Elveink  |  Gy.I.K  |  Médiaajánlat  |  Kezdőlapnak  |  Honlapajánló 2024. március 29. péntek, napja van.  

szabadban.hu webmail

 Támogatottjaink
. BOM - 2020 Bp. Olimpia
. Budapest-Bamako
. Budapest Titans
. Cseh László
. Dani Gyöngyi
. Farkas Györgyi
. F1 Racing
Exprerience
. Hungexpo
. Kis Sándor - Technosport
. Klein Dávid
. Kovács László Formula2
. Kovács Niki 600 EB
. OLIMPIA
. ParaJet-Ski

  Fogyatékkal élők
  Mindennapok
  Paralimpia
  Sportélet

  Földön - Bakancsban
  Barlangászás
  Hegy- és Sportmászás
  Túrák, séták
  Ti küldtétek
  Tippek trükkök

  Földön - Hóban - Jégen
  Curling
  Gyorskorcsolya
  Jégen (szabadidő)
  Jégkorong
  Jégvitorlás
  Műkorcsolya és Jégtánc
  
  Sífutás
  Síugrás
  Snowboard
  Szánkó és Bobsport
  Tippek-trükkök
  Ti küldtétek

  Földön - Kétkerék
  Gyorsasági motorsport
  Enduro és más motorsport
  Motorokról
  Motoros rendezvények
  Quad
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  BMX
  Kerékpárok
  Kerékpáros rendezvények
  Mountainbike
  Országúti kerékpársport
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Négykerék
  3,2,1.GO!
  Autó különlegességek
  Autós programok
  Forma1
  Gokart
  Gyorsasági autósport
  Oldtimer és programok
  Rally és egyéb autósport
  Terepjáró
  Terep-Rallye
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Sportok még
  Asztalitenisz
  Atlétika-Torna
  Boksz
  Budo
  Duatlon - Triatlon
  Egyéb sportok
  Extrém
  Fegyveres sportok
  Futás aszfalton
  Futás terepen
  Futball-Futsal
  Golf
  Golyós sportok
  Háromtusa-Öttusa
  Kézilabda
  Kosárlabda
  Más labdasportok
  Mozgás
  Röplabda
  Sportkülönlegességek
  Sportpolitika
  Sportvilág
  Squash
  Tenisz
  Tollaslabda
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Vitalitás
  Aerobic
  Egészség
  Erőnlét
  Fitness
  Táncsport
  Táplálkozás
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Levegőben
  Ejtőernyő
  Hőlégballon
  Kisrepülők
  Sárkányrepülés
  Siklóernyő
  Vitorlázó repülés
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Vízben
  Búvárkodás
  Csónak és vizitúrák
  Csónak, Kajak-Kenu
  Hajó, Yacht, Motorcsónak
  Horgászsport
  Jet-Ski
  Kite-Surf
  Motorcsónaksport
  Műugrás - Toronyugrás
  Rafting és vadvízi sportok
  Surf
  Úszás-Szinkronúszás
  Vitorlázás
  Vizilabda
  Vizisí és Wakeboard
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Kedvenceink - Állatsportok
  Halak
  Kutyák
  Lovak
  Madarak
  Minden más
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Sporttal kapcsolatban
  Dopping
  Kultúra
  Létesítmények
  Navigáció - GPS
  Rólunk
  Sportkultúra
  Támogatjuk
  Partnereink

 
Cikk beküldése    |    Boltkatalógus    |    Fórum    |    Piactér     |    Sportfotók    |    Sportvideók    |    Humoros videók    |    Humor    |    Rólunk


34234234
 
 
A sikeres oktatás! 3. rész
2005-03-06 09:30:08
Kategória: Ejtőernyő


 

Bár éppen a legmodernebb technikát alkalmazó országokban a túlzott biztonságérzet miatt elhanyagolták a szabályok betartását, s ennek következtében nõtt a balesetek száma. A gyakorlottság tekintetében a következõ kategóriákat állapították meg:
- kezdõk 0-25 ugrás 31%
- kis gyakorlatúak 25-250 ugrás 40%
- tapasztaltak 250 ugrás felett 29%

 

A számok látszólagos arányosságot mutatnak, de ha arra gondolunk, hogy a tapasztaltak csoportja szûkebb körû mint a kis gyakorlatúaké, akkor az elõbbiek halálos baleseti arányszáma már nagyon magasnak mondható. Kisebbnek tûnik, de nagyon magas a kezdõk elhalálozása is. A katasztrófák egyik leggyakoribb oka a sportoló idõérzékének elvesztése: a gépelhagyás után nem húzza meg a kioldót, vagy ezt már csak nagyon alacsonyan teszi. Különösen a fõernyõ hibás mûködése esetén gyakori ez az ok. A leoldás után semmit sem tesznek, hogy kinyissák a tartalékernyõt, vagy csak nagyon késõn nyitják ki.
Ezek a balesetek elkerülhetõk lennének, ha biztosító készüléket szerelnének az ernyõre. 13 országban, ahol a kezdõkiképzés üzletszerû, magánkézben van, nem fogadják el szükségességét, kötelezõ voltát. Ahol katonai szervek, vagy központi repülõklubok ellenõriznek és irányítanak, ott jobb a helyzet ilyen szempontból. Itt biztosító készüléket alkalmaznak. A hadseregek ejtõernyõzésénél a nagyobb fegyelem miatt a legkisebb mind a halálozás, mind a balesetek száma. Az ejtõernyõs katasztrófák okai között a kezdõk nem megfelelõ kiképzése, a hiányos földi vészhelyzet gyakorlás, a gyenge lélektani felkészültség, s esetenként a használt technika helytelen ismerete szerepel még. A baleseti okok között szép számmal jelenik meg az ejtõernyõsök vízbeesése is, melyre alig vannak felkészítve.
 
A cél tehát a vészhelyzetek elhárítása .

A vészhelyzetek elhárításának befolyásoló tényezõi :
- az elméleti és gyakorlati ismeretek;
- a helyzetfelismerés idõtartama;
- a reakciósebesség;
- a pszichikus állapot, melyet az erõnlét is befolyásol.

A vészhelyzetek elhárításának módjait koncentráltan kell ismertetni a növendékekkel , de más kiképzési foglalkozáson - ha az odatartozik - ismételni, erõsíteni kell a tanultakat. Vészhelyzetben az lenne az ideális, ha a növendékek a tanultak alapján az optimális megoldást választanák azonnal. Ám ez sokszor nem így van, és, ha az idõ megengedi, csak többszöri próbálkozás után jönnek rá a megfelelõ megoldásra. A pszichés állapot ilyenkor a legfõbb befolyásoló tényezõ, hogy képes-e megtartani lelki tartását. A szellemi-lelki tréningek, melyek az ejtõernyõs akaratát, önbizalmát, magabiztosságát fejlesztik, megakadályozhatják az ugró bénultsági állapotának létrejöttét. Az új technikák bevezetése, új vészhelyzeteket hozhat létre. Az oktatók számára rendkívül fontos, hogy megismerjék és azonnal oktassák az új vészhelyzeteket és elhárításuk módját. Soha nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy elsõ a biztonsági szabályok betartása. Ennek kialakítása a növendékben ráneveli az ugrót, hogy ernyõjét nagy figyelemmel hajtsa be, az ernyõ felvétele után felszerelését maga is ellenõrizze, vigyázva hagyja el a gépet, körültekintõen hajtsa végre a zuhanást, az ernyõnyitást és az ereszkedést, majd a földetérést. Az észérvekkel való meggyõzés mellett a balesetveszélyes helyzetek megismertetése is szükséges, valamint ezek felidézése önmagukban, az ugrás elõtt. Az önellenõrzés mellett, döntõ lehet még a repülõtéri oktatói szolgálat fokozott ellenõrzõ tevékenysége. Az oktatásnál ezekrõl a mozzanatokról ne csak általánosságban beszéljen az oktató, hanem minden kis részletre odafigyelve, tényszerûen, hasznos tanácsokat adva. Pl. Ne engedjenek semmi feleslegeset magukkal vinni az ugráskor. Egy tizenkét ugrásos ,különben jól kiképzett ugró, bekötött ugráskor a vállravetett tárolózsákban magával vitt egy lekvárral teli üveget, mely nyitáskor úgy fejbevágta, hogy agyrázkódással, ájultan ért földet. Ki gondolta volna, hogy ennek a '' jópofaságnak'' ilyen súlyos következményei lesznek.

 

A vészhelyzet elhárításának mozzanatait az alábbiak szerint határozhatjuk meg:
- észlelés és helyzetelemzés;
- döntés az elhárító módszerrõl;
- a tennivalók végrehajtása.

 

Ez azonban csak elméleti síkon igaz, mert nincs idõ mindezt - fõként zuhanás közben - elvégezni. A különbözõ vészhelyzeteket és elhárításukat úgy kell megtanítani és elhárításuk lépéseit, gyakorlatát úgy begyakoroltatni, hogy észlelés után szinte vele egyidõben, reflexszerûen az elhárítás is megkezdõdjön. E feladatok készségszintre emelésének ideje növendékenként változik. Ezért az oktatónak már a kiképzés alatt figyelnie kell növendékei elsajátító képességének, felfogóképességének, megoldó- és végrehajtóképességének gyorsaságát, idõtartamát. A hibák elemzésével is lehet javítani a végrehajtási technikán. A vészhelyzetbe került ugró az elhárítás után magában felidézi a történteket és saját cselekvés sorozatát, majd elmondja az oktatónak és társainak. Ehhez hozzáteszik a szemtanúk a saját tapasztalataikat, majd az oktató véleményezi a hallottakat és látottakat. Az oktatónak az elméleti oktatásnál és gyakorlati képzésnél el kell magyarázni a tennivalók fizikai alapjait, meg kell értetni azokat, hogy akár egy sima, akár egy vészhelyzetes ugrásnál tudják az ugrók, hogy az éppen alkalmazott cselekvésüknek milyen hatása lesz a zuhanásra, a nyíló és ereszkedõ ernyõre, és a földetérésre. Ehhez szemléltetésre van szükség. A gyenge készségekkel rendelkezõ növendékeket nem szabad ugrásra engedni, esetleg el kell tanácsolni õket. Meggondolandó lenne, a kezdõ ejtõernyõsök pszichológiai vizsgálatának bevezetése is, vagy esetleg csak a zuhanóugrások elõtt. Az elsõ ugrásig! Az oktatók egy része nem foglalkozik azzal, hogy milyen érzés kezdõnek lenni. Önmaguk már elfelejtették és nézeteik szerint az ejtõernyõsök nem kisbabák, hogy pátyolgatni kelljen õket. Ez igaz, de õk is emberek, akik érzésekkel rendelkeznek és amíg meg nem tanulják akaratukat irányítani, addig empátiával (beleérzéssel) segíteni kell problémáik megoldását. Az emberek többsége szeret valahova tartozni, együtt akar mûködni másokkal. Biztonságban akar lenni és tudni akarja, hogy mi történik vele, életét aktívan akarja élni. Ki akar mondani valamit, hatáskört akar, döntéseket hozni, nem akarja tehetetlenül szemlélni sorsát. Értelmes dolgokat akar cselekedni, azaz azt tenni, amit szeretne, amit jónak tart. Az ejtõernyõsök látszólag ennek ellenkezõjét teszik. Kockázatot vállalnak, olyat tesznek, ami nem tûnik biztonságosnak, ahol nem tudják mi történik majd velük. Az ember élményekre vágyik és némelyikük szinte sóvárogja ezt. A sóvárgás eredménye az, hogy végigpróbálják az összes kockázat sportot és veszélyes tevékenységet. Sokkal veszélyesebb azonban, ha az ejtõernyõzésen belül kívánnak egyre kockázatosabb cselekményeket végrehajtani. Az ugrásra késztetés sok okból történhet. Túl biztosan él és félelmet szeretne érezni; "ezt magamnak csináltam? - mondhatja; csodálatra vágyik; barátját, esetleg példaképét követi; mert beszélni lehet róla és csodálják. A jobbik eset, ha pozitív oldalról közelíti meg az ugrást : ha leugrik az ernyõvel, akkor más félelmeken is úrrá tud lenni; bizonyítani akar valakinek, hogy õ nagy dolgot is meg tud tenni; problémákat akar kompenzálni, kiegyenlíteni, megszüntetni. Elõnyös, ha ezeket megtudja az oktató, de ez ritkán sikerül akkor, amikor még hasznát vehetné. Meg kell azonban tudni, hogy táplálkozása rendben van-e és egy esetleges vércukorszint-esés nem növeli-e meg az ugrás elõtti stresszt? Nem szorong-e azért, mert a családja ellenzi az ugrást? A problémák befolyásolhatják a sikereit is. Lehet, hogy pechsorozatának az az oka, hogy megszegi a család tilalmát? Mindenesetre ez a kezdõ túlterheléséhez vezethet, ami az ugrás elõtti koncentrációt lehetetlenné teszi. Ezeket okvetlen oldani kell megnyugtatással, bíztatással, sikerélménnyel. A siker, a további siker kovácsa - tartja a mondás. Segíthet a kompenzálásban az a férfias, kedvesen érdes baráti közösség, amelybõl az ejtõernyõs klub áll. Ahogy az idõ múlik az ejtõernyõs egyre türelmetlenebbül várja az ugrást. Ha a tanfolyam túl hosszúra nyúlik, akkor az ejtõernyõs szellemileg feltöltõdik, nem tud többet befogadni, mert állandóan az ugrás jár az eszében.

 

Elõkészítés az ugrásra.

Kettõs feladattal kell megbirkóznia az oktatónak. Sulykolja a fejébe növendékeinek, hogy az ugrás biztonságos, de értesse meg velük, hogy a kockázat is fennáll. El kell mondani, hogy teljes biztonság nem létezik. A növendéknek viselnie kell a felelõsséget a saját maga biztonságáért és az oktatónak csak a biztonsági feltételek megteremtéséért. Ha ezt sikerül elérnie, akkor az oktató számára ez nagy biztonságérzetet jelent. Az elsõ ugrás a pszichikai terhelés csúcspontját képezi. Az ugrás elõtt el kell dönteni, hogy egyenként vagy csoportosan kíván-e beszélni az ugrókkal. Az oktató jelenléte az ugrásnál bátorítóan hat. Kell is ez, mert ilyenkor a vérnyomás megnõ a stressz miatt. Helyes egy belsõ meggyõzés tréninget javasolni az ugróknak: gondolkodjatok! - Miért lesztek biztonságban? Hogyan fogtok kilépni a gépajtón? Hogyan fogtok földetérni?

Idõben el kell dönteni az ugrócsoportok összeállítását. Kezdõk és haladók külön vagy együtt; lányok elöl, fiúk hátul vagy fordítva. Az oktató még egyszer mindent magyarázzon el, adjon tanácsokat, utasításokat. Ne reggelizz túl sokat, hagyj az ugrás utánra is ételt! Vizsgáld meg a felszerelésed, rendben van-e? Nálad vannak-e az irataid? És légy pontos! Ne csellengj el! A fegyelem a balesetmentesség feltétele! Ha a repülõtéren is hajtogatunk, akkor a szélre is figyelj, hogy a kupola irányából fújjon! A ejtõernyõket behajtás és település után sorba kell lerakni! Az oktató mondja el újra a feladatokat, a végrehajtás technikáját, ismertesse az idõjárás körülményeit, mutassa meg a repülõtér fõ tájékozódási pontjait , mondja el a repülõtéren való közlekedés szabályait, az ugrás utáni visszatérés útját. Kérdezze meg, hogy alkalmasnak érzik-e magukat az ugrásra. El kell tanácsolni az akkori ugrástól, aki túl feszült vagy üvegesen maga elé mered. Ez kábulathoz vezethet és az utasítások elmennek a füle mellett.


A "Felszerelni !" - parancsra felveszik az ernyõket.

(Ezt a mozzanatot az ejtõernyõ hajtogatás gyakorlásakor a behajtott ernyõvel már gyakorolni lehet.) A hevedert feszesre kell igazíttatni és a fejvédõt is a fejen, különösen akkor, ha a fejvédõ a fület is takarja, mert a laza fejvédõnél zuhanás közben szívás és nyomás váltja egymást és a dobhártya komolyan megsérülhet. Az oktató és a felszerelésvezetõ ellenõrzi az ugrókat és ernyõiket. A gépbeszállás fordított sorrendben történik. Utolsónak az ugrató szálljon be.

 

A repülõgépben.

Az oktató jelenléte az ugrásnál bátorítóan hat a növendékekre. Jó hatású, ha a kezdõkkel beszélgetünk, biztató szavakat mondunk és ezzel elvonjuk figyelmüket félelmi komplexusaikról. Kitekintethetünk velük az ablakon a tájra, a felhõkre és felhívhatjuk figyelmüket a repülés szépségeire. Ilyenkor még egy utolsó emlékeztetés is elfér a gépelhagyásról. Ekkor a gépben az ugró mégegyszer gondolja át a kilépés mozzanatait : odaáll az ajtóhoz, felveszi az ugrási testhelyzetet és erõteljesen kilép - gondolatban ! Az ugrató ( jó, ha ez az oktató) a földön, vagy 200-300 m magasan beakasztja a kioldóköteleket. Ilyenkor mindent mond - jó hangosan - amit csinál: " beakasztom a köteleket, majd a hátatok mögé húzom. Kinyitom az ajtót (de nem forduláskor, amikor az ugrók bizonytalanul érzik magukat, hanem a hosszúfalon!) stb."

 

AZ UGRÁS

Az ajtónyitás után egyik kézben a karabinert csúsztatva a sodronyon megy elõre az ajtó felé. Ilyenkor kell az oktatónak(ugratónak) a legnyugodtabb hangot használnia.
" Felkészülni ! "-re keresztbefogás a hevederen. Nem szabad, hogy az ugró bábként hagyja el a repülõgépet, mert az oktató úgy akarja. Önként, félelmétõl megszabadulva kell döntenie : kiugrik vagy nem. A kiugráskor tehát bízza a döntést az oktató a növendékre. Ne legyen rámenõs, ne erõszakolja. Az ugrás elõtt közvetlenül is kapjon lehetõséget - megbélyegzés nélkül - a visszalépésre.
" Ugrás !" vezényszóra kiugrik az ejtõernyõs. Helyes lenne már az elsõ ugrásoknál rászoktatni a kezdõket, hogy a szárny felé forduljanak arccal és a légcsavarszéllel szemben ugorjanak ki, mert így korábban kezdhetik a stílusugrás gépelhagyásának gyakorlását. Kiugrás elõtt fejét kicsit hajtsa le, hogy ne verje be az ajtóba és nyíláskor ne csapjanak fejére a hevederek. Testét megfeszítve, zárt lábakkal várja a nyílás utáni rántást. Így lábába nem fog beleakadni sem az ernyõ, sem a zsinórzat. Jó, ha rögtön az elsõ ugrásnál már háromig számol és aztán felnéz a kupolára, hogy kinyílt-e, nincs-e szakadás vagy szálátcsapódás. 
 

ERESZKEDÉS

Ha nem a célkereszt felé fordulva nyílt ki az ernyõje, akkor az egyik kormányfogantyút lehúzva addig kell fordulni, amíg a megfelelõ helyzetet el nem éri. Ekkor fel kell engedni és egyenletesen tartani mindkettõt. Már a kezdõket is meg lehet tanítani minimális kormányzási manõverekre. A célkereszt felé keskenyedõ szögszárak közötti magasságvesztõ lavírozó kormányzásra. Az ugrócipõ orrának figyelésével könnyen meghatározhatják az ejtõernyõ mozgásirányát. A kezdõk a földközelben egyre gyorsulónak érzik az ernyõ süllyedését (ez természetesen optikai csalódás) , ami stresszt vált ki belõlük. Meg kell tanítani õket, hogy a közvetlen földetérésig a horizont egy távoli pontját nézzék és akkor nem tûnik olyan gyorsnak a föld közeledése. Ezzel ugyanakkor meg lehet határozni a célkereszthez való közeledés szögét is. Ha úgy becsülik, hogy túlhaladnak a kereszten, akkor húzzák lefelé az irányító fogantyúkat és a kiáramlás csökkentésével fékezzék le az elõrehaladó mozgást. Ötven méter alatt a durva kormánymozdulatokat tiltsuk. Az ugró 4 m/sec sebességû szélnél forduljon szembe a légáramlattal és kisebb korrekciókkal tartsa magát a cél közelében. Lenn a földön lehetõleg ismerõs oktató várja õket és hallótávolságra, földközelben kiabáljon útmutatásokat a földetéréshez. Ha még fényképeket is készít valaki a klubból az elsõ ugrók földetéréseirõl, akkor talán az ugrásnál is nagyobb örömet okoz a kezdõknek. Ne gúnyoljuk ezért õket, mutogatni szeretnék családnak, kislánynak, a lányok a barátnõknek.

 

FÖLDETÉRÉS

A lábakat enyhén behajlítva, lábizmokat megfeszítve, a talpat a földfelszínnel párhuzamosan tartva a legelõnyösebb földetérni. Az összeomló kupola alól ki kell futni és a földfelszín közelében fekvõ zsinórokat meg kell húzni, hogy az ernyõ kiforduljon a szélbõl és lefeküdjön. Így nem tudja elvonszolni az ugrót. Az ejtõernyõ összeszedésekor menjen az ernyõ kupolájához, szedje fel láncba, vagy tekerje nyaka köré lazán a zsinórokat, és a kupolát nyolcadrét szedje fel a belsõzsákkal és a nyitóernyõvel. Ne húzzon semmit a földön. Ne szánkázzon a tartalékernyõn hasalva, a fõernyõvel húzatva magát. A megbeszélt útvonalon siessen be a gyülekezõhelyre. Az elõbbiekben az ejtõernyõs kiképzés hagyományos formáit ismertettük. Vannak azonban más módszerek, amelyek gyorsított eljárással készítik fel ugrásra az ejtõernyõzésre jelentkezõket. Egy ilyen módszer rövid leírását ismertetjük. Az Egyesült Államokban Coleman, a kiváló ejtõernyõ oktató kezdett foglalkozni a hevederfogásos ugrásokkal. Egy másik tapasztalt oktató segítségével kidolgozott program szerint hét ugrás alatt a kezdõknek megtanítja a stílusugrást. Minden ugrásnál mást és mást kell megtanulniuk. Ezalatt a csaknem teljes ejtõernyõs ismeretanyagot megtanítják a jelentkezõnek. A növendéket az elsõ három ugrásnál két oktató kíséri el. Az elsõ ugrásnál fel kell ismernie zuhanás közben az oktatóit és meg kell húznia egy vak-kioldót. A két oktató ezután megfogja az ugró karját és csípõjénél a hevedert. Amikor az ugró jelzi, hogy biztos a stabil helyzetben, a karját elengedik. 1200 méteren a növendéknek kell meghúzni a valódi kioldót. Ha nem tudja, akkor az oktató teszi meg, de van biztosító készülék is. Öt másodperccel a kiugrás után a növendék érzékszervei már mindent felfognak, és az oktató, ott mellette, zuhanás közben, élesben látja a tanulás folyamatát. A második ugrás az elsõt ismétli, de "béka" testhelyzetet kell felvennie és a lábával is dolgozni kell. A negyedik ugrásnál már megtanulja a kiugrási pont meghatározását, illetve megpróbálja valamelyik oktatóval az összekapcsolódást. A hatodik és hetedik ugrásnál már egyedül hagyja el a gépet és szabadesés közben elõre-hátra szaltókat hajt végre és a vízszintes mozgást is megpróbálja.  
 

Az ugrásokat egy kísérõ képmagnóra veszi és utána megnézik, elemzik, bírálják. Coleman szerint akik egy bekötött ugrást végrehajtottak, már alkalmasak a gyorsított szabadesés kiképzésre. Tervezi, hogy ezt a fajta felkészítést egy hét alatt hajtja végre azoknál, akik sportejtõernyõzéssel szeretnének foglalkozni. Eredményei kitûnõek, a módszer szerinte alkalmazható. Gondolom, a fentiek bevezetése még nálunk nincs napirenden. A módszer ellen csak vészhelyzet elhárítási biztonsági kifogások emelhetõk.

 

VÉSZHELYZETEK ÉS BALESETEK

A baleseteknél nem az ernyõ a hibás szokták mondani, hanem az ugró. Vagy az oktatója. Mert nem készítette fel. Minden olyan balesetre fel kell készíteni az ejtõernyõs növendéket, amely sohasem történt meg. Hogyan fedezzük fel ezeket? Ejtõernyõs foglalkozáson szinte tréfásan felvetjük a feladatot: "Találjatok ki lehetetlen ejtõernyõs baleseteket !" Ne csodálkozzunk. Ki fognak találni ilyeneket. A tényleg komolytalanokat kiszûrve megtárgyalhatjuk, hogyan lehet elkerülni, védekezni ellenük. Addig is okvetlen meg kell ismertetni a ritkán elõfordulókat is, mert ezek bármikor megtörténhetnek.

 

1. Fennakadás a gépen:

Nádaslaki Margit az elsõ magyar nõi bajnok, aki jól képzett és rendkívül fegyelmezett ember volt, PO-2 repülõgépbõl (kétfedeles, kétszemélyes 1928. év) hajtott volna végre ugrást. Az akkori idõkben ( 1954 ) szokás volt beélesíteni az ernyõt, ami azt jelentette, hogy a kioldótüske vége éppen csak túlnyúlt a zárókarikán, s ezt azért csinálták, hogy könnyebb legyen kihúzni a kioldót. A repülõgép ülésében elég szûk volt a hely az embernek és a két ernyõnek. Miután elérték az ugrás magasságát, a pilóta jelt adott az ülésbõl való kimászásra ( a szárnyra ) és ekkor a tüskék kicsúsztak a kúpokból. A légcsavarszél belekapott a kisernyõbe és a törzs mellett áthúzta a vízszintes vezérsík és az azt tartó merevítõ között. A kupola húzódott utána, belobbant a gépfarok mögött és kirántotta az ugrót az ülésbõl, aki aztán fennakadt a vezérsíknál. Az ernyõ rettenetes ellenállást fejtett ki. A gép orra állt, de a pilóta gázt adott és megint vízszintes helyzetbe hozta a gépet. A légellenállás újra fejreállította. Újra gáz, újra fejreállás, ismét gáz és ez így ment a földig. Szerencsére a gép a rajta függõ ugróval, aki saját testével kötötte össze a repülõgépet és az ernyõt, és ezért érezte a rettenetes terhelést , vízszintesen elõremozgó helyzetben ért földet. Nadi - így becéztük - néhány zúzódással megúszta. Csodás szerencse volt. Nem kell mondanom miért történt, mindenesetre a "beélesítés" mutatta, hogy az oktatók maguk is féltek a nyitástól és ezért terjesztették el ezt a veszélyes módszert. Dehát ugyan ki ugrik ma már PO-2 repülõgépbõl - mondhatják joggal.
A gödöllõi repülõtéren valami hasonló történt AN-2-en. Az ugró szintén a vízszintes vezérsík és a merevítõje közé szorult. Az ugratója észre sem vette és a gép nagyobb lóereje miatt a pilóta sem. Már leszálláshoz készülõdtek, amikor 200 méter magasság körül az ugró valahogy kiszabadult, s mivel az ernyõ nyitva volt már, biztonságosan földetért. Az eset rekonstrukciója szerint az ugró szinte a gépajtóban nyitott, az ugrató a következõ ugró felé fordult, ezért nem látta és a légcsavarszél megtette a dolgát. Sajnos az ugrató késõbb sem nézett ki, nem számolta meg, hogy kinyílt-e minden ernyõ.
Az Egyesült Államokban rossz gépelhagyás miatt egy ugró tartalékernyõje alá szorult a kioldókötél és körülbelül három méterrel a gép mögött az ugró lebegve megállt. Az ugrató észrevette és látta, hogy az ilyen alkalomra megbeszélt jelet (jobb kezet a fejre tenni, lábakat összezárni ) adta az ejtõernyõs, ezzel jelezve, hogy eszméletén van és cselekvõképes. Az ugrató szólt a pilótának és tudva azt, hogy az ugró ismeri az eljárást - õ volt az oktatója - elvágta a kötelet. Tartalékernyõ nyitásával az ugró baj nélkül földetért. Azt sajnos sohasem tudták kikövetkeztetni, hogyan hurkolódott a bekötõkötél a tok aljára. A váratlanul fellépõ, sosem látott baleset kivédhetõ volt, mert az együttmûködés egész rendszerét oktatták és láthatóan eredményesen.
 

2. Elektromos vezetékre esés

Hazánkban elég sok magasfeszültségû vezeték található, ezért veszedelmet jelentenek. Amennyiben a közelükbe kerülünk erõs szél, vagy rossz ugratás miatt, akkor a vezeték tartóoszlopait figyeljük, mert a vezetékek vékonyak és fölülrõl beleolvadnak a háttérbe. Igyekezzünk minél távolabb kerülni tõlük. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy sikerül-e átrepülni felette, akkor inkább elõtte igyekezzünk földetérni, akár függõleges gyorsítással is. Fõ a gyors magasságvesztés. Semmi esetre se váltogassuk a fékezést és a gyorsítást. A csak fékezéssel együtt az oldalirányú lavírozások is hatásosak. Ha mégis nekimegyünk egy vezetéknek, akkor csak egy drótszálhoz szabad egyszerre hozzáérnünk, mert különben agyonüt az áram vagy összeéget. Ilyenkor zárjuk össze a lábakat, térdeket, a lábfejet szorítsuk le, hogy ne akadjunk bele. "Ha elkerülhetetlenül sodródunk a vezeték felé és arccal felé nézünk, okvetlenül minimalizáljuk a földhöz viszonyított sebességet. Karunkat - könyéknél kiegyenesítve - nyújtsuk ki fölfelé, tenyérrel az elsõ hevederek felé. Közben figyeljük a vezetéket és testünkkel kígyózzunk, fészkelõdjünk - ha szükséges - hogy elkerüljük a több vezetékkel való egyidejû találkozást. Ha földközelbe kerülünk a fennakadáskor, gyorsan bújjunk ki a hevederzetbõl és a vezetéktõl jó távolodjunk el. Ha magasan akadunk meg, tartsunk ki és várjuk meg a segítséget. 600 V felett a nylon vezetõvé válik és minden mozgás csak javíthatja az érintkezést." A földet elérve óvakodjunk az esetleg szétszakadt, fûben rejtõzködõ vezetékkígyóktól, mert ütnek és tüzet okozhatnak. A kupola leszedését pedig bízzuk az elektromos szakemberekre."

 

3. Földfelszíni akadályok

Számos földi akadály van, amit jó elkerülni : házak, kerítések, útburkolat, vasúti töltések, szõlõkarók, oszlopok, csatornák, vizek stb. Amikor a levegõben ereszkedünk, már figyeljük az esetleges akadályokat. Sövények között támasztóoszlopok lehetnek, nagyobb oszlopok között villanyvezetékek húzódhatnak, a házakhoz szinte biztosan mennek elektromos vezetékek (bár az újabb szereléseknél szigetelt kábelt alkalmaznak). Felülrõl ezeket is nehéz észrevenni, ezért ne vízszintes irányban keressük - azok távoliak - hanem magunk alatt vagy a földetérés várható helyének közelében és próbáljuk onnan elirányítani az ernyõt. Háztetõre érésnél próbáljunk megkapaszkodni valamibe, mert magasabb ház tetejérõl halálos esés is bekövetkezhet. Ha a ház oldalára kellene "földetérnünk", lábunkat tartsuk a fal irányába és érintkezéskor rúgjuk jól el magunkat, mert a fal mellett összecsukódik az ernyõ és akár több emeletet is eshetünk. Ugyanígy kell elrugaszkodnunk tégla vagy fakerítésrõl. A szõlõkarót bátran kirúghatjuk (két lábbal, mert azonnal földetérünk). Felszántott földön, ha a barázdák irányán haladunk, akkor vigyázni kell hogy mindkét lábunk vagy a barázdában vagy a háton érjen földet. Barázdákra merõlegesen haladva nem gond a földetérés zárt lábakkal.

 

4. Vizekre:

A víziugrás szabályai szerint a fõkörhevederen ülve, a tartalékernyõt hátradobva, mellcsatot és combcsatokat kioldva, vállunkat a hát-mellhevederbõl kihúzva, fél kézzel az egyik hevederbe fogódzva, vizetéréskor a fõkörhevederrõl becsusszanunk a vízbe, majd kiúszunk vagy kigyalogolunk. Váratlan események, így az akadályraérés vagy más rendkívüli körülmény fellépése különféle reakciókat válthat ki az ejtõernyõsökbõl, kiképzésük alaposságától, helyzetek begyakoroltságától függõen. Stressz-hatás lép fel, idegfeszültség jön létre és pánikká fokozódhat. Zuhanóugrás közben az ugró testi és lelki stresszhatásoknak van kitéve.
 
Beregovoj ű
rhajós így ír errõl:
"Az ernyõ kinyitása elõtti másodpercek végtelenül hosszúnak tûntek. Ez a viszonylagosan és látszólagosan hosszú idõ annyi élményt, érzelmet és gondolati zûrzavart sûrített magába, amellyel normális körülmények között talán egész napot is ki lehetett volna tölteni. Attól a pillanattól kezdve, ahogy az ember a repülõgépbõl kilép az égszínkék szakadékba, a normális kerékvágásból kizökkent tudat hihetetlen gyorsasággal kezd el mûködni, és úgy tûnik, hogy minden másodperc a végtelenségig tart."
Ilyenkor a szervezet az energiáit összpontosítja, mert tudat alatt életösztöne jelzi a veszélyeshetõséget és a szervezetet maximális erõkifejtésre készteti, megnövelve az észlelési-, elemzési-, és döntés-válaszadási sebességét, s ha szükséges, a mozgásai gyorsaságát is, vagyis a szervezet egész készenléti erejét mozgósítja. Míg a megnyilvánuló félelem éppen ellentétes hatást vált ki, lebénít, addig a tudatalattiba visszaszorított (legyõzött) félelem a fenti pozitív hatásokat eredményezi.
A félelmet tehát el kell nyomni, meg kell tanítani legyõzni. Gyakran az elsõ pillanatra nem tûnik ki, hogy kiképzési hiányossággal vagy stresszhatással állunk szemben egy ugrónál. Ilyenkor nem szükséges vizsgálni mi okozza a problémát, mindkét oldalról segíteni kell neki. Pl. Egy ugró l5"-es ugrásokat hajtott végre. A 10"-es ugrásoknál semmi baj nem volt vele. A hosszabb ugrásoknál azonban bepörgött és nem érzékelte zuhanás közben a magasságot, 400 méteren nyitott. Oktatói visszaminõsítették 10"-es ugrásokra. Ismét nem volt semmi baj. A következõ 15"-esnél a spirált nem állította meg és a biztosítókészülék 300 méteren mentette meg az életét. Ismét nem érzékelte a magasságot. Mit lehet itt tenni? Meg kell bizonyosodni, hogy az ugró valóban alkalmatlan-e a magassági ugrások végrehajtására. Ki kell kérdezni mit tapasztalt? Ijedtség, avagy látászavar miatt nem érzékelte a magasságcsökkenést? Forgatásos orvosi vizsgálatra kell küldeni, nincs-e a gyors forgásnál látási zavarokat okozó szemdeformáció. Ha nem szervi elváltozás okozza a zavart , akkor forgásszoktatással is lehet próbálkozni, elétartva közben feliratokat, melyeket el kell olvasnia. A magasság-felismeréshez bekötött ugrásokat kell végrehajtatni vele, magasságmérõvel ellátva, hogy rögzíteni tudja tudatában a magasságképeket. Csoportos ugrásnál fel kell vinni és emelkedéskor, leszálláskor megbecsültetni a magasságot. Végül jól begyakoroltatható vele a földön a zuhanás közbeni vízszintes forgások megállításának mozdulatrendszere. Amikor ez megy maximum 10"-es zuhanások alkalmával jobbra, majd balra negyedfordulatokat, késõbb félfordulatokat kell indíttatni és megállíttatni vele. Ha mindez a próbálkozás nem vezet eredményre, annak ellenére, hogy pszichikai önbizalom edzést is végeztek vele, akkor el kell tanácsolni az ejtõernyõzéstõl : határozottan és véglegesen, mert elõbb-utóbb bajt hoz magára. Nem csak a gyenge idegzetû emberek élik át az idegfeszültség, a pánik érzészavarait, hanem a normális idegrendszerrel rendelkezõk is a váratlanul rájuk zúduló rendkívüli események hatására.
Az i d e g f e s z ü l t s é g fenyegetettségbõl ered. Ennek sok oka lehet ( megszégyenüléstõl, sérüléstõl való félelem; vészhelyzet stb.). Ennek reakciója ellentétes is lehet. Vagy túlzott tevékenység, vagy csökkent tevékenység. Mindkettõ következménye a rossz cselekvés-koordináció, ami balesethez vezethet. 
    



Forrás: skydive.hu

A cikk képei:

 


szabadban.hu hírlevél, legfrisebb
híreink hetente a postafiókodba!




 
   

Ugrás az oldal tetejére

Médiaajánlat | Irjon nekünk | Impresszum