Biztonságos megszállottság
Két csepp bátorság, egy csepp őrültség - és még egy pár dolog, ami az ejtőernyőzéshez kell!
Az ejtőernyőzéshez elsősorban az kell, hogy a zuhanni vágyó ember lelkileg és fizikailag is felkészültnek érezze magát arra, hogy háromezer métert egyetlen perc leforgása alatt megtegyen. És mindezt függőleges irányban, pusztán a gravitáció hatására. Ha az elhatározás megvan, már csak a felszerelést kell megszerezni. És ha az is rendelkezésre áll, nincs más hátra, mint előre! Persze az elszántság mellé jó adag bátorság is szükségeltetik, hogy a repülőgép ajtajában állva, négyezer méterre a földtől az utolsó pillanatban se adjuk fel!
Az első próbálkozók esetében hatékony stresszoldó lehet az apparátus áttekintése. Mivel a felszerelés olyan biztonsági mechanizmussal van felszerelve, aminek már gondolata, látványa, sőt, a leírása is megnyugtató. Az ejtőernyős hátizsákjában, helyesebben "tokjában" három ernyő is lapul: a nyitó- a fő- és a mentőernyő. A problémamentes ugráshoz csak az első kettő szükséges, de elég egy apró hiba, és a mentőernyő máris főszerephez juthat.
A nyitóernyő felülete akkora, mint egy esernyőé. Kis mérete ellenére nagy jelentőséggel bír, ez segíti ugyanis a főernyő kinyílását, elindítva ezzel a fékező folyamatot. Éppen ezért nagyon fontos, hogy jól működjön. Semmiképpen sem kerülhet közvetlenül a hátunk mögé zuhanás közben, mert onnan nem tud elég gyorsan "kiszabadulni". A gyakorlottabb ugrók saját kezűleg szokták oldalra kidobni a nyitóernyőt, a kezdőknél egy automatikus rendszer oldja azt ki.
A főernyő a tok felső részébe van hajtogatva, az ezt kioldó huzal fogóját a jobb csípő környékén kell meghúzni. Ha a huzal valamilyen oknál fogva nem old ki, még mindig nincs ok pánikra! Ugyanis több, egymástól függetlenül működő biztonsági rendszer képes kioldani a mentőernyőt. Ez az "utolsó remény" a tok alsó részébe van hajtogatva, ugyanakkora, mint a főernyő. Kinyitható manuálisan egy másik huzal segítségével, de ha az ugró nem cselekszik, egy digitális műszer kritikus magasságon automatikusan kioldja. Létezik továbbá egy "főernyő bekötő kötél", ami akkor nyit, ha a szokásos kioldórendszer meghibásodik. Egy teljesen cselekvőképtelen ugrónak is jó esélye van arra, hogy biztonsággal földet érjen. Ahhoz, hogy ne nyíljon ki valamelyik ernyő, nagyon sok mindennek kellene egyszerre elromolnia, és ennek igen kicsi a valószínűsége.
Nehéz elképzelni, hogy is fér bele egy viszonylag kisméretű "hátizsákba" egy (sőt, kettő) több négyzetméteres paplanernyő. Aki próbált már hálózsákot vagy sátrat az eredeti tokjába gyömöszölni - és ki ne tette volna - pontosan tudja, miről van szó.
Egy ejtőernyő esetében ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csücsköt merre, hány gyűrődés árán sikerül beszorítani. A hajtogatás nagyon precíz munkát és gyakorlottságot igényel, hiszen ettől (is) függ, hogy kinyílik-e az ernyő vagy sem.
A hibátlan hajtogatási technika elsajátítása azonban nem feltétele sem az ugrásnak, sem egy ejtőernyős tanfolyamnak. Sok ugró külön embert fizet erre a munkára - még akkor is, ha ők maguk is meg tudnák csinálni. Régen nehezebb dolguk volt a megszállottaknak, a kupola formájú ejtőernyők felülete tízszer nagyobb volt, mint a mai, aerodinamikai szempontok figyelembevételével kifejlesztett példányoké.
Az egész cókmók talán kétszer nehezebb, mint egy általános iskolás hátizsák. Egy ilyen felszerelés azonban az összes szerkentyűvel együtt egy- másfélmillió forintba kerül. Ezen kívül már csak egy-két apróságra van szükség, na meg egy repülőgépre vagy egy hőlégballonra, amiből kiugorhatunk. A repülőklubok rendszeresen rendeznek úgynevezett ugrónapokat, amikor a gépeket külön az ejtőernyősök számára tartják üzemben, a használatukért természetesen külön-külön, ugrásonként kell fizetni.
A kisebb kellékek között az egyik legfontosabb a magasságmérő. Fontos, hogy könnyen olvasható legyen a számlapja, ezért általában színes mezőkkel jelzik rajta a kritikus értékeket. A csuklóra kell húzni, mint egy karórát, hogy zuhanás közben bármikor ellenőrizhető legyen, mennyi idő van még a nyitásig.
A ruha és a cipő esetében a legfontosabb szempont, hogy ne akadhasson bele semmilyen zsinór (különösen kockázatos a bakancsok kis fűzőkampója). Az overallszabású ruhák a legelterjedtebbek és a legkényelmesebbek. Fontos tudni, hogy a fazon és az anyag befolyásolhatja a zuhanást, csökkentheti vagy akár növelheti a sebességet. A ruha kiválasztásánál figyelembe kell venni még az ugró testsúlyát, alkatát is.
Az esetleges bokasérüléstől semmilyen cipő sem védi meg viselőjét landoláskor, de tanácsosabb magas szárú lábbelit hordani. A bukósisak használata szintén ajánlott. Nagyon fontos a szemüveg is, mert nélküle zuhanás közben először a könnytől nem látna az ugró, pár másodperc múlva pedig a szem szárazságától. Ma már dioptriás védőszemüvegeket is lehet kapni. A felsorolt kisebb holmikat mindenki tetszése szerinti kivitelben vásárolhatja meg. Ötvenezer forintból már össze lehet hozni az egész felszerelést, de márkától és minőségtől függően ennek a többszörösébe is kerülhet.