Volt egy rendezvény 2008. szeptember 19-20-án, III. Nagy Sportágválasztó címmel, melyet a
Merkapt Maraton Team Sportegyesület szervezett, nem állt mögötte mamutcég, nem állt mögötte hatalmas sportlétesítmény, sem nagy sportszakmai érdekképviselet, sem anyagi érdek... csak egy gondolat, és támogató lelkesedés több irányból. Volt egy vb bronzérmes kenus, Ipacs Endre, akinek régi vágya volt, hogy létrehozzon egy olyan sportrendezvényt, amelyen a gyerekek, felnőttek a sport közvetlen közelébe kerülhetnének, nem csak néznék a sportot, hanem aktív részeseivé válnának, és a gyakorlatban próbálnának ki sportágakat.
…és volt egy sportmúlttal rendelkező ügyvezető igazgató (Szemán Róbert, Merkapt Kft.), akinek tetszett az ötlet, és támogatta a megvalósítását.…és a gondolatot tett követte. 2007 szeptemberében megszületett az első sportágválasztó 20 sportággal, 250 látogatóval, egy napon. Aztán 2008 májusában jött a második, már negyven sportággal, 2500 látogatóval, kétnapos rendezvényként, a pénteki napon bevonva az iskolás csoportokat, és a sikeren felbuzdulva jött a harmadik Nagy Sportágválasztó (2008. szeptember 19-20-án) 60 sportággal, óvodás, iskolás gyerekeket bevonva, több mint 20 neves sportszemélyiség, olimpikon jelenlétével, 45 oktatási intézményből 1700, összesen 4500 látogatóval.
Tehát a III. Nagy Sportágválasztónál volt pár szervező – bátran állíthatóan, állami, miniszteriális feladatokat vállalva át –, volt lelkesedés, kitartás, sok helyről tapasztalt őszinte támogatás, akarás, néha erőn túli… így létrejött egy sportvágygerjesztő rendezvény, mely nagyon sok örömet okozott gyerekeknek, sportolóknak, szülőknek, pedagógusoknak, ahol a résztvevők valóban pozitív, aktív sportélményeket szerezhettek.
És felmerült sok kérdés…
Magyarországon az olimpiai szereplés felkorbácsolta a légkört a sport körül és rámutatott az tömeg- és utánpótlássport hiányosságaira is… Hogyan tovább? Mi a helyes út?
Tények: a mai gyerekek tragikusan keveset sportolnak intézményes kereteken belül és kívül egyaránt, rossz fizikális, egészségügyi állapotban vannak, rengeteg az agresszív, káros szenvedélyekkel élő, kallódó gyerek, a statisztikákban nyerő helyeket vívunk ki ezekben a negatív „rangsorokban”.
És szintén tény, hogy „a társadalom krónikus mozgáshiánya, illetve katasztrofális életmódja alapvetően nem csak anyagi, hanem főként szemléletbeli hiányosságokra vezethető vissza, ezen azonban lehet javítani… Egy nemrégiben végzett uniós felmérés szerint a fiatalok 35 százaléka azt mondja, azért nem sportol, mert nincs ideje, 25 százalék nem szeret, azt pedig, hogy ez költséges, létesítményigényes dolog lenne, csak 6 százalékuk említi. A mozgás szeretete tehát elsősorban szemlélet és nevelés kérdése.” - mondja Nádori László professzor, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének tiszteletbeli elnöke a Harmonet egyik cikkében.
És szintén tény, hogy a sport nemcsak azért fontos, hogy később legyen kinek szurkolni az olimpián, a sport népszerűsítésére szánt forintok, minden túlzás nélkül állíthatóan, többek között az egészségügynek, az oktatásnak, a drogmegelőzésnek, a nyugdíjfolyósításnak, a bűnmegelőzésnek stb. szállítanak hasznos, értékes megtakarított forintokat.A sport ügye társadalmi kérdés, és társadalmi összefogásért kiált!
Hiszen az a gyermek, aki rendszeresen sportol, jobb fizikális, egészségügyi állapotba kerül, jobban teljesít az iskolában, pozitív életközösség tagjává válik, mely távol tartja a káros szenvedélyektől (drogtól, dohányzástól, alkoholtól), hasznosan vezeti le a felgyülemlő feszültséget, agresszivitást, nem sok olyan dolog van, ami ennyire előremutató.
Mit kéne tennünk, hogy ezt az utat meglássák az állami, a belpolitikai, az egészségügyi és sportszakmai vezetők, érdekképviseletek? Mi nem tárgyalóasztaloknál ültünk, lehet, hogy le se ültettek volna minket oda – mi cselekedtünk. Létrehoztunk valamit, amit lehet bírálni, kritizálni… Hogy vannak, voltak hiányosságaink, mi is érezzük, de a lényeg: működik! A sportot csak a gyakorlatban lehet közel hozni az emberekhez. A III. Nagy Sportágválasztó jó példa arra, hogy igenis kell nagyot álmodni, és az összefogás, a lelkesedés, igenis, szinte minimális anyagi befektetéssel is tud nagyot létrehozni…
Lehet, hogy sokaknak nem tűnik olyan nagy számnak az a négyezer-ötszáz látogató, aki a hétvégen sportágakat próbálhatott ki, együtt sportolhatott az olimpikonokkal, de annak a négyezer-ötszáz gyereknek, felnőttnek életre szóló élményt jelentett, ebben biztosak vagyunk… És abban is biztosak vagyunk, hogy ennél hatékonyabban nem lehet a nagyközönség figyelmét a sport felé fordítani…
Reménykedünk, hogy rendezvényünkre egyre többen felfigyelnek, s támogatóinkká válnak, hogy a sport pozitív üzenete egyre többekhez eljuthasson. Mi továbbra is tesszük a dolgunkat, és megrögzötten, a sport szerelmeseiként szervezzük a következő Nagy Sportágválasztókat, egy évben kétszer, májusban és szeptemberben. Mindenkit szélesre tárt kapukkal várunk!!!
