A szó jelentése

A szó a dél-afrikai kaffer törzsek nyelvén egy bódító pálinkaféleség neve, melyet kultikus törzsi események alkalmával ittak. Az italtól hol felfokozott idegi állapotba kerültek, hol bódultság vett rajtuk erőt: érzéseik úgy váltakoztak, mint az alkohol okozta hangulatváltozás. A szó a 19. század végén átkerült az angol nyelvbe, ahol először dope formájában olvashatunk róla az angliai lóversenyekkel kapcsolatban. A sportolók a doppingot szellemesen koksznak is hívják, ami egyes magyarázatok szerint a nagy fűtőértékű tüzelőanyagra, más magyarázat szerint pedig a coke (=koka) növény nevére vezethető vissza, amelynek levelét manapság is rágják a világ számos részén.

Rövid dopping történelem

A századfordulón élénkítő szerek szedését először a La Manche csatorna átúszásánál említették. A modern korra jellemző doppingolás igazából akkor kezdődött, amikor feltalálták a fecskendőt, és elkezdték szintetizálni a különböző gyógyszereket. A kerékpárosok nyúltak elsőként a profi kerékpárversenyek alkalmával a "megsegítő" szerekhez. Nem véletlen, hogy az első doppingtörvényeket azokban az országokban fogalmazták meg, ahol a profi kerékpársport nagy hagyományokkal rendelkezett (Belgium, Franciaország, Olaszország). A dopping ezután fokozatosan elterjedt az élsportban és a versenysportban. A döntő lökést a televízió megjelenése adta: attól a pillanattól kezdve, hogy a versenyeket televízión is nézni lehetett, a reklámipar felfedezte a sportban rejlő reklámlehetőségeket, s megkezdődött egy eddig soha nem látott mértékű pénzáramlás a versenysportba. Hihetetlen díjakkal jutalmazták a győzteseket, így az addig baráti szellemben, kedélyes körülmények között folyó "sporttalálkozók" gyilkos csatákká, küzdelmekké alakultak át. Az 1896-os athéni olimpián szereplő versenyzők még egyetemi előadásaik vagy egész napos munkájuk után szórakozásból ugrottak a medencébe. Az igazán tehetségesek felkészülés nélkül nyerték meg a versenyeket vagy akár az olimpiai bajnokságot. A helyzet akkor változott meg, amikor a fiatalok, látva a sportba áramló dollármilliókat, rájöttek, hogy élsportolóként néhány év alatt gazdag és népszerű emberré válhatnak. Ezért a célért pedig nem riadtak vissza sem a csalástól, sem egészségük tönkretételétől.

A versenysportban ellenőrzésekkel és nagy következményekkel járó szankciókkal lehet érvényt szerezni a doppingolás tilalmának. A sportolókat nem az egészségük károsodása miatt érzett félelem, hanem a lebukással együtt járó eltiltás veszélye riasztja el a doppingolástól. Ezért is szükséges mind a folyamatos ellenőrzés, mind a doppinggal kapcsolatos összes információ átadása, és a teljesítménynövelés hatékony alternatíváinak ismertetése.

Doppingszer - kábítószer?

Sokan megkérdezhetik, hogy miért doppingszer a marihuána, hiszen nincs teljesítményfokozó hatása? Túl azon, hogy a kábítószerek fogyasztása nem fér össze a sport szellemével, még az enyhe kábítószer-fogyasztás is orientációzavarokat vagy olyan mozgászavarokat okozhat, amelyek a sporttevékenység kapcsán életveszélyesek lehetnek. Miért doppingszerek a vizelethajtók? Egyrészt azért, mert a vízhajtókkal történő fogyasztás egészségtelen, legyengíti a sportolót, és létfontosságú ásványokat ürít ki a szervezetéből, másrészt a forszírozott vizeletürítés révén meggyorsíthatja bizonyos doppingszerek kiürítését. Érdekesség, hogy az asztmaellenes szerek egy része is doppinglistán van, mert megfigyelték, hogy különösen a téli olimpiákon hihetetlen módon megnőtt az asztmás sportolók száma, akik erre a betegségre hivatkozva szedtek asztmaellenes szert. A buzgó fogyasztásnak az volt az oka, hogy ezek a szerek egyrészt légzéskönnyítők, másrészt bizonyos vonásaik az anabolikus szteroidokhoz hasonló izomépítő hatásra emlékeztetnek (gondoljunk csak a német atléta nőknél történt clenbuterol-botrányra).

A gyógyszerek doppingolásra való használása esetén a következő mellékhatásokkal számolhatunk: az izgatószerek (stimulánsok) a fáradtságküszöb kitolásával a szervezettől egy nagyon fontos védekező mechanizmusát veszik el. A fáradás ugyanis élettani jelenség, a szervezetet lelassítja, pihenni kényszeríti, hogy megindulhassanak a regenerációs mechanizmusok, és új erőre kapva folytatni tudjuk a tevékenységünket. Ha nem érzünk fáradtságot, akkor addig terheljük a szervezetet, amíg az enzimműködések leállnak, és a szervezet nem működik tovább: az ember meghal. A kábító fájdalomcsillapítók hatásai közismertek, a hozzászokás veszélyétől a különböző vegetatív tünetekig széles palettája van a mellékhatásoknak. A vizelethajtók képesek felbontani a szervezet savbázis-háztartását, aminek a vége akár eszméletvesztés vagy az életfunkciókat súlyosan veszélyeztető kiszáradás lehet. Az anabolikus szteroidok mellékhatását részletesen taglaltuk a doppingszerek egészségügyi szempontú tiltásának tárgyalásakor. A fehérjetermészetű hormonoknál az eritropoetin alkalmazása annyira megemelheti a vörösvértestek számát, hogy a besűrűsödött vér tönkre teheti a hajszálér-keringést, ami a keringés leállásához is vezethet. S miután az eritropoetint csak nagyon kevés laboratóriumban tudják kimutatni, ezért a versenyzőt vagy akkor tudják eltiltani, ha megtalálják a táskájában vagy a szobájában a tablettákat, vagy a vérvizsgálatból következtetnek arra, hogy a vér alakos elemeinek száma 50 % fölé emelkedett. Ekkor a versenyzőt két hétig pihentetik. A növekedési hormon alkalmazása során súlyos anyagcserebetegségek (pl. cukorbaj) is keletkezhet, és akkor még nem beszéltünk az inzulin alkalmazásáról, ami szerencsétlen esetben kómához is vezethet. A doppingszerek által okozott mellékhatások skálája tehát elég széles. Sokan arra kíváncsiak, hogyan tudják ezeket a mellékhatásokat a minimálisra csökkenteni. Természetesen úgy, hogy nem szednek ilyen szereket.