Hogyan tenyésszünk jó galambokat?

Ennek a lapnak a szerkesztőjével közösen döntöttünk a galambmagazin tartalmáról. Sok számban jelennek meg írásaim, de amíg különböző országok olvasói kíváncsiak rá nincs könnyű dolgom. Saját országom olvasóinak könnyű írnom, hiszen tudom, hogy mi érdekli őket. De a világ másik felének írni, ahol nagyon különböző ez a sport, az már egy másik történet. "Dávid, segítened kell" -mondtam neki. Mondd meg, hogy miről akarnak olvasni a Távolkeleten az emberek. Ha ezzel tisztában lennék az nagyban, megkönnyítené a dolgomat. "Tudnál arról írni, hogyan tenyésszünk jó galambokat?" válaszolta. Tátva maradt a szám. "Ilyen buta kérdést." gondoltam, de csak egy pillanatig. Diák koromban a tanárom azt mondta, hogy buta kérdések nincsenek, csak buta válaszok vannak. "Hogyan tenyésszünk jó galambokat?" Minél többet gondolkodtam a kérdésen, annál érdekesebbnek tűnt. A minőség kérdése nagyon fontos. Sok tenyésztő, ott keresi a siker kulcsát, ahol nem kéne. Túlságosan bíznak a gyógyszerekben a "varázsüvegekben". Úgy gondolom, hogy e tekintetben minden ország egyforma, beleértve a sajátomat is. Míg sok sporttársam jobb gyógyszerek, vitaminok és jobb állatorvosok után kutat, én inkább a jobb madarak után járok. Természetesen a szerencsére is szükségünk van. Persze ennél azért többről van szó. Elgondolkodtató, hogy miért van az, hogy nagyon gyakran ugyan azoknak a tenyésztőknek újra és újra jó galambjaik vannak, míg mások egész életükben nem tudnak egy megfelelő galambot tenyészteni.

Szerencse:

A jószerencse fontos tényező de elmesélem mi történt velem nem rég. Európa egyik legjobb tenyésztője Co Verbree nálam járt, hogy "Sissi" nevű galambom két unokáját megvásárolja. Szerinte ez egy legendásan jó tojó volt, talán a legjobb a történelem folyamán. Szerintem ez túl hízelgő volt rám nézve és enyhe túlzásnak is tűnt." Igen ez egy jó madár" hagytam jóvá," de ehhez még egy jó adag szerencse is kell." Sok ivadéka szenzációs nyertes madár volt, de nem mindegyik. Ezekkel a madarakkal jó esélyed van a sikerre, de semmi több. Nem garantálhatom, hogy ezek a madarak lesznek a legjobbak. Ha biztos lennék, abban hogy van köztük egy szuper biztosan, nem adnám el őket. "Ugyan kinek beszél" kérdezte Mr. Verbree." Tudja hogy az enyém volt a legjobb madár Hollandiából a Dél Afrikában rendezett olimpiádén. " Természetesen tudtam. Mr. Verbree:" Abban az évben, amikor ezt a nyerő madarat kitenyésztettem, még öt fiókám kelt ki ugyanazoktól a szülőktől. Mind jó volt, mondhatnám szuper. Gondolhatja, hogy a következő évben megint pároztattam őket. Tíz fióka kelt ki és nagy reményeket fűztem hozzájuk. Tudja mi lett az eredmény? A tíz közül egyetlen egy sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellenkezőleg. Ott álltam tíz silány példánnyal. El tudja ezt képzelni?" El tudtam. Mert ilyenekhez hasonló esetek egyre gyakrabban fordulnak elő. De Mr. Verbree még több érdekes dolgot mondott:" Az egyik amerikai importőr megvette a nyertes madaramat egy őrült összegért. Megmondjam az igazat? Kiváló eredményei ellenére ennek a madárnak soha sem lett jó utóda. Őszintén szólva ezért is adtam el. Viszont ennek a madárnak az egyik testvére, amelyik soha nem volt jó versenyző nagyon jó tenyésznek bizonyult. Úgy tűnik jól döntöttem. Eladtam azt a ver-senyzőt amelyik, rossz tenyésznek bizonyult és megtartottam a testvérét, amelyik jó tenyésznek tűnt."

