Ágfalva szép fekvésű település az osztrák- magyar határ mentén, Soprontól pár kilométerre. A Soproni hegység oldalán felkúszó falu szép, rendezett és sok virág díszíti. A kilátás mindenhonnan gyönyörű. Mivel a falut övező hegyekben nagy területű szelídgesztenyéseket találni, a lakosok életében mindig fontos szerepet töltött be a szelídgesztenye érése, szedése, és az ezzel járó különféle feladatok.

Pár éve elhatározták, hogy a gesztenye érése körüli időszakot fesztivállal fogják emlékezetessé tenni, és így tisztelegnek gesztenyéseiknek. Elmondhatjuk, hogy már hagyományossá vált a két napos ágfalvi gesztenye-fesztivál.

Mi, a kétnapos (2005. Október 15-16.) rendezvénynek csak a második napján, vasárnap tudtunk a már Ágfalván tartózkodó turistatársainkkal találkozni, akik reggel óta úton voltak, és az ágfalvi gerincen keresztül, túra keretében érkeztek a településre, viszont a fesztivál kellős közepébe.  Először a hegyre mentünk fel, ahol a Falumúzeum van, melyet egyszerű parasztházból alakítottak ki. Miután magunkba szívtuk a régi korok szellemiségét, elvegyültünk a fesztivált látogatók között!

A Múzeum előtti térségen meghallgattuk a lipcsei ifjúsági tangóharmonika zenekar kisebb lélegzetű hangversenyét. Ezután a falu nemzetiségi kórusa vidám német népdalokat énekelt. Közben lehetett forralt bort, forró gyümölcsteát és mustot vásárolni. Hozzá nagy edényekben sütötték a gesztenyét, pompás illata belengte a környéket. Az asztaloknál, finomabbnál finomabb süteményeket lehetett kapni, és mind házi készítésű. Egy darabig nézelődtünk, majd elsétáltunk a falu határában lévő lovas-tanyára, ahol a fesztivál fő rendezvényei voltak. Voltak, akik lovas szekéren jöttek a faluból a fesztivál színhelyére, és volt, aki gyalogosan érkezett.

Itt aztán minden volt. Népművészeti kirakodó vásár, a legkülönfélébb árucikkekkel, köcsögök, fazekak, magánpincék borai sorakoztak az asztalokon, kürtöskalácstól elkezdve a házi készítésű gesztenyés süteményekig minden. Sült gesztenye is volt minden mennyiségben. Volt lehetőség lovas szekerezésre és lovaglásra is mindenki számára. A gyerekeket inkább pónikra ültették. Persze mindegyik pacit kantárszáron vezették. Lehetett kerékpárokat és quadokat kölcsönözni, melyeknek igen nagy sikere volt a látogatók körében. Én is itt tudtam meg, hogy milyen jármű is a quad pontosan.

Szintén sikere volt a hatalmas kondér pörköltnek is, ami hamar el is fogyott. Ahogy elnéztem, hússzor annyi adag is elfogyott volna.

Körbesétáltuk a lovas-tanya minden zegét-zugát. Megnéztük a lóistállót, lovardát, szabadtéri létesítményeket, végül a villanypásztorral elkerített hatalmas legelőig is eljutottunk. Mindössze két lovacska árválkodott a legelőn, a többi valószínűleg munkára volt fogva. A szervezők állatsimogatóról is gondoskodtak, ahol két barátságos szamarat, két folyton éhes kecskét, és egy fehér birkamamát lehetett látni, ami két kis fekete bárányát vezetgette.

Miután mindent megnéztünk, kipróbáltunk, megkóstoltunk, kisétálgattuk magunkat, szép lassan hazafelé vettük az irányt, mert bármilyen jól is éreztük magunkat, el kellett induljunk hazafelé!

E-mail Tacsinak itt!