Tar Csaba - Dopping. A kezdetek…
Üzenet a szerzőnek Tar Csaba
Dopping. A kezdetek…
„Elsőként, aki vágy a futásban a célba beérni,
Gyermeksorba’ sokat tett-vett s tűrt fagyba’-melegbe”
(Qui studet optatam cursu contingere metam,
Multu tulit, fecitque puer, sudavit et alsit.)
Horatius: Ars Poet. 412-13.
„Amióta a kimagasló emberi teljesítmény dicsőséget és rangot jelent, megtaláljuk nyomait annak, hogy az emberek valamilyen természetes vagy mesterséges szerrel próbálják szervezetüket a mindennapi feladataik ellátásához szükséges nagyobb teljesítményre késztetni.”
A teljesítményfokozás nem új keletű dolog a sportéletben, már az ókori feljegyzések is tanúskodnak különböző szerek használatáról. Elsőként érdemes megemlíteni a görög sportban megjelenő esetet. Azért ezt választom kiindulópontként, mivel az első szervezett sportjátékok itt kerültek megrendezésre. Történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a sportolókat már 4-6 héttel a verseny megkezdése előtt elkülönítették, hogy egyenlő esélyekkel tudják a felkészülésüket véghezvinni. Kisebb túlzással a görögök voltak a fair play „előfutárai” a neves Coubertin báró előtt. Ellenben, e fogalom kétség kívül az újkori olimpia megteremtőjét illeti meg. Visszatérve a görög sportkultúrához. Az ókori sportolók hittek abban, hogy különböző ételek fogyasztásával növelhetik teljesítőképességüket. Említést érdemel a híres krotóni Milón birkózó, aki hat olimpián és számos más versenyen diadalmaskodott. A fennmaradt írások szerint a kakasok zúzájában talált kristályt, Alevtóriát használt és ezzel magyarázták legyőzhetetlenségét. A mai kor tudománya alapján ez a hiedelem képtelenség: egy ásvány nem képes a gyomorban feloldódni, következésképp nem lehet semmiféle hatása sem. Az eligazítást a kő neve adja: a harcias kakas görög neve: alektór és innen az említett alektória latin megnevezés. Az ókori görög mentalitásnak egyik alapvető tényezője a versengés volt. Kiemelkedő jelentőségét a rendszeres testedzés, katonai felkészítés és nem utolsó sorban az egészség területén is megmutatkozik.
Áttérve az ókori civilizáció másik nagy hatalmára: a Római Birodalomra. A rómaiak is „doppingoltatták” lovaikat, büntették azt a hajóst, aki ajzószert adott lovának verseny előtt.
A középkorban a lovagi tornák alkalmával is előfordultak különböző „szerek”, melyeket szintén a lovaknak adtak be.
A századfordulón, a La Manche csatorna átúszásakor említették elsőként az élénkítő szerek szedését. Ellenben az igazi nagy pálfordulat a doppingtörténelemben a fecskendő feltalálásához köthető, mindehhez segítségül hívták a kémiát –mint tudományágat- és a különböző gyógyszerekkel „kísérletezni” kezdtek. Ilyetén módon, legelsőként a kerékpársport tette meg az első lépést a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek használatához.
A legelső doppingtörvények Olaszországhoz, Belgiumhoz és Franciaországhoz köthetőek. Szinte a legszigorúbbnak is mondhatóak a mai napig, hiszen pl.: az olasz büntetőtörvénykönyv értelmében: a doppingolás bűntettnek minősül, szemben más országok álláspontjával.
Visszatérve pár mondat erejéig Coubertin báró jelmondatához: „Nem a győzelem a fontos, hanem a küzdelem maga”. Nos, eme jelmondata sajnos romba dőlni látszik, a fair play, a „tiszta” küzdelem mára megkopott, a győzelem, a rekordok mindenekfelett való túlszárnyalása lett a lényeg a sportéletben.
Az 1950-es évektől kezdődően a televíziózás tért hódított szinte az egész világon és ez magával hozta az élsportban rejlő kiaknázhatatlan lehetőségeket a reklám terén. A versenyeken diadalmaskodókat hatalmas díjakkal jutalmazták. Így a békés „sporttalálkozók” kemény, gyilkos csatákká alakultak át.
Az élsportolók rájöttek, hogy hatalmas pénzeket lehet keresni, ha nyernek, így rövid időn belül hatalmas összegeket tudnak felhalmozni, a szponzoraik pedig elvárták, elvárják, hogy minél jobb és jobb eredményeket érjenek el a világversenyeken, hiszen így figyelnek fel a sportolóra a nézők, így láthatják a szponzori hirdetéseket is a médiában minél többször. A doppingszerek káros mellékhatása jóformán nem érdeklik a élsportolókat, náluk a lebukás veszélye a doppingvizsgálatok során fontosabb tényező. A támogatókat pedig nem érdeklik, hogy mi módon, hogyan jutnak el az általuk támogatott sportolóik a csúcsra, egy a lényeg: a győzelem, hogy Frenkl professzor könyvcímét idézzem: „Győzni mindenáron”.
Folyt. köv.
