Acro-nak (acrobatic flying-nak) a siklóernyős műrepülést nevezik, amikor a pilóta átperdül az ernyő felett vagy a newtoni tételt meghazudtolva pörög a tengelye körül. Mint a műrepülés minden ága, az acro is veszélyes, nagy pilótatapasztalatot igényel, főleg mivel az ernyő egy flexibilis és alapvetően lassú szárnyfelület. Az acro pilóták a repülés iránt olyan szinten elkötelezett emberek, akik nap mint nap fejlesztik repülőtudásukat, viszont el tudnak vonatkoztatni attól, hogy az ernyő néha furcsa dolgokat művel a fejük felett.

Az acro a siklóernyőzésben mindig is jelen volt. Olyan biztonságtechnikai elemekből indul ki, amit minden pilótának kell ( kellene) tudni. Ezek a magasság csökkentésére való elemek, pl merülőspirál, b-stall, vagy biztonságtechnikai okokból szükségesek pl. full stall. A kezdetek kezdetén az acro őrült tesztpilóták, például „Mad” Mike Küng feltűnési viszketegsége gyanánt jelent meg. Egy idő után az ernyők teljesítménye és pilótatudás olyan szintre jutott, ami lehetővé tette olyan összetett manőverek kivitelezését is, amelyeket korábban lehetetlennek tartottak. Mindez világossá tette, pilótatudás, tehetség és gyakorlat a záloga az acronak is, nem elég őrült módon rángatni az ernyőt. Az acro valami olyasmit ért el, amire a normál siklóernyős repülés soha nem volt képes: tömegek érdeklődését felkelteni. Egy acro rendezvény a siklóernyőzést a laikusok és a média számára befogadhatóvá teszi azzal, hogy elsősorban az esztétiai minőségében jelenik meg.

Hol szoktak ilyen versenyeket rendezni?

Vízfelület felett, leggyakrabban alpesi tavaknál, Svájcban, Ausztriában, Szlovéniában. Rendhagyó helyzetekben az ernyő csukódhat, esetleg olyan rendellenes helyzetbe kerül amiből már nem képes rendeződni. Bármilyen reménytelenül összegubancolódott ernyő is van a fejünk felett, ha a pilóta vízbe esik, viszonylag magasak a túlélési esélyei. Ha szárazföldre esik, szinte biztos a végzetes sérülés. Illetve ha vészhelyzet esetén a pilóta mentőernyőt dob, a landolás nem jár sérüléssel csak egy jó fürdővel. A gyakorlás is mindig biztonságos körülmények között végzendő: víz felett, gyakorlott műrepülők felügyelete mellett, szigorúan csak lépésről lépésre.

Magyarországon nincs alpesi tó, viszont lehet csörlőzni. Ez a vitorlázórepüléshez hasonlít – egy autóra szerelt erőfékezős legördülő csörlővel fel tudjuk húzni a pilótát olyan magasra, ami már elég az acro-záshoz. A sportágra, hazai viszonylatban pl. Balatonkenesén találhatunk alkalmas terepet – helyhasználati illetve légtérhasználati engedély ellenében.

A versenyen a pilóták a szántóföldön szállnak fel, 4-500 méteres magasságban leoldanak és kirepülnek a Balaton fölé. Ott aztán suhi…

Pontosan miből áll egy ilyen verseny? Hogyan pontoznak, stb.?

A pilóták formamutatványokat csinálnak, ezek tökéletes végrehajtása kap maximális pontszámot. Nehézségtől függően szorzóval látják el a trükköket, ez adja ki a végső pontszámot. Ha pl. az egy manőver kivezetése közben elcsuk az ernyő, ez kevesebb pontszámot ér. Ezen kívül van még koreográfia pontszám is. A bírók olyan nagyra becsült pilóták, akik nem feltétlenül acroznak, de jól ismerik a manővereket és véleményezik azokat.

Milyen gépekből ugranak? Van-e valami specifikum, amiben ezek eltérnek a távrepülésnél használttól?

A távrepülés lényege, hogy minél messzebb repüljünk az adott időjárási viszonyok között. Az acronál viszont az, hogy magasságot nyerjünk és jó kontroll alatt maximális teljesítménnyel hajtsuk végre a manővereket. Az ernyő, a beülő, az eszközök azonosak. Persze vannak speciális acro ernyők, de ilyenje csak Tasi Gábornak van itthon.

