Fantasztikus, példanélküli, felülmúlhatatlan – nehéz megfelelő jelzőt találni a magyar úszók csütörtöki teljesítményére. Valószínűleg a német és olasz szurkolók is a magyar Himnuszt dúdolgatták a szállodába menet, összesen négyszer volt alkalmuk ugyanis meghallgatni a délután folyamán. Negyedszer a férfi 200 méteres pillangóúszást követően csendült fel, Cseh László tiszteletére, aki pályafutása tizedik Eb-aranyát szerezte.

Cseh László a 200 pillangó szerdai középdöntőjében – a 200 vegyes fináléjára tartalékolva – a 6. időt úszta, ami a döntő hetes pályáját juttatta neki. Ennek Laci kifejezetten örült, mondván, majd csak elkavirnyál ott. Igaza lett! „Éreztem, hogy a hetes pálya nekem jó lesz, mert kicsit kikerülök a perifériára, és ez be is jött. Nem nagyon láttak engem, én meg szépen ott úsztam a saját iramomat.” Ez az iram azonban majdnem megbosszulta magát, pedig saját bevallása szerint nem kezdett erősen. „Nem éreztem, hogy olyan gyors lett volna a kezdés, 150-ig nagyon jól ment, utána egyszerűen elvágtak. Az utolsó 50 méteren voltak problémáim, eléggé behaltam a végére, a karom nem igazán mozgott már, tényleg vártam, hogy jöjjön a fal, mert nem tudtam már végig tolni.”

A fal végül megérkezett és a 150 méter alatt összeszedett előny kitartott a végéig. Laci kicsit jobb időt szeretett volna úszni, de minden rosszban (jelen esetben a rossz egy világranglista harmadik időeredmény) van valami jó alapon pozitívan értékel: „ez azért jó, mert így érzem, hogy kell még mit dolgozni, van még min javítani, egy kis edzésre még szükségem van”. Valószínűleg ez a mentalitás is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csütörtökön 10. egyéni Eb-aranyát ünnepelhette, amelynél többet egyetlen úszó sem szerzett az Európa-bajnokságok 1926 óta íródó történetében. „Nem igazán ez volt a fejemben, nem az volt az elsődleges célom, hogy ezt a számot elérjem. De hogy ez így megvan, nagyon jó érzéssel tölt el, és remélem, tudok még egy párat gyűjteni. Egy kicsit úgy érzem, hogy ezzel még többet hozzá tudtam tenni a magyar úszósporthoz és a későbbiek folyamán a nevem talán egy kicsit tovább maradhat fenn.”

Csütörtökön egy másik rekord is megdőlt: 4 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzéremmel 2012. május 24-e lett a valaha volt legsikeresebb magyar Eb-nap. „Nehéz szavakat találni, tényleg fantasztikus volt, tényleg nagyon jó napunk volt, ennél jobbat nagyon nem is lehetett volna kívánni. Nagyon örülök neki, hogy én is részese lehettem ennek a csodálatos napnak, óriási érzés volt.”

Laci lendülete péntekre is kitartott: ha már egyszer nagyon megy a pillangó, vétek lett volna a 100 méteres távját kihagyni, annál is inkább, mert a délután úszott országos csúcs a középdöntő első helyét jelentette. „Nagyon jól éreztem magam 100 pillangón. Egy kicsit lassúnak tűnt az első 50, azt sajnos én nem tudom annyira meghúzni, mint a többiek, akik sokkal jobban pörögnek, de aztán utána a második ötvenet én bírom sokkal jobban, mert hát azért mégiscsak 200-as, meg 400-as úszó vagyok. Kicsit az első 50-en kellene gyorsítani és akkor szerintem a második 50-en se lesz gond. Egyelőre nagyon szoros a mezőny, az ellenfelek is nagyon jók és nagyon közel vannak hozzám, az 1. és a 8. között mindössze fél másodperc a különbség, úgyhogy bármi megtörténhet.”

Lejegyezte: Dudás Gabriella