Az 1960. évi gyoztes, Exar (1956.sötétpej mén, teny. Tally Ho Stud, Írország) igen elokelo származással rendelkezett: apja Arctic Prince, a Prince Chevalier (Prix du Jockey Club [Francia Derby] Gr1, Prix de la Salamandre Gr1, Prix Lupin, Prix Daru-Noailles, Prix Greffulhe, Prix de Conde, Prix du Trocadero) - Prince Rose (Grand Prix de Bruxelles, 2xGrand Prix d'Ostende , Grand Prix International d'Ostendre, Prix du President de la Republiquee) - Rose Prince - Prince Palatine (St. Leger, 2xAscot Gold Cup, Eclipse St., Doncaster Cup, Jockey Club St., Coronation Cup) - Persimmon ( Epsom Derby, St.Leger, Coventry Stakes, Eclipse Stakes, 2xGold Cup, Jockey Club Stakes, Richmond Stakes, Manchester Cup) - St.Simon (Ascot Stakes, Gold Cup, Goodwood Cup) -ménvonal folytatója, mely mének mind klasszikus versenyek nyeroi voltak - maga Arctic Prince Epsom Derby-gyoztes! Exar anyja, az Owen Tudor-kanca, Excelsa a híres Black Ray-kancacsalád tagja.

A yearling Exar 1957-ben 1.900 guineas-ért került Dt. Carlo Vittadini tulajdonába, aki Olaszországba küldte a csikót felkészülni. Háromévesen Exar gyozött a Gran Premio di Milano-ban hét hosszal, és a Gran Premio d'Italia-ban. Ezután visszakerült a Szigetországba, Noel Murless idomításába. Négyévesként a Gold Cup-ban második az angol tenyésztésu - ám francia tráningben álló -Sheshoon mögött, a vert mezonyben az a Le Loup Garou, amely a Prix du Cadran-ban meg tudta verni Sheshoon-t. A Gran Premio del Jockey Club-ban még mindig csak második Rio Marin mögött, ám a Goodwood-ot már minden nehézség nélkül nyeri Exar, a nyolcéves Predominate ellen. A Doncaster Cup-nak ugyanolyan könnyu gyoztese, egyetlen, hozzá nem méltó ellenfelével szemben.

Versenypályafutása befejeztével Olaszországban kerül ménesbe, majd 1969-ben Japán számlára kerül megvételre, s ott folytatja tenyészmuködését.

Két jó képességu herélt, Predominate és Trelawny, melyek mindketten futottak akadályversenyekben is; gyoztek Goodwood-ban 1961-ben és 1963-ban.

Parcical tízévesen gyozött a versenyben, amelynek abszurd voltát jelzi, hogy a lovak szinte a teljes távot nevetségesen lassú tempóban teljesítették. A lefutási ido sokat elárul: 5 perc 53.6! Ennek ellenére a versenyközönség lelkesen ünnepelte Predominate gyozelmét, amikor visszavezeték a futam után. Ekkor, közvetlenül a verseny után, Predominate tulajdonosa bejelentette, hogy öreg lova ezzel visszavonul a versenyzéstol.

Predominate Írországban született (Preciptic - Garryhinch, Great Scot), yearlingként vásárolta meg Ken Cundell Mrs.Trimmer-Thompson számára, 1.150 guineas-ért. Mrs.Trimmer-Thomson színeiben futott négy versenyszezonban, öt gyozelmet aratott sík-, kettot akadályversenyekben. Ezután vásárolta meg Mr.H.J.Joel, aki nagyreményu akadálylovat látott benne - ám hamar kiderült, hogy Predominate-nek nincs tehetsége az ugráshoz. E hiányosságát azonban kompenzálta síkversenyekben óriási küzdoszellemével, amit bebizonyított a Goodwood Stakes-ben 1958-ban aratott gyozelmével. E versenyében Predominate 54.5 kg alatt tudott gyozni, majd megismételte a rákövetkezo két évben, 1959-ben és '60-ban 59.5 kg-os terhet cipelve. Ez évben, 1960-ban szintén megnyerte a Queen Alexandra Stakes-t.

