Magunk mögött hagyva Pécel nemes polgári családját feltűnt, hogy egy jelentős feladattal bővült a tevékenységi köröm. Írószert kellett szerezni, ami nem is olyan egyszerű, ha jól meggondoljuk, hogy közben Csaba kímélve a technikát 60 és 120 km/ óra sebesség között váltakozva űzi, hajtja a szántóföldek között vezető földből kialakított utakon, a felmenőitől kölcsönvett és a két napra tereprally autóvá avanzsálódott járművünket. Bízva a belső hangban, módszeresen átkutattam az amerikai autógyártás becses darabját, és láss csodát, az egyik zseb mélyén egy működőképes toll heveredett. Ezzel ismét csökkent a napi megoldandó problémák száma. Nagy kő esett le a szívemről, hogy ilyen egyszerű módon abszolváltuk (Eszt a Palik monnya minnig és hát autóverseny van) a majdnem jelentős problémává dagadt dolgot.
Apróbb kalandok: SZABADBAN.HU a szabadban J
Teltek, múltak a kilométerek és már túl voltunk egy újabb feladaton is. Igazából az egész verseny erről szólt, egyik ponttól a másikig. Szívesen felhívtam volna valami kívánság műsort, hogy adják le nekünk a Horváth Csárli – Száguldás, Kéne, Keresem című ideillő számát, hogy túl legyünk néhány, a konkurens csapatok által, oly szívélyes módon álcázott megtalálandó feladaton … jellemző az átlag magyar honfitársakra. Keringtünk, mint a mérgezett egér vagy 20 percet az adott ponton. Nem sokára, már vagy 5 csapat személyzete keringett, mint a mérgezett egér az egy adott ponton (ami nem egy átnyújtott híd) és néhány helyi, idős, nyugdíjas néni életét villanyoztuk fel közben a mai modern GPS technika rövid továbbképzésével. De tényleg, annyira érdeklődőek! Úgy akarnak tanulni. A kérdésemre, hogy „tessék mondani és mire használná?” azt felelte a kedves 70-es, hogy rossz már a memóriája, de egy ilyen csodaszerkezet segítségével biztos oadtalálna a Kossuth térre… hmmm biztos oda... de minek megy egy ilyen kedves, bottal járó idős néni el arra? Na mindegy, az ő dolga. Megoldottuk közben a feladatot is! Na, mi vaaaaan cerberus, nem elég, hogy többmilliós agyon tuningolt terepszekéren járod, országunk tájait de még jófejkedsz is? Kiccccsávó J … azé megoldottuk. Rajtunk nem fogol ki öccsisajt! Ugyammáá!
Teltek múltak az órák, közben egyre beljebb jutottunk szép Magyarország közepébe, remek teljesítménnyel közeledve az ország középpontja felé. Utunk a hazai, sűrű rengetegeken vezetett keresztül. Tisztára, mint a Rámbó, az erdők jótékony mélyét kihasználva. De az olyan jótékony... és mivel én amolyan racionális gyerek vagyok, eldilemmázgattam azon, a szervezők miért gondolják, hogy az itthoni, a karosszériába oly mély karcokat ügyesen, szinte érzékelhetetlenül hátrahagyni tudó magyar bozótos erdőalj, a sivatag pora és homokja illetve a szavannákra jellemző aljzatfű, meg gyér növényzet miként kapcsolódik és hasonlít egymáshoz? Lehet, hogy az ő lelki szemeik előtt az afrikai sivatagban valaha csodás erdős területek voltak? Bár Isten tudja, majdnem igazuk van! Csak tévednek úgy jó néhány MILLIÓ ÉVET!!!
Túl a földünk ökológiai átalakulásán, megtaláltuk az eddigi életem szó szerint legsötétebb, legjárhatatlanabb erdei útját, amiben néhány akkora sárdagonya volt elrejtve, hogy miután Csabám lefékezte rakétánkat Pusztavacsnál, a mögöttünk haladó terepjárókból az emberek sorban jöttek, és kezet fogtak velünk, hogy egy országúti autóval átkeltünk ezen a szavannára hasonlító és a kiírásban is szereplő érdekes látványos tájon!
Itt már annyira összekovácsolódtunk, hogy hamar, mint a Lucullus a paprikás csirkét az Északi-sarkon, összedobtunk egy négyes konvojt, amely állt egy gyári és vadi új Fókusz (nem a tv-műsor) egy rövid Mitsubishi Pajero, egy hosszú Tata és a mi járművünkből! Innentől kezdve, majdnem minden pontra ez a 4S együtt érkezett be. Valahogy már nem siettünk többé de igyekeztünk a Fordot követni. Pilótájának cipője ólomból készülhetett, vagy csak előlünk próbált meglógni? Sosem tudhatjuk meg… Macska-egér társasjátékunk az Euro-Ringen folytatódott, ahová sietni kellett, mert időre mentünk, időfutamért gokarttal és versenyenként az első 3, a második 2, a harmadik 1 pontot kap majd. Nos senki sem kapott semmit sem. Nem volt időmérés, újabb etap amikor legörbül az ember szája L ! Hiába mondják a szervezők, hogy elvitték az időmérőket az MNASZ verseny miatt… erre pont az a válasz, amit a Villám mondott nekem, a traktoros incidens kapcsán: egy feladat, amit meg kell oldani tisztelt hölgyeim és uraim! Ennyi jár a 250 embernek ugye?
Az Euro-Ringen találkoztunk a Coronita szép sárga autentikus emeletes buszával is. Ő a főszponzor, aki adja a Cerveza-t a résztvevőknek. De a busz üres, majd estére már lesz sör is! Biztos lesz!
…de maga a buli király, akkor sem hagyjuk, hogy elvegye bármi is! Irány Kecskemét. Ott van OMV kút is, amely az első időmérő checkpoint. Időmérés: venni bármit a kúton és a blokkon ott a vásárlás ideje! Két apróság: a verseny ideje (akkor még nem tudtuk) nem számít, és egy ilyen 7vége a 12-15e frintos nevezési díjak, az üzemanyagok, kaják, kiegészítők… nem fizettünk még eleget? Ezt a kérdést valahogy sokan tették fel a képzeletbeli szervezés képviselőjének. Amúgy meg ez autóverseny, nem pedig bevásárló körút!
Ugyan... mondtuk ez bagatell, go-go-go tovább! Cél a tiszabögi rév, mert ott az átkelés, a folyó az akadály és kell a jegy. Szaggat a 4S le a révhez egy spontán falusi motoros találkozón keresztül és akkor újabb krach, ott a komp a túloldalon, látjuk, félig elsüllyedve. Néhány falusit meginterjúvolva kiderült, hogy az már úgy van egy ideje (ez lenne a második időmérő checkpoint)… Nem gond, kb.extra 40 km-es kerülőút. Idő, üzemanyag... mert ez autóverseny még akkor is ha logikai és tájékozódási feladatok képezik alapját…
folyt.köv.
Írta: cézé
Kapcsolódó cikk:
- Ladies and Gentlemans – Start Your Engines! 1