Az arany páros:

Ismerek pár japán galambászt, aki csak két szót ismer angolul. Nem hibáztathatjuk őket érte. Ezen kívül bizonyosan van másik nagyszerű tulajdonságuk. Ez a két szó: "Arany páros" Olyan párok, amiknek csak szuper utódaik vannak csak a álmodozók képzeletében élnek. Mit gondolunk, miért van az hogy mostanság az európai bajnokok sokkal több fiókát költetnek mint rég? Mert egyre többen jönnek rá, hogy a jó madárhoz nagyadag szerencse is kell. Amint azt már korábban említettem, nem csak szerencse. Hogy világossá tegyem ezt a megállapítást, elmondom, hogy mi történt az egyik belga versenyzővel. Többnyire szeretem megadni a pontos neveket, mert ez hihetőbbé, és hitelesebbé teszi a történetet. Nos ez esetben ezt inkább nem tenném, mert lehet, hogy megsérteném az illetőt. És Isten nem azért teremtette az embereket, hogy sértegessék egymást.

Példa:

Minden komoly tenyésztő néha behozott galambbal keresztezi a sajátját, mert így akarja javítani madarai minőségét. Ahhoz, hogy optimális feltételeket biztosítsunk a sikeres keresztezéshez, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk saját madaraink hibáival és hiányosságaival. Nos itt volt ez a belga tenyésztő, akinek a madarai rövid távú bajnokok voltak. A következő kérdések gyötörték: "Hosszútávú versenyeken miért rosszak az eredményeim? Valamilyen testi hiba okozza ezt? Ha igen, akkor pontosan mi ez? Mi a megoldás? Például sikeres keresztezés? "Őszintén szólva én nem látom, ha egy madár jó. /senki sem látja/ Azt viszont észreveszem, ha egy madár nem jó, vagy milyen gyenge pontjai vannak. Láttam az ő madarait is. Fantasztikus példányok, nagyszerű izmok, de meglepetésemre szinte mindegyiknél ugyan az volt a gond, a szárnyak utolsó tolla rugalmatlan volt. Nem értette, hogy mire gondolok. Rámutattam két galambra, melyeknek el volt törve az utolsó tolla. Vállat vont, mondván: "Na és? Ez csak olyan baleset, ami bármelyikmadárral megtörténhet." Igen, de nem eshet meg könnyen a jó madarakkal." Ha a szárny utolsó tollát két ujjunk közé vesszük és meghajlítjuk annak nem szabad eltörnie. Ez a rugalmasság jele, ami elengedhetetlen feltétele annak, ha hosszútávon akarjuk versenyeztetni madarainkat. Figyelnünk kell madaraink tollára ha több órás versenyen vesznek részt. Enyhe hajlást észlelhetünk a szárny végén. Mi történik akkor, ha Szárnyak annyira merevek, hogy nem hajlanak? A madarak mozgáskorlátozottakká válnak, nehezebben tudnak repülni. Hamarabb kifáradnak, mint azok a madarak akiknek hajlékony és rugalmas a szárnya. A belga tenyésztő megértette ezt. Olyan madarakat behozott, amiknek rugalmas és hajlékony szárnya van és ezeket keresztezte a sajátjaival. Két évvel később olyan madarakat kapott, amelyek bírták a hosszú-távú versenyzést. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy észrevegyük madaraink hibáit, mert csak ebben az esetben tudunk tenni ellenük. Így tudjuk javítani a minőséget. Sok tenyésztő követi el azt a hibát, hogy olyan madarat behoz, amelyik ugyanolyanhibákkal rendelkezik, mint a sajátjai. Ez mindenképpen az állomány-tönkretételéhez vezet.

A bajnokok legtöbbje keresztezés eredménye:

A legtöbb keleti és amerikai tenyésztő a beltenyészetet kedveli. Ez nem is rossz ötlet, ha ezeket a madarakat tényészként és nem versenyzőként kezeljük. Szinte mindegyik szuper madár Hollandiában és Belgiumban is keresztezés eredménye. Saját jó példányaimat is ennek köszönhettem a nyolcvanas években. Tisztán akartam tartani ezt a vonalat Most is és akkor is jó példányaim lettek, de meglepetésemre azok, akik vásároltak tőlem ebből a fészekből, jobb példányokat tenyésztettek ki mint én. Keresztezték az én madaraimat a sajátjukkal. Ezek után én is így tettem. Nem ragaszkodtam a beltenyészethez, ha nem én is kereszteztem a madaraimat. Egyikük ellentétben a bátyjával gyenge versenyző lett, és ráadásul rossz költő is. Legalább is ezt gondoltam. Pároztattam egy idegen fészekből való példánnyal és ez az utód lett a National Orleans győztese 1985-ben. Sajnos elég öreg volt, már amikor rájöttem, hogy milyen jó költő. Ilyen dolgok gyakran történnek meg másokkal is. Mikor rájönnek, hogy van egy jó költő párjuk, a pár egyik fele elpusztul, vagy, már túl öreg.