Trelawny-t 1956-ban tenyésztette Sir J.J.Astor, Black Tarquin után, az Umidwar-kancából, Indian Night-ból, mely Popingaol dédunokája volt. Jack Colling idomításában Trelawny háromévesként három versenyében tudott nyerni, ezután a December Sales árverésen 2.500 guineas áron került Mrs.L.Carver tulajdonába. Négyévesen, Sid Mercer tréner idomításában két gyozelmet aratott, köztük a Chester Cup-ban. A Goodwood Cup versenyében lábát törte, és az állatorvos a kiirtását javasolta. Mercer erre nem volt hajlandó, maga kezdte el gyógyítani lovát, a legteljesebb nyugalmat biztosítva neki.

1961-ben Trelawny, immár újra egészségesen, visszakerült Colling idomításába, és megnyerte az Ascot-i Brown Jack Stakest-t. 1961-'62 telén Rimmel-be vitték, ahol négy akadályversenyben indult, minden alkalommal helyezést szerezve. Az 1962-es szezont már George Todd istállójában kezdte, síkversenyekre készülve. A Royal Ascot versenypályán érte el emlékezetes kettos gyozelmét, az Ascot Stakes, majd a Queen Alexandra Stakes megnyerésével; 61 kg-os, és 60 kg-os súly alatt. Egy évvel késobb, immár hétévesen az Ascot Stakes-ben való futása kísérteties mása Brown Jack utolsó versenyének: másodszor diadalmaskodik e versenyben, 63.5 kg, ugyanolyan súly alatt, mint annak idején Brown Jack. Ugyanebben az évben könnyu, hat hosszas gyozelmet arat a Goodwood Cup-ban Raise You Ten - amely a következo évi gyoztes lesz - és a Grand Prix-nyero Balto ellen. Nyolcévesen az Ascot Stakes-ben, csakúgy, mint elozo évben, 63.5 kg-ot cipel, de ekkora súly alatt már nem tudja legyozni a négyéves Delmere-t, amelynek nem kevesebb, mint 18 kg-ot adott! Istállója indítani akarja a Queen Alexandra Stakes-ben is, de a szakadatlan esozések miatt a meeting utolsó két napja, és a verseny elmarad. Ezt követoen az öreg Trelawny már csak jelentéktelen gátversenyekben tunik fel néhányszor.

Raise You Ten-nek, a Goodwood Cup 1964. évi gyoztesének tenyésztoje és tulajdonosa Mr.P.A.B.Widener, trénere az a (késobbi Sir) Cecil Boyd-Rochfort kapitány, aki 1956 és 1966 között hat Goodwood Cup-nyerot idomított.

Az 1960. évi pej mén apja a St.Leger-gyoztes Tehran, anyja a Combat-kanca Visor, melynek nagyanyja, All Moonshine Hyperion anyai féltestvére. Ugyanez az All Moonshine az anyja Mossborough-nak, a Knowsley Dinner Stakes, a Liverpool Autumn Cup Handicap, és a Churchill Stakes gyoztesének.

Raise You Ten nagyszeru steher volt, mely a Yorkshire-, a Goodwood-, és a Doncaster Cup-ok mellett az 1964-es Gold Cup-nak is gyoztese lehetett volna, ha a verseny nem marad el az esozések alatt felázott pálya miatt.

Tenyészmuködése során adta a Goodwood Cup-gyoztes Girandole-t (1975), és számtalan ugró-nyero ivadéka közt Ten Up-ot (Cheltenham Gold Cup).

Az angol királyno két lovával tudta megnyerni a Goodwood-ot: 1965-ben Apprentice-el (1960. sárga herélt, Aureole - Young Entry, Foxhunter) és 1966-ban Gaulois-val (1963. herélt, Auriban - Gallega, Galcedor). Mindkét ló Boyd-Rochfort idomításában állt, Apprentice késobb a Yorkshire Cup-ban is gyozni tudott.

Még egy herélt gyozött a Goodwood-ban, Mr. Tom Blackwell Richmond Fair (1964. Psidium - Martha, Chanteur) nevu lova 1969-ben.

