JEANNEAU CAP CAMARAT 755
A Jeanneautól megszokott finom design, jó minőség és összetéveszthetetlen megjelenés. Ez a Cap Camarat. A hajó számos apró ötlettel és a használat során értékes figyelmességgel lepi meg a tulajdonosát. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerű az egész. Valahogy olyan ez, mint amikor Ian Thorp úszását nézzük az olimpián. Nincs benne semmi különös, egyszerűen "csak" úszik, egyszerűen "csak" mindenkinél gyorsabban. Ilyen a Cap Camarat is. Igen, Thorp tökéletesen úszik, igen, ez a hajó tökéletes!
Ha valami tetszik, akkor azzal szívesen foglalkozunk. A Jeanneau hajók rendszerint képesek arra, hogy elnyerjék az ember szívét. Harmonikusan összeválogatott színek, jó minőségű fa és műanyag, kellemes tapintású bőr. Mindez persze más hajókat is jellemezhet. Akkor mi az a plusz, amit a Cap Camarat adni képes, mitől látjuk ezt a hajót igazán szépnek, és miért fog el a vágy, hogy birtokoljuk? Igazából nem tudom. Ha tudnám, valószínűleg már régen egy komoly hajógyár formatervezője lennék. Egy biztos, egészen vékony az a mezsgye, amin mozogni lehet. Hiszen a Cap Camarat valóban a régi idők klasszikus motorosaira emlékeztet. Kétségkívül megtaláljuk benne a mai retro irányzat valamennyi jellemzőjét. A hajó azonban ennek ellenére modern, és úgy is viselkedik, mint a legjobb modern társai. Minden megvan benne, amire szükségünk lehet. Egy kétszázötven lovas Suzukival teszteltük. A maximális megengedett motorteljesítmény 2 x 200 lóerő, így nem kellett attól félnünk, hogy a mi „kis” motorunkkal széthajtjuk a gépet. Mindenesetre 1550 kilogramm ide vagy oda, 400 lóerővel kergetve bizony ütős kis gép válik a francia cirkálóból. A hajótest formája meredek orr-résszel kezdődik, amely szinte teljesen kiegyenesedik, amikor találkozik a gerincvonallal. A V alak egy kicsit tovább tart, egészen a kormányosállásig, és csak utána laposodik siklóvá a test. Ez az építés megfelelően tengerállóvá teszi, és a stabilitása is megmarad. A motor annyira simán jár, hogy rá kell néznem a műszerekre, nehogy ráindítsak. A Cap Camarat jól reagál az irányváltásokra, és viszonylag szűk helyről is szépen ki tudunk állni. Alapjáraton csurgunk ki a kikötőből.
Az elegáns cockpitban két kényelmes forgatható ülés, nagyon szép diófa műszerfal és egy finoman kidolgozott hátsó pad jár az alapárért. A mi hajónkban lévő gyönyörű lakkozott asztalért már felárat kérnek, mint ahogy a tíkfa padlóért, a fedélzetdíszítésért, a nyitható fedélzeti ablakért és a napozófedélzeti matracokért is.
A kabinba egy eltolható plexiajtón át, műanyag lépcsőkön lehet lejutni. Vitorlázószemmel nagyon szűkös bent a hely, de azért ha nincs más megoldás, vagy ha nagyon akarja, két ember aludhat itt. A cseresznyefa bútorzat régi, békebeli idők hangulatát árasztja. Kis egylapos főzőt és egymedencés mosogatót találunk itt. Körben az ágy mellett polcok várják az apró holmikat. Meglepő, hogy sikerült kialakítani egy szeparált vécét. Ez mindenesetre segíthet hosszabb túrára csábítani a lányokat. Persze, őket sokkal jobban vonzza az, ami a kabin felett van. Igen, eltalálták, a napozófedélzet. Tudják ezt a franciák is. Ennek a hajónak olyan pazar napozófedélzete van, hogy egészen biztosan nem kell majd győzködni az asszonyt, hogy ez a megfelelő családi hajó. A dolog szépsége az, hogy ezt a napozót egy hirtelen ötlettől vezérelve is meg lehet közelíteni. A hajó két oldalán a reling és a kabinfal között kényelmes hely van a közlekedésre. Nem hiába, hajósnép a francia! A hatalmas orrfedélzet miatt azonban hátul alig marad hely. A cockpit tágas, de farfedélzetről egyáltalán nem beszélhetünk. A fürdőlépcső és környezete egyszemélyes, így hát nem ez a hajó lesz a kedvenc vízisívontatónk. Bár, ha nincs más megoldás, azért hátul találunk két vonógyűrűt. Ami viszont még egy érv lehet a család előtt, az az "egyszemélyes" fürdőfedélzeten kialakított, nyomás alatt működő zuhany szépen kidolgozott tíkfaráccsal és fürdőlétrával.
A kikötő előtt felvettük a fordulatot és siklattunk egy jót. A motor alig ment pár órát, ezért nem hajtottuk meg nagyon a gépet. Így is kiderült, hogy ez a hajtómű is jól elbír a testes franciával. Forogtunk, billegtünk, a lehetőségekhez mérten a legnehezebb feladat elé próbáltam állítani, de nem jártam sikerrel. Nem tudtam kibillenteni kissé sztoikus nyugalmából. Talán még nevetett is rajtam. "Öreg, engem komolyabb vizekre terveztek!" El kellett ismernem, hogy igaza van. Mindent figyelembe véve kijelenthetem, hogy a Cap Camarat 755-ös egy nagyon jó túrahajó, és persze a kikötő díszeként sem utolsó
