Sajnos most nem sikerült.
Az edzést Mattia Pasini nyerte, Talmácsi Gábor a negyedik, Győrfi Alen a harmincharmadik helyről indul majd.
Niki eredménye 12 másodpercre marad el Pasiniétől és mindössze 3 másodperccel a limitidőtől.
A futamról, a körülményekről Niki így nyilatkozott a szabadban.hu-nak:
12mp-re lenni a világ legjobb 125-ös pilótáitól egy 5,3 km hosszú pályán nem rossz, de a limithez egy picit több kellett volna.
Először is köszönöm mindenkinek, aki drukkolt nekem, és persze azoknak is, akik nem.
Sajnálom, hogy nem sikerült felmotoroznom magam a rajtrácsra, de dolgozni fogok azon, hogy még az idén valóra váljon az álmomnak ez a része is.
A különbség, amivel lemaradtam, csupán 3,8 mp, ami egy ilyen hosszú pályán könnyen hozható lett volna. Igazából két momentumon múlott a limit.
Az első és legfontosabb a tegnapi szabadedzés. Úgy érzem, hogy ha ez száraz pályán zajlott volna, meg lehetett volna a hiányzó néhány másodperc, hisz előbb kipróbálhattam volna az éles motort, és a kanyarokat is jobban begyakorolhattam volna. De ahogy az életben, úgy a versenypályán sem létezik "ha".
Ráadásul már tegnap este sem éreztem valami jól magam, és ez sajnos ma reggelre sem változott, így a napot a medical centerben kezdtem, ahonnan egy kisebb adag medicína kíséretében távoztam, amik a különböző tüneteket voltak hivatottak enyhíteni. Ezt teljesítették is, úgy a szabad edzés felére, ami után legalább már a tegnapi időmön tudtam javítani.
A két edzés között próbáltam kialudni a fenn maradó panaszokat, és egy kis erőt gyűjteni, persze csak azután, hogy újabb módosításokat hajtottunk végre a motoron. Még mindig voltak gondok az áttétellel, és a geometrián is változtatni kellett, mert továbbra sem volt elég súly a motor hátulján, ami a kigyorsításoknál sok gondot okoz.
Az időmérőn sikerült újabb két másodpercet javulnom, de sajnos ez még kevés volt a boldogsághoz.
A történtek ellenére, sokan dicsértek és bíztattak, de ezeket az észrevételeket még nehéz magamévá tennem. Egyelőre csalódott és szomorú vagyok, annak ellenére, hogy otthon még azt mondtam 2-3 másodperccel lemaradni nem szégyen.
Tényleg nem szégyen, hisz sokan még csak a lehetőségig sem jutnak el soha, talán ezért is mondták sokan, hogy remélik, viszont látnak még az idén a MotoGP világában.
Nem én lennék az első, akinek csak másodszorra sikerül. De ehhez persze nem kevés pénzre van szükség, aminek sajnos most igencsak híján vagyunk. Remélem, az elmúlt két nap ezen a téren is meghozza majd a gyümölcsét.
Mi is bízunk benne, és továbbra is szurkolunk.
Hajrá Niki!
Fotó: motogp.com