A balszerencsés Rock Roi

F.R.Hue-Williams ezredes lova, Rock Roi (1967. sárga mén, Mourne - Secret Session, Court Matrial) beírta nevét a lóversenyzés történetébe azzal, hogy a Gold Cup versenyében kétszer is gyoztesként haladt át a célvonalon, és mindkétszer diszkvalifikálták. Peter Walwyn tréner lova 1971-ben négy hosszal nyerte a Gold Cup-ot Random Shot elott. A doppingteszt fenilbutazont mutatott ki Rock Roi vérében, és a szervezok egyhangúlag kizárása mellett döntöttek. A Lambourn-i galoppok Ascot elott annyira megviselték a lovat, hogy a reggeli lassú munkákban teljesen lemerevedve dolgozott, ezért kezelték a tiltott szerrel. Az orvosi kezelés ezen módja helyénvaló volt, és bár Walwyn hosszú idot hagyott az utolsó kezelés, és a verseny között, a szer összetevoi a futam után még mindig ott voltak a ló vérében. A Goodwood Cup-ban Rock Roi közel végzett a nyero Random Shot-hoz, amely, miután az Ascot-nak végül gyoztese lett, megnyerte a Doncaster Cup-ot is.

A következo évben Rock Roi gyozött a Prix du Cadran-ban, és a Gold Cup-ban fejhosszal megverte Mr.Y.Yamamoto négyéves szürkéjét, Erimo Hawk-ot - ám annak lovasa akadályozás miatt óvást emelt ellene, és Rock Roi-t ismét diszkvalifikálták. A Goodwood Cup-ot, melyben Rock Roi már nem futott, szintén Erimo Hawk nyerte. Sea Hawk-nak e kiváló szürke fia a Doncaster Cup-ban kikapott Biskrah-tól, és a szezon végén visszaszállították Japánba, hogy apjához csatlakozva ott álljon a tenyésztés szolgálatába.

A 70'es évek

John Chandos-Pole ezredes lova, Proverb, Barry Hills idomításában 1973-ban, háromévesen diadalmaskodott a Goodwood Cup-ban, majd négyévesen, 1974-ben ezt megismételte. Reliance II sárga fia (any.Causerie, Cagire II) folytatta gyozelmi sorozatát a Chester Vase-ben és a Doncaster Cup-ban aratott gyozelmeivel, majd közeli másodikként végzett Ragstone mögött az 1974-es Gold Cup-ban. Az 1975. évi Gold Cup azonban nem a várt gyozelmet hozta számára - hanem a letörést, versenypályafutása végét.

1977-ben Bruni (Sea Hawk - Bombazine, Shantung) révén felcsillant a remény, hogy a St.Leger gyoztese meg tudja nyerni a Goodwood-ot - ebben a században még nem volt erre példa. Bruni gyozelmét egy másik szürke: Grey Baron, Alcide fia hiúsította meg, aki ezt követoen a Jockey Club Cup trófeáját is megszerezte.

Az 1978-as évben a Goodwood díjazása túllépte a 10.000 angol fontot - s az indulók között ott volt a Gold Cup gyoztese, Shangamuzo. A Goodwood-ok történetének egyik legizgalmasabb finisét láthatták a nézok - a nagy esélyes Shangamuzo mindössze harmadik tudott lenni Tug of War és Arapahos mögött. Tug of War, Reliance II e kiváló steher fia megelozoen már megnyerte a Northumberland Plate-et, majd ráduplázott a következo évben. Az elso alkalommal 10 kg-ot kapott Grey Baron-tól, aki 64kg-ot vitt a versenyben, és még így is kishíján megverte évjárattársát.

1979-ben egy igazi klasszis nyerte a Goodwood Cup-ot. Mr.C. d'Alessio négyévese, Le Moss Henry Cecil idomításában állt, 1978-ban második helyre ért fel a St.Leger-ben. Az 1975-ös elletésu sárga mén apja a mérföldig álló Le Levanstell, anyja Feemoss, Ballymoss leánya. Le Moss teljes testvére az 1965. évi pej Levmoss, a Prix du Cadran, a Gold Cup, és a Prix de l'Arc de Triomphe gyoztese. Másik teljes testvérük Sweet Mimosa, az 1967-es születésu pej kanca, amely Prix de Diane-t tudott nyerni.

Le Moss hét hosszas könnyu gyozelmet arat a Goodwood Cup-ban, majd az Ascot Gold Cup-ban és a Doncaster Cup-ban is.