Mióta űzik itthon ezt a sportot?

Acro manőverek begyakorlásával a "branch"-nak nevezett fiatal pilótacsapat 2003-ban kezdett el komolyabban foglalkozni. Kezdetben a siklóernyős társadalom jelentős része egész egyszerűen renittenseknek tartotta őket. A fiúk belejöttek, ma már érdemes egy-egy nap csak azért kimenni a starthelyekre, mert jó mozizni, milyen manővert húz Takács Pali, Kézi Gabi, Strak Dávid…Egyre többen érdeklődnek az acro iránt és ez nagyon jó hatással van a repülésre. Azok a pilóták akik acroznak, sokkal jobban ismerik az ernyőt, jobban kezelik a vészhelyzeteket.

- A mostani lesz az első acro verseny itthon?

- Igen. Minden sportág fejlődésében nagyon jelentős pont a verseny, ekkor jut el a forrásból a kristályosodás fázisába. Ez olyan fórum lehet, ahol a versenyzők és az érdeklődő szakmai közönség megoszthatják egymással a tapasztalataikat. A másik célunk, hogy kiismerjük, milyen kritériumok szerint értékelhetők az acro manőverek és a jövőben a tehetséges pilóták tapasztalatok birtokában induljanak nemzetközi rendezvényekre. A legtehetségesebb pilótákat tárgynyereményekkel motiváljuk, a nyertes egy éves Fundango szponzorációt nyer.

Az első magyar acro versenyre (I. Soft Landing) 2004.10.1-én került sor, amelyen a versenyzők Balatonkeneséről indultak.

A legjobb magyar acro-sok

Fellner Attila volt a legügyesebb acro pilóta. Ati sajnos nyár végén meghalt. (Nem ernyős baleset következtében, hanem a saját döntése miatt ment el közülünk.) Ati emlékére készítettünk egy filmet „FINAL CUT” címmel. A film premierje az XAFT fesztiválon lesz. A Fellner Ati köré csoportosuló társaságot nevezték Fellner Acro Team-nek vagy branchnak.

Tasi Gábor - a nagy előd. Kis testsúlya miatt soha nem tudott távrepülő versenyeken átütő eredményt elérni (a kis ernyők kevésbé siklanak). Viszont boszorkányosan ügyes volt, ezért minden trükköt be tudott adni. Ambíciói odáig hajtották, hogy külföldön tanult acrozni tesztpilóta barátaitól, majd egy cégnek kezdett dolgozni, mint tesztpilóta. A legtapasztaltabb magyar acro pilóta. Az Airborne siklóernyős iskolát vezeti, rendkívül jó siklóernyős oktató. Tasi nem indul a versenyen, reméljük ő lesz a bíró.

Kézi Gábor - a legjobb acro pilóta. A filmben ő is szerepel, csodálatos trükköket (pl. loopingot és helikoptert) ad be.

Lőrincz Matyi - szemtelenül fiatal, ahhoz képest, hogy már a siklóernyőzés nagy öregjei közt tartjuk számon. Hidegvérű acropilóta...

Takács Pali – 2004-ben kezdett acrozni és viharos tempóban fejlődik. Ő a jövő hatalmas reménysége, emellett frenetikusan jó távrepülő pilóta.

Strak Dávid - igazi acro fenegyerek. Ütősen repül.

Beliczay Koppány -az egyik legjobb magyar versenypilóta, többször maga mögé utasította Simonics Pétert és Forgó Szilárdot. Távrepülő tapasztalata mellett ő még az acro terén is képben van.

Szabó Péter, alias Pícsör - úgy wingoverezik (ez egy trükk, amikor a pilóta az ernyő fölé lendül), hogy azt tanítani kellene. „Csúnyán kezdi érezni” -ezt Takács Palkó mondta róla tegnap a Pilisen.

Grillmayer Alexandra – Szasza egy éve repül és még csak 17 éves. Jegyez már egy Hármashatárhegy- Velencei tó távot (45 km), ami lányoknál ritka, különösen ennyi idő után. Szaszát a hétvégén láttam wingoverezni, először azt gondoltam, valamelyik fullos akro arc elvitte az ernyőjét, de nem.