük meg alaposan az előttünk álló emelkedőt és azt is, hogy mi vár ránk a tetőn, majd válasszuk ki a megfelelő sebességi fokozatot, amiben nekivágunk. Fontos szempont, hogy legyen a kapaszkodáshoz elég lendületünk, és ha egy mód van rá, ne váltsunk sebességet felfelé menet. Sebességváltás közben az autó lassul, lendületet veszít esetleg meg is áll, elveszítve minden kapaszkodási képességét. A domb tetejét mindig lelassítva, lépésben, alacsony fordulatszámon működő motorral érjük el.

Talán a legrosszabb élmény, amikor nem sikerül a tetőt elérnünk. Ez könnyen előfordulhat csúszós, köves, sáros, havas talajon vagy rosszul megválasztott sebességi fokozatban. Érdemes gyakorolni ezeket a szituációkat. Ha a motor fordulatszáma leesett és látszólag a motor rögtön lefullad, hagyjuk megállni, ne nyomjuk ki a kuplungot, és ne fékezzünk, hanem azonnal húzzuk be a kéziféket. Így az autó sebességben van, és a kézifék is biztonságosan rögzíti. Most van időnk felmérni a helyzetet. Győződjünk meg arról, hogy mögöttünk szabad az út és guruljunk le a domboldalról vagy válasszunk új útvonalat. Ha hátrafelé gurulunk, mindig egyenesen, a lejtőre merőlegesen tegyük. A kormányt állítsuk egyenesbe. Tapossunk bele a fékbe, ugyanakkor kapcsoljunk hátramenetet. Indítsuk be a motort, a kéziféket engedjük ki! Motorfékkel, gázadás nélkül engedjük az autót lassan elindulni. A korábban megismertek alapján, szükség esetén fékezéssel engedjük vissza az autót a lejtő aljára.

Gyakorlottabbak, ha érzik, hogy az autó rövidesen megáll és a motor a lefulladás határán van, nyomják ki a kuplungot, gyorsan kapcsoljanak hátramenetet és abban a pillanatban, amikor az autó megállt, engedjék fel a kuplungot és kezdjék meg az ereszkedést.

Ha az előzőek gyors mozdulatsorai (kapcsolás hátramenetbe) még nem mennek automatikusan, segíthet a motor leállítása is, így van idő tájékozódni. A kéziféket ne felejtsük el behúzni.

Ereszkedés oldalirányban a lejtőn

Néha nem lehetséges a lejtőre merőleges közlekedés, ilyenkor a haladás iránya oldalt vezet a lejtőn. Ez roppant veszélyes szituációkat eredményezhet, így ha lehetséges, mindig keressünk más megoldást. Ha nem tudjuk elkerülni ezt a helyzetet, akkor tartsuk szem előtt a következőket:

Ha oldalt haladunk egy lejtőn, az autó súlypontja áthelyeződik a lejtő irányába. Hogy a helyzeten javítsunk, pakoljuk át a domb felé eső oldalra a csomagokat, ültessük át utasainkat. Ereszkedés közben, ha az autó megbillen, a vezető azonnal kormányozzon a lejtő irányába és gyorsítson. Ezzel a súlypont kedvezően áthelyeződik, az autó ismét négy keréken gurul. Fontos, hogy soha ne próbáljunk a lejtőn megfordulni.

Jó gyakorlást, s törésmentes tapasztalatszerzést kívánunk minden kedves terepjáró tulajdonosnak.