Elveink  |  Gy.I.K  |  Médiaajánlat  |  Kezdőlapnak  |  Honlapajánló 2017. szeptember 25. hétfő, napja van.  

szabadban.hu webmail

 Támogatottjaink
. BOM - 2020 Bp. Olimpia
. Budapest-Bamako
. Budapest Titans
. Cseh László
. Dani Gyöngyi
. Farkas Györgyi
. F1 Racing
Exprerience
. Hungexpo
. Kis Sándor - Technosport
. Klein Dávid
. Kovács László Formula2
. Kovács Niki 600 EB
. OLIMPIA
. ParaJet-Ski

  Fogyatékkal élők
  Mindennapok
  Paralimpia
  Sportélet

  Földön - Bakancsban
  Barlangászás
  Hegy- és Sportmászás
  Túrák, séták
  Ti küldtétek
  Tippek trükkök

  Földön - Hóban - Jégen
  Curling
  Gyorskorcsolya
  Jégen (szabadidő)
  Jégkorong
  Jégvitorlás
  Műkorcsolya és Jégtánc
  
  Sífutás
  Síugrás
  Snowboard
  Szánkó és Bobsport
  Tippek-trükkök
  Ti küldtétek

  Földön - Kétkerék
  Gyorsasági motorsport
  Enduro és más motorsport
  Motorokról
  Motoros rendezvények
  Quad
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  BMX
  Kerékpárok
  Kerékpáros rendezvények
  Mountainbike
  Országúti kerékpársport
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Négykerék
  3,2,1.GO!
  Autó különlegességek
  Autós programok
  Forma1
  Gokart
  Gyorsasági autósport
  Oldtimer és programok
  Rally és egyéb autósport
  Terepjáró
  Terep-Rallye
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Sportok még
  Asztalitenisz
  Atlétika-Torna
  Boksz
  Budo
  Duatlon - Triatlon
  Egyéb sportok
  Extrém
  Fegyveres sportok
  Futás aszfalton
  Futás terepen
  Futball-Futsal
  Golf
  Golyós sportok
  Háromtusa-Öttusa
  Kézilabda
  Kosárlabda
  Más labdasportok
  Mozgás
  Röplabda
  Sportkülönlegességek
  Sportpolitika
  Sportvilág
  Squash
  Tenisz
  Tollaslabda
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Földön - Vitalitás
  Aerobic
  Egészség
  Erőnlét
  Fitness
  Táncsport
  Táplálkozás
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Levegőben
  Ejtőernyő
  Hőlégballon
  Kisrepülők
  Sárkányrepülés
  Siklóernyő
  Vitorlázó repülés
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Vízben
  Búvárkodás
  Csónak és vizitúrák
  Csónak, Kajak-Kenu
  Hajó, Yacht, Motorcsónak
  Horgászsport
  Jet-Ski
  Kite-Surf
  Motorcsónaksport
  Műugrás - Toronyugrás
  Rafting és vadvízi sportok
  Surf
  Úszás-Szinkronúszás
  Vitorlázás
  Vizilabda
  Vizisí és Wakeboard
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Kedvenceink - Állatsportok
  Halak
  Kutyák
  Lovak
  Madarak
  Minden más
  Ti küldtétek
  Tippek-trükkök

  Sporttal kapcsolatban
  Dopping
  Kultúra
  Létesítmények
  Navigáció - GPS
  Rólunk
  Sportkultúra
  Támogatjuk
  Partnereink

 
Cikk beküldése    |    Boltkatalógus    |    Fórum    |    Piactér     |    Sportfotók    |    Sportvideók    |    Humoros videók    |    Humor    |    Rólunk



 
 
2.rész / Nova, bossanova…XC Ceará 2006
2007-12-07 03:57:05
Kategória: Siklóernyő


Szóval gyakran alacsonyan siklok de, viszonylag gyorsan haladok, talaj közelben rángatás, haddelhadd, pár kör aztán tovább. Teljesen a kék az ég, sehol egy felhő, nehéz a haladás. Inkább lelkiekben visel meg ez az örökös leszállók utáni nézelődés.  Majdnem másfél órán keresztül tart ez móka. Ahogy egyszer egy kicsit megint magasabbra kerülök, felfedezem a távolban a várost. Ez megnyugtat, mert néha kétségeim voltak a navigációval kapcsolatban. Egy lépcsőszerű, enyhe ívű plató kezdődik alattam, amit megfúj a szél. Jobb híján ide helyezkedem, mert elég alacsonyan vagyok -jó szokásom szerint-… Megint szerencsém van. Egy sodrós és meglehetősen turbulens termikkel sikerül kitekernem.

 

Megjelenik egy pamacs, aztán még kettő. Messze vannak, de jelzésértékűek. Kisvártatva előttem is kipattan néhány. Égi jel, a szó legszorosabb értelmében…

 

120 km. Monsenor Tabosa… Dél felől kerülöm, mert kicsit elsodródtam. Pedig úgy emlékszem, hogy az északi rész, a hágó előtt mindig jobban működött. De hát ez van. Már nem vagyok olyan magasan és bizony a hágó hegyei már felettem, de még előttem vannak.

 

Teljesen egyedül vagyok. Nem mintha bánnám, de azért „festhetne valaki”, hogy pihenjenek az idegeim. Ez egy elég kritikus szakasz .Kulcspontja lehet a hosszú siklórepülésnek, mert aki itt átjut  aztán eléri a síkságot majdnem biztos , hogy 200 km felett repül. Veszélyes is. Forró, magas barátságtalan sziklák, mindenütt. A szél pedig egyre erősebb. Alacsonyan vagyok megint, szétfújt, turbulens, éppen elváló termikekkel harcolok meg minden méterért. Egyszerűbb volna leszállni. Valami mégsem engedi, hogy feladjam. Reményt adó, egészkörös 2m/s-os termik szilárdítja meg bennem a kétkedő elhatározást. Szépen emelkedem, de aztán egyszer csak vége. Még próbálkozom, de úgy tűnik hiába.

 

 Egy lapra tettem fel minden, és ez hiba volt. Kockázat és kísérlet, nem rokonok… Az erős szél kisodor az emelésből. Töredezett vacak és túl alacsonyan vagyok hozzá, hogy előre tágítani tudjam. Már túlságosan a besodródtam a hágó felé. Vagy most leszállok, vagy hátszélbe fordulva megpróbálom azt a néhány lefutó sziklás gerincet meglejtőzni, ami a szél útjába áll, aztán meglátom. Döntenem kell. Az órámra nézek. Alig múlt dél és már 130 km-nél járok. Meg kell próbálnom, mert ez nap még bármit tartogathat.

 

Hát ebben nem tévedtem…

A lefutó éleken próbálok lejtőzni, de nagyon oldalas a szél. Dobál rettenetesen és ráébredek, hogy előre már nem tudok menni, viszont magasságom sincs, hogy megpróbáljak átrepülni a túloldalra. Szép kis kelepce. Cinikusan mosolygok saját magamon. Hirtelen egy alulról jövő nagy rúgás törli le a mosolyt az arcomról. De itt van! Nagyon szűk, de megvan! Egész körön! Nagyon sodródok de, folyamatosan emelkedem. Éppen mosolyogni kezdenék, amikor alábbhagy az emelés. Pár másodperc kétségbeesett próbálkozás után ott kell hagynom, mert nagyon elkezdek süllyedni.

 

Egyetlen út maradt.

Gyorsan és alacsonyan siklok át az erős hátszélben a hágó felett. Nincs más választásom. Több mint hetvennel suhanok, vészjóslóan közel a sziklákhoz. Lélekben felkészülök a következő percekre. Ilyenkor a bátorság csak a képzelet hiánya. Lenyúlok a mentőernyő fogantyújához is. Nagy levegőt veszek és aztán lélegzetvisszafojtva, hangtalanul repülök a láthatatlan és váratlan ellenség felé. Csak a szél süvítését hallom. A varión a kikapcsolom hangot, mert mínusz hattal süllyedek, és nem hiányzik a visítása… Feszesre húzom a fékeket. Készen állok. Előttem, van valami, amin keresztül kell mennem, nincs visszaút. Én választottam… a döntésekre gondolok, amikor az életünkben választanunk kell, ilyenkor új lehetőséget kapunk, hogy a saját utunkat járjuk… Visnura, az ősi gyámolító istenségre gondolok, szükség lehet rá… A szabadság, saját korlátainknak a tudomásulvétele nem az írott és az íratlan szabályok áthágása. Így morfondírozok magamban amikor… Az első pofon akkora volt, hogy csak másodpercekkel később ocsúdtam fel belőle. A mínusz hatból plusz hat lett és az ernyő egy pillanat alatt keresztbe fordult a fejem felett. Aztán mínusz hat megint egy svédcsavarral. Hiába fogom a fékeket az ernyő önálló életre kel. Tamaskó Gabi, aki kb. egy kilométerre a hágó biztonságos oldalán, jön utánam, jól látja a manővereket. Később elmondta, hogy lélekben elbúcsúzott a szegény ismeretlen fehér siklóernyőstől…


Erről persze én semmit sem tudok. Akkora rántásokat kell korrigálnom, hogy majdnem kiesek a beülőből. Elképedve konstatálom, hogy az ernyő meg én már  nem vagyunk egy rendszer… Néha, úgy elém kerül, hogy kilátok a kilépőél felett. Feszes izmokkal küzdök a megfoghatatlan ellenséggel és a Newtoni zsákkal… Néha mintha elég közel kerülne a stablap is … Ritmusra huzigálom a fékeket.

Nova bossanova.

Már a zenét is hallom. Sajnos ebben finom brazil ritmusban karakteresen megjelennek a rap, a haus és hard techno elemei is… Vélhetően közvetlen életveszélyben vagyok de, nem félek. Nem is érzek belőle semmit. Minden erőmmel összpontosítok, hogy jókor a jó féket húzzam. A zene pedig szól. Én hallom. Nem tudom mennyit estem, de legalább kétszer laza zsinórokkal elzúgok a kupola mellett. Hát ez az. A híres hírhedt rotor.  Hányszor elmondtam a tanfolyamokon, hogy csak oda ne… Próbálom úgy figyelni az eseményeket, hogy ha túlélem, akkor el tudjam majd mondani, amit átélek. Kívül és belül De fogom az ernyőt keményen és arra az iskolára, gondolok, amit hosszú évek alatt jártam ki a világ legvadabb repülőterületein, Owens Valley -től Castejon de Sos- ig… Akkor pedig, hogy a f…ba  kerülök ide ?? Ezt a kérdést teszem fel magamnak, de mielőtt megválaszolnám, ráébredek, hogy ha még öt másodpercig tart a vitustánc, akkor mentőernyőt kell nyitnom…

 

Aztán lassan mégis kisimul az éter. A horizont is a megfelelő helyre kerül, az ernyő is. A félig csukott és harmonikázó kupola látványát háttérben a sárga kiégett  földdel felváltja a nyitott ernyő és a felette feszülő  barátságos kék ég…A gravitáció is egyenletessé válik. A gyerekeim szeretete úgy vigyáz rám, mint egy nagy fehér szellem. Megpróbálok kevéssé visszaélni vele…

 

Hú! Meleg ez a brazíl klíma… Már száz méterre sem vagyok a földtől, amikor megcsípek egy termiket. 4m/s -al egyhuzamban emelkedek a felhőalapig, több mint kétezer-ötszáz métert. Lágyan, szinte becézően ringat egyre feljebb. Ez egy másik, „jazz-os” bossanova. Sima, mint egy velencei tükör. Amit átéltem azután aligha tojok be egy kis termikus turbulenciától…

 

145 km. Elérem a „Crusetát”.. Felhőalapon vagyok, és átlag 60-al siklok. Nem rosszak a kilátások… Megdolgoztam érte. Senkit nem látok már a környéken. Sziszit és Pepót próbálom keresni a rádión, de nem válaszolnak. Jó lenne velük megosztani az „élményeket”… Egyre több a felhő, szépen alakulnak. Itt vagyok megint. Egyedül a végetlen brazil síkság felett. Csak a felhők és néha a madarak.  Elkalandoznak a gondolataim. A körökön gondolkodom, amit az életünkben bejárunk. Sok minden történt velem az elmúlt évek alatt. Jó is, meg rossz is .Jin és Jang . Valamit elvesztettem , valamit találtam. Igen, a kedvesemre gondolok. Jó érzés, és jó ez a meditatív tevékenység a felhőalapon. Itt van a helye…

 

Csukott szemmel szívom magamba a felhők illatát. Nemrég még az iskola előtt álltam, a gyerekeim kezét fogva vártam a zöldet. Furcsa átalakulás ez. Egy családapa vagyok, ott lent. És itt fent? Még nem találtam meg a választ, azért keresem ennyit…

 

Ahogy néha „kinézek” a fejemből elképedve látom, hogy egész felhő hadsereg állt össze előttem. Az árnyékukat próbálom felmérni a földön, mert előre nézve bizony jó darabot kitakarnak a látóteremből. A távolban, dél felé látok néhány széteső zivatart. Ez azért óvatosságra int. Nagyra növő, izmos, középmagas gomolyok alatt repülök.  „Cumulus mediocris”- a horizontális és vertikális kiterjedése nagyjából megegyezik-, egészíti ki bennem az oktató… Szóval, ahogy kinéznek úgy is emelnek.  Határozottan tartok a felhősor széle felé, mert bizony olykor 7m/s fölé is felkiabálja magát a varióm.  Szinte összeérnek a felhők. Az árnyékuknak a földön nem is látom a végét. Biztató.

 

Körözés nélkül lavírozok a felhők közepe és széle között. Néha befelhőzök, közben figyelem az irányt de igazából pont az utamba rendeződnek. Csak megszokásból néha rápillantok a GPS re. 270 fok, ground speed 57 km/h.  Ennyi elég. „Keep west! -Tarts nyugatnak!” Ennek a Jack London novellának a címe jut eszembe. Egyébként, egy régi hajózási utasítás a Horn fok megkerüléséhez…

 

Hát én most betartom a régi parancsot.  Nyugatnak tartok elég rendesen. Olyannyira, hogy a következő másfél órában egyetlen kör nélkül 65 km -t teszek meg egyhuzamban.

Írta:
Simonics Péter
Fly Away Siklóernyős Centrum
2083 Solymár Kölcsey u. 7.
T/fax: 06 26 364 072
Mobil: 06 70 397 17 44



Szerző: szabadban.hu
A cikk képei:

 


szabadban.hu hírlevél, legfrisebb
híreink hetente a postafiókodba!




 
   

Ugrás az oldal tetejére

Médiaajánlat | Irjon nekünk | Impresszum