Vállalkozása talán legnehezebb részéhez érkezett a magányos magyar vitorlázó, Méder Áron, aki fejébe vette, hogy parányi vitorlásával egyedül kerüli meg a Földet. A Panama-csatornán való sikeres átkelés után most jön a legnagyobb kihívás, a Csendes-óceán leküzdése. A teljes út előreláthatólag másfél évig tart majd, de előfordulhat, hogy műszaki problémák, vagy az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt egy-egy kikötőben hosszabb ideig kell majd tartózkodnia.

Mi ebben a szenzáció, kérdezhetik sokan, hiszen korábban már számtalan hajós tette meg ezt a távot szintén egyedül, s volt olyan is, aki egyhuzamban, kikötés nélkül. Az út különlegessége abban áll, hogy a magyar hajós egy kifejezetten kisméretű, 19 lábas, alig 6 méteres vitorlással teszi meg a távot, s bár az út során több alkalommal is megáll egy-egy kikötőben, a teljesítmény így is különleges. Áron ráadásul nagyrészt saját erőből, némi szülői segítséggel és néhány kisebb cég szerény támogatásával vágott neki az útnak, úgy, hogy a spórolt pénzen vásárolt, a 70-es években gyártott vitorlását előzőleg saját maga újította fel és alakította át.

Áron tavaly szeptember 24-én indult a szlovéniai Koper kikötőjéből, elhagyva az Isztriai-félsziget térségét, Olaszország keleti partvidéke mentén hajózott, majd Szicíliát délről érintve jutott át Afrikába. Innen tunéziai, algériai és líbiai vizeken vitt az útja, majd észak-nyugat felé vette az irányt Spanyolország déli partvidékére. November közepén ért Gibraltárba, ahonnan a marokkói partok mentén - immár az Atlanti-óceán vizén hajózva - jutott el a Kanári-szigetekig. Ezután a Zöldfoki-szigetek volt a következő állomás, majd következett az út addigi leghosszabb szakasza, az Atlanti-óceán átszelése. Méder Áron az [origo]-nak elmondta, hogy ez volt a hajó igazi tesztje, ekkor tudta felmérni a vitorlázó, hogy tulajdonképpen mire is képes a hajója. Az út 44 napig tartott, amelynek végén Áron 2007. február 8-án látta meg a Karib-térség első állomása, Barbados fényeit.

Innen a Karib-tenger szigetei között vezetett az út Martinique, St. Lucia, St. Vincent, Bequia, Grenada, Bonaire szigetein, majd a kolumbiai Cartagena érintésével következett a Panama-csatorna bejáratánál fekvő Colón városa. Itt eredetileg is hosszabb megállót tervezett a hajós, mivel a csatornán való átkeléshez temérdek engedélyre van szükség, sőt a hajót is át kellett alakítani némileg, s ezekhez mind-mind időre volt szükség.

Az átkelés szabályai nem egyszerűek. Az előírás szerint egy ilyen kisméretű hajónak legalább 8 csomós sebességet kell elérnie, ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak a tranzit-engedély megadásánál. Áron hajója viszont legfeljebb 5-6 csomós sebességre képes, így az átkelés 600 dolláros díja felett 840 dolláros büntetést is ki kellett fizetnie.

Minden hajón megfelelő számú személyzetnek kell tartózkodnia az átkeléskor, akik a zsilipelések alkalmával a köteleket kezelik. A csatorna bejáratánál lévő kikötőkben többnyire önkéntes fiatalok néhány dollárért vállalják, hogy segítenek az átkelésben a magányos hajósoknak, így Áron is felbérelt néhány kötélkezelőt, úgynevezett linert a feladatra.

Áron beszámolója szerint a hajók sorban állnak az átkelésért és az engedélyek beszerzése valóságos iparággá fejlődött a helybéliek körében, akik néhányszáz dollárét "segítenek" a hivatali útvesztőkben. Az átkelés előtt egy hivatalos felügyelő személy, a supervisor lép a hajó fedélzetére, hogy megvizsgálja, minden rendben van-e ahhoz, hogy a hajó megkezdhesse útját. Ellenőrzik a hajó állapotát, hogy elegendő férőhely van-e a kötélkezelőknek, van-e például kémiai vécé a hajón (a Carinán nem volt), s még jó pár ehhez hasonló előírásnak kell megfelelni. Áron szerint a szigorú szabályok ellenére tulajdonképpen a felügyelő jóindulatától függ, hogy megadja-e az engedélyt az áthaladásra, vagy sem. A magyar hajósnak szerencséje is volt, jóindulatú felügyelőt kapott, s a vele együtt útnak induló két másik vitorlás pedig minden segítséget megadott Áronnak és Carinának.

A két napig tartó átkelés után április 18-án délután fél négykor hajóztak át a csatorna végét jelző híd alatt Panama City-ben. A felügyelő és más, a csatorna üzemeltetésén dolgozó szakember szerint is a Carina volt a legkisebb hajó, amely valaha átkelt a Panama-csatornán, s bár nem tekinthető hivatalos rekordnak, mindenképpen elismerésre méltó.

Az átkelés után néhány napos felkészülés előzte meg az út következő szakaszát, ami az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetekig tart. Áron az indulás előtt még elvégezte az utolsó javításokat, feltöltötte a víz- és élelmiszerkészleteket, de sok időt nem akart elpazarolni, mert az időjárás most a legkedvezőbb a Csendes-óceáni átkelés megkezdésére.

A Galápagos-szigetekig tartó 900 tengeri mérföldes úton a legnagyobb problémát a szélcsendes időjárás okozza a hajósoknak - olvasható Áron jachtnaplójában. Ezért a legtöbb hajós ezt a szakasz motorral teszi meg, de erre Áronnak a szűkös tartalékok miatt nincs lehetősége, így nem tehet mást, mint, hogy várja a jó szelet. A Galápagos- szigetek után pedig már tényleg a nyílt óceán jön, s a következő megálló már Francia Polinéziában lesz. Az átkelés várhatóan 60-70 napig tart majd.

Áron személyes honlapjához a http://www.meder.hu/ -n keresztül vezet az út J