Megérkezett Budapestre a Határon Túra

A kárpátaljai indulás óta eltelt 7 nap és 600 kilométer megtétele után hétfőn, késő délután Budapestre érkeztek a kerékpáros Határon Túra résztvevői.

A zárónapon Gyöngyösről kezdte meg utolsó, 100 kilométeres szakaszát a karaván, hogy 7 nap tekerés, 600 közösen megtett kilométer után augusztus 20-án guruljanak át az Újpesti rakparton felállított célkapu alatt. A célban rokonok és barátok mellett többen is ujjongva fogadták a megfáradt kerekeset. A beérkezés után Nagy „Gizmó” Attila és barátai freestyle show-val, majd a KTC – Vuelta SE ritmikus gimnasztika szakosztályának tagjai a Ghymes együttes zenéjére komponált modern táncbemutatóval szórakoztatták a jelenlévőket. A budapesti célállomáson a Túra fővédnöke, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony felkötötte Határon Túra lobogójára az utolsó, Budapest-szalagot, majd Révész Máriusz országgyűlési képviselővel – aki maga is teljesítette a távot - köszöntötte a túrázókat.

„Csak gratulálni lehet a csapatnak ehhez a héthez, hiszen hét nap alatt majdnem száz település érintésével megtenni ezt a közel 600 km-es távot, elismerése méltó teljesítmény! Különösen annak tekintetében elismerésre méltó, amilyen céllal nekivágtak ennek a távnak. Jól tudjuk, hogy nem csupán a finist jelző szalagot vette a társaság célkeresztbe, amikor tagjai úgy határoztak, részt vesznek ezen az egyedülálló sporteseményen. Mindazok, akik szerencsésen elértek Budapestre, ennél sokkal messzebb mutató célokat tűztek ki maguk elé, és a fizikai megmérettetésen túl egy lelki, erkölcsi küldetés hírvivői szerettek volna lenni. Biztosan mondhatom, hogy mindez sikerült! És az izomlázon kívül fontos üzenetet hozott el nekünk, és fontos üzenetet hozott a Kárpát-medence, sőt a világ magyarsága számára. Az üzenet, hogy egymás közti kapcsolataink ápolása nem igényel feltétlen bonyolult dolgokat, hatalmas anyagi erőforrást, a lényeg nem ebben áll. Rámutatott ez a csapat, hogy egyszerű eszközök is elegendőek, mint egy bicikli, mert nemzetünk összetartozása mindenekelőtt lelki és szellemi erőforrást igényel: akaratot és szeretetet.” – összegzