EB 2010 Abrenau - 1. nap
EB 2010 Abrenau Austria
150 pilóta, 33 ország
Szervező:
Ikarus Club Abtenau
Feladatkitűzők: Greg Blondeu /francia/; Pepe Malecki /német/; Thomas Brandlehrer /austria/; Peter Brandleher/ austria/
Magyar csapat:
Nöi Ákos Zsuzsa (Gradient Aspen 3)
Férfiak: Kovács Béla (Skywalk Poison2); Galamabos László (Ozone Mantra); Varga Dénes (Sol Tracer 2010); Vértes Balázs (Axis Mercury 2010); Simonics Péter (Niviuk Icepeak 3)
Training task
A training feladat egyaránt a fő-fő próbáját jelenti mind a szervezőknek mind a versenyzőknek. Mig az előbbiek a szervezés és a napi lebonyolítás rendjét tesztelik, addig a versenyzők a felszerelésüket és persze némi helyismeretet is szereznek. Ezt tettük mi is , hiszen néhányan közülünk teljesen új felszereléssel, vagy helyismeret nélkül érkeztek.
Rendkívűl hasznos és nem utolsósorban biztonságos megoldást választottak a szervezők a verseny on-line közvetítéséhez és a visszaszállítás megkönnyítéséhez. Mindenki egy kis GPS trackert kapott, amelynek segítségével Google-n jól nyomon követhető minden másodperce a repülésnek, a pillanatnyi pozíció, és esetenként ez a rendszer komoly segítséget nyújthat egy sérült keresésénél.
A training feldat az időjárási körülményeket figyelmbe véve viszonylag egyszerű volt. Tulajdonképpen egy lapos háromszög 5 fordulóponttal, 45 km hosszú. Helyenként erős völgyszél, 3000 m körüli felhőalap és izmos , 7 m/s körüli emelések jellemezték a napot. Mivel a starthely kicsi volt ennyi pilótának az ún. több startpilon-os rendszert használták a szervezők.Ez azt jelenti, hogy általában 15 percenként újra nyílik a stratcilinder. Ezt jól ki lehet használni a pillanatnyi körülményeket mérlegelve, illetve ahogy figyelemmel kísérjük az elindult pilótákat, dönthetünk a várakozásról is a következő ablakig. Azonban az első szakaszban nehezen ment a kiemelkedés és sokan nem is tudtak volna elindulni az első pilonnal.
Az időjárásjelzés élénk, erős északi szelet ígért de ezt a regiót északi irányból teljesen levédi egy hegylánc. Jó taktikának bizonyult, hogy a magasban fújó erős szelet kihasználva, helyenként 80 km/h feletti sebességet is el lehetett érni, ami pont a fordulópont irányába fújta versenyzőket. Azonban alacsonyabban érvényesült a helyi völgyszél, így a keresztbe álló, lefutó gerincek mögött erős turbulenciák voltak. Itt keményen kellett fogni az ernyőt és a csukódások szinte senkit sem kíméltek. Mentőernyőt is dobott az egyik spanyol , de szerencsére csak könnyebben sérült meg. Sokat használtuk a gyorsítót, de végül probléma nélkül teljesítettük a feladatot. 69 versenyző ért célba, a magyarok közül Vértes Balázs 22. , Simonics Péter 27. Varga Dénes 34. lett. A többiek időn túl értek a célba.
Day 1
Sajnos nem kedvezett az időjárás az első igazi versenynapon. Az előrejelzés zivatarokat, árnyékoló felhőzetet ígért és úgy is tűnt nem tévednek. Hosszas várakozás után a közelgő eső láttán sokan már elindultak a lifttel visszafelé. De az időjárás és persze így a szervezők azonban másképp döntöttek. A nap kisütött és bár nyilvánvaló volt a zivatarveszély, a pillanatnyi körülmények biztatóak voltak. Sajnos a Bischling nevő starthelyet nem 150 pilótára méretezték ezért sorban kellett állni. Az aktuális WPRS rangsor alapján startoltak a versenyzők. Emiatt sokan csak később, rosszabb körülméynek mellett tudtak elindulni. A napi feladat egy irányú, 53 km hosszú volt. Bischling- Gröbming. Ez azt jelenti, hogy kb.nyugat- keleti irányban- erre volt még használható az idő - a radstatti völgyben, a Dachstein déli oldalán haladt a mezőny . A Dachstein felett megjelenő intezív felhőképződés már a feladat elején elbizonytalanította a pilótákat. A lehullott eső és az árnyékoló felhőzet ellenére erős emelésekkel rövid idő alatt ki lehetett emelkedni. Ezen a versenynapon az egyéni időmérés mellet döntöttek a szervezők, de a várható zivatar miatt nem volt érdemes taktikázni a várakozással. Nyílvánvaló volt az is, hogy megállítják a feladatot, emiatt is a gyors kitekerés elindulás mellett döntöttek a versenyzők.
Sok pilótának okozott meglepetést, hogy a a védett terültet elhagyva, az első völgy átsiklása után egy oldalól, elég erős széllel megfújt turbulens oldalon találták magukat. Aki ide túl alacsonyan ért a szél egyszerűen lefújta a hegyoldalról. Itt sokan leszálltak. A szerencsésebbek -akik magasabban értek- ők sem mosolyogva próbálták nyitva tartani az ernyőjüket a helyenként 7-8 m/s es turbulens lee termikekben. A magasban viszonylag simább volt az idő. Az első 15-20 perc után két boly alakult ki kb 20-30 pilótával. Az egyik a biztos emelést ígérő de a kurzustól kicsit eltérő hegyoldalakat választotta, míg a másik csapat a direkt útvonal mellett döntött. Ők a völgyben , felhőről felhőre haladva igyekeztek eljutni a cél felé. Ebben a csapatban repültem én is. Erős emelésekkel viszonylag gyorsan sikerült haladnunk és láttam , hogy a másik boly döntése mindössze csak néhány pilótának jött be. Az időjárás eközben elég gyorsan és drámaian változott. Kelet felől a egy zivatar kondenzációs oldala jelent meg, ami azzal a csekély eséllyel biztatott, hogy a megindult csapadék miatt már az inaktív oldal felől közelítünk rá. Ez persze azt is jelentette, hogy az eső miatt kialakuló erős szembeszél problémát okoz majd.
A hátam mögé pillantva inkább a szemben lévő zivatar látványát választottam.... Sajnos a feltételezésem a széllel kapcsolatban beigazolódott. Az élénk szembeszél és a gyengülő, szétfújt emelések miatt völgy viszonylag sima részét elhagyva, a biztosnak vélt lejtőszélben reménykedve a Dachstein déli oldalát célozta meg a csapat. Itt találkoztunk a másik boly szerencsésebb pilótáival akik azonban jóval magasabban értek ide. Már a hegyoldal felé repülve világossá vált, hogy az a lejtőszél, amiben reménykedtünk mindössze az ernyővel együtt csapongó képzeletünk szülötte... Extrém turbulenciákkal küszködve , csukódó ernyőkkel, mindössze 10-12 km es sebességgel haladtunk ezen az embert, ernyőt végletekig igénybe vévő hegyoldalon. Néhányan rövid időn belűl elhagyva ezt kis mókát a leszállást választották. Ketten mentőernyőt dobtak, ennek a látványa és persze a safety frekvencián való kommunikáció - Level 3!!! Level 3! Az egyik optimista- Level 2-3... szintén nem simogatták az idegeinket...
(Csak rövid magyarázat ehhez: A pilóták repülés közbe informálhatják a szervezőket a körülményekről. Ezt figyelmbe véve ezek dönthetnek a feladat megállításáról és az azonnali leszállásra való utasításról.
Level 1- repülhető
Level 2- még repülhető de nehéz
Level 3- veszélyes, leszállás azonnal mindenkinek.)
Bár a szemben lévő eső csökkenni látszott de hátunk mögött határozottan és fenyegetően felhördült az ég. Ilyenkor más dolgokra szoktam gondolni. Persze csinálom a dolgom- nyitogatom vissza az ernyőt, nyomom a gyorsítót,- de valahogy más üzemmódba kapcsolok... a nyárra gondolok, a szép repülésekre... ez egy ideig segít. Végül már siklásból kiadta volna amikor lefújták a napot. kb 7-8 km re voltam az eső áztatta céltól. A mentőernyő dobók közül senki nem sérült meg komolyabban. Persze amíg összeszedték őket azért elég sokáig tartott. A magyarok közül mindenki - a lehetőségekhez képest becsületesen megküzdött az elemekkel.
üdvözlettel,
Fly Away Siklóerny?s Iskola és Klub
www.flyaway.hu