Hiba:

Mikor az ember galambot akar venni, gyakran ugyan azt a hibát követi el. Mondjuk hat galambot akarunk legyen három tojó és három hím. Így három párt kapunk. Rájöttem, hogy nem ez a jó módszer. Ha madarakat vásárolok a saját legjobb madaraimmal, pároztatom őket. Ezek a madarak már bebizonyították, hogy megvan az a képességük, hogy jó utódokat neveljenek. Ez sokkal gyorsabb és közvetlenebb módja annak hogy sikeres utódokat kapjunk, minta mikor a behozott madarat párosítjuk egy másik behozott madárral. Amikor behozott madarat párosítunk behozott madárral, egy kérdést pároztatunk egy másik kérdéssel. Ha egy behozott madarat párosítunk egy saját bevált példánnyal csak az importmadár a kérdéses.

A külső megjelenés:

Mi a helyzet a madarak külsejével kapcsolatban? Elsősorban puha legyen a tollazatuk. Ne legyenek túl nagyok. Óvakodjunk a nagymadaraktól! A mai versenyzők kisebb testűek, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Legyen jó az egyensúlyuk, "simuljanak jól a kézben" mondják a hozzáértők és dőljenek egy kissé előre, ha kézbe vesszük őket. Nagyon fontos az erős csontozat is. Ez ellenőrizhető ,ha enyhe nyomást gyakorlunk a mellcsontra /a test alsó részén/. Ha a madár horkoláshoz hasonló hangot ad az rossz jel. Az általam sorolt jellemzők abszolút szükségesek. De van itt egy probléma. Az a puszta tény hogy ezek a jellemzők együtt vannak, nem biztos, hogy kifogástalanul jó madarat eredményeznek. A rossz madaraknak is lehet puha tollazatuk, jó egyensúlyuk és erős csontvázuk. Mindent egybevetve, ha a madarak nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, biztosan rosszak. Ez nem matematika, nem csavargathatjuk körbe a dolgokat. Egy filozófus mondta egyszer: minden tehén állat, de nem minden állat tehén.

További példák:

A legtöbb bajnok madárnak két, három, sőt négy vérvonala is van. Az ütőképes versenyzők általában ezeknek a keresztezéséből születnek. Mivel ezek már bajnokok, nem behoznak, vagy vesznek túl sok madarat, csak párat néhány esetben, egyet, kettőt évente. Többnyire nem is fizetnek értük, csak cserélnek. Emlékezzünk csak Houbenre és Verbruggenre. Csak egy madarat cseréltek el. Keresztezték azt a saját madaraikkal és ez mindkét fészekben kirobbanóan sikeres madarakat eredményezett. Ugyan ez történt Engelssel és van Hove Uytterhoevennel. Mindkettőjüknek jó madaraik voltak, de még jobbak lettek, miután keresztezték a cseremadarakat a már meg levő sajátjaikkal.

Szintén jó:

A legtöbb holland és belga versenytenyésztő évente váltogatja a párokat is. Sokan /még a Janssen fivérek is/ év közben is így tesznek. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a jó párok fiókáinak a minősége is romlik, ha túl sokáig pároztatjuk ugyan azt a párt. A legjobb hímeknek én magam is két vagy három különböző tojót adok évente. Ennek az az oka, hogy azok a madarak illenek össze a legjobban, akik a lehető legjobb formában vannak. Sok tenyésztő csodálkozik azon, hogy néhány jó madarukat pároztatják az év során, és mégis van olyan év, hogy egyetlen jó utód sem kel ki. A magyarázat valószínűleg a szülök állapotában keresendő. Egy tanulmány azt bizonyítja, hogy sok jó utód származik az egyéves példányoktól. Ez nem jelenti azt, hogy az idős példányoknak nem lehet jó utóda. Az a gond, hogy az idősebb példányoknak gyengébb a begyteje. Az idén elkövettem azt a hibát, hogy hagytam egy 1992-es hímet, hogy táplálja a saját utódait. Néhány fiókából nem lett szép kifejlett példány és ezért csak magamat hibáztathatom. Fiatalabb madarak alá kellett volna tennem a tojásokat, hogy ezek táplálják a fiókákat miután kikeltek. Nem kell szégyenkeznünk a hibáink miatt. Az egyetlen gond, ha nem vagyunk tisztában a hibáinkkal, mert akkor nem is tudjuk korrigálni azokat. A győzteseket az különbözteti meg a vesztesektől, hogy felismerik a hibáikat és tanulnak belőlük. Ha nem ismerjük fel saját hiányosságainkat, és nem vagyunk tudatában hibáinknak, soha nem tudunk továbblépni.

Fordította:Királyné Szilágyi Anikó