Parakaland a szabadban

Lovas bemutató, quadozás, lovaglás, sétakocsizás és egy finom ebéd tette emlékezetéssé az első Paradventure nap a szabadban elnevezésű rendezvényt.

Ha nem kapok meghívót a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, sosem tudom meg, hogy milyen szép a Domonyvölgye, ahol a fogathajtó Lázár testvérek lovasparkja van. Kaptam, hát elmentem az első Paradventure napra. Annak persze jobban örültem volna, ha valami magyar nevet találnak a kalandnapnak, de ez volt az egyetlen (nekem nem tetsző) szeplő az egész napos rendezvényen.

Hogy az elején kezdjem, a meghívóból idézek: „A szervezők ezt az egyedülálló, a szórakozásra, jó kedvre, a sportra és mozgásra épülő, és csak a szabadban megvalósítható programot azért találták ki, hogy  a kerekesszékben élő, mozgáskorlátozott embertársaink számára lehetőséget biztosítsanak eddig „elérhetetlen” sportélmények megtapasztalására!”

Mindez a www.szabadban.hu  internetes honlap üzemeltetőinek, nevezetesen Czine Zoltánnak jutott eszébe. Az ötletet elmondta azoknak, akikről úgy gondolta, partnerek lesznek ebben, és nem csalódott. Pedig nem volt pályázaton nyert támogatás, sem pénzes szponzor, csak emberek, akik úgy gondolták, amijük van, azt pénz nélkül is adják. A Lázár Lovaspark a területet és a mindenkinek tetsző lovasbemutatót, no meg a finom ebédet, a Vad Quad a terepjárókat, amivel be lehetett járni (pontosabban száguldani) a Domonyvölgy szelíd lankáit. A Detti Lovarda és VadQuad, Detti lovasklub vezetője, Sovány Tibor pedig úgy alakíttatott át egy quadot, hogy azok a kerekes székesek is élvezhették a száguldás sebességét, akik nem vezetnek. Hajdi László (Velo Tanya) pedig olyan nyerget és övet adott, amivel a kerekes székesek is biztonságosan lovagolhatnak.

Így született meg az első (és remélhetőleg hagyományteremtő) Paradventure nap a szabadban nevű rendezvény, amelynek fővédnöke Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter volt.

Hogy hányan voltunk nem számoltam, de régi jó ismerősöket találtam szép számmal, akik mind-mind élvezték a napot. A Gördülő Tánccsoport egyik tagja, Bielik Jenő, a lovaglásba szeretett bele, úgy ülte meg a lovat, hogy azt hittük „régi motoros”. Kiderült, most lovagol másodszor. Vágola Imrét (szintén táncos) a quad száguldása ragadta magával; Gergő – aki koránál fogva még nem vezethette a quadot, mert bizony ennek a nagy, széles kerekű terepjárószerűségnek a megtartásához erő kell – kezét kitárva, mintha szállna, élvezte a robogást, azt, hogy olyan mintha ő vezetne, hiszen ő ült elől, s mögötte volt a kormányos. (A szintén domonyvölgyi Detti lovardában mini quadok is vannak, hároméves kortól kipróbálhatók.) Az már csak hab volt a tortán, hogy a hosszú lovas kocsik sétakocsikázásra vitték a quadban, lovaglásban megfáradtakat. Majd mindenkire kiterjedő közvélemény-kutatásom alapján állíthatom: mindenkinek tetsző, jó nap volt. Köszönet érte a szervezőknek.

F. Á.

www.fogyatekosugy.hu.