Capoeira, a vérpezsdítő harci tánc

Eddig Brazíliát legtöbbünk csak a focival és a Copacabana strandjával azonosította. De létezik egy harci tánc, amely ugyanúgy a nyomornegyedekből indult világhódító útjára, mint a Pele nevével fémjelzett labdarúgás. S hogy miben rejlik a különös sport titka? Harcművészet, megbolondítva egy kis zenével és finesszel, ami teljesen egyedivé teszi e küzdősportot.

A capoeira szó jelentését sokan, sokféleképpen magyarázzák, ám a legvalószínűbbnek az a verzió látszik, miszerint kongói nyelven szárnycsapkodást, verdesést, repülést jelent a szó. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a capoieria-t először az Afrikából elhurcolt és a brazil ültetvényeken embertelen körülmények közt dolgozó néger rabszolgák alkalmazták. A kegyetlen állapotok elől sok rabszolga az őserdőbe szökött, ahol a helyi indián őslakossággal keveredett kultúrájuk, nyelvük, és valószínűsíthetően rítusaik is. Ennek hatására fejlesztettek ki maguknak egy önvédelmi harci technikát.

Sokukat később elfogták és visszahurcolták a telepekre, de ezzel a portugál ültetvényesek saját kelepcéjükbe léptek, ugyanis a visszatért rabszolgák megtanították társaiknak a capoeirát. Ez végül oda vezetett, hogy a bátor és képzett rabszolgák több felkelés után kiharcolták a rabszolgaság eltörlését. A múlt században többször be akarták tiltani a küzdősportot, de a capoeira életképességét és népszerűségét jelzi, hogy igazából soha nem sikerült betiltani, sőt, a capoeira mind népszerűbb lett, s már nemcsak Brazíliában, hanem az egész világon.

A capoeira mára nem csak egy egyszerű sport. Egy művészi tökélyre fejlesztett önvédelmi rendszer, melyben rendkívül fontos szerep jut a zenének ugyanúgy, mint a filozófiának. A játék (jogo) lényege egy mondhatni rituális harc, melynek során a küzdő felek folyamatosan támadnak és védekeznek, miközben figyelik az ellenfél minden mozdulatát, s próbálnak csellel túljárni a másik eszén.

Maga a küzdelem egy kör alakú területen (roda) folyik, oly módon, hogy a játékosok körbe állják a területet, s közülük kerülnek ki a párok. A játék lényege, hogy egyidejűleg csak egy játékos végtagjai érinthetik egyszerre a talajt, ezért a folyamatos támadás-védekezés egyfajta közös együttgondolkodást igényel az izgalmas és rendkívül improvizatív játékhoz.

Nagyon fontos eleme a játéknak a zene, ettől (is) lesz oly sajátságos hangulatú e sport, hiszen túl azon, hogy különleges atmoszférát kölcsönöz a játéknak, egyúttal ösztönzi is a játékosokat, egyfajta ihletet kölcsönözve nekik. Továbbá a zene ritmusára fokozzák, illetve csökkentik tempójukat a küzdő felek, ezért a szóló énekes nagyon fontos szerepet tölt be a játékban. A folyamatos zenét a bateriában helyet foglaló zenészek biztosítják, hangszerük a berimbau, az egyhúros hangszer, a dobok és egyéb ütős hangszerek, valamint természetesen az ének.

Sokat fejlődött a sport a kezdetek óta s egy biztos, mára, a capoeira nem csupán egyszerű sport, jóval több annál: a mozgás, a tánc, a zene és a szellem különleges, egyedi mixe. Többek közt ennek is köszönheti európai népszerűségét. A többi küzdősporttal ellentétben nem az ellenfél megsemmisítésére koncentrál, sőt, Európában az ütést vagy rúgást a legtöbbször be sem viszik a küzdő felek. Ezért nagyon kedvelt például a lányok körében. Hiszen az edzés ugyan intenzív, és egyfajta különleges harcmodort is el lehet sajátítani, mégsem megy törött orral haza senki a foglalkozásról. Továbbá a különleges zene is rendkívül sok hívet szerzett már a sportágnak a gyengébbik nem körében is.

Forrás: Mozdulj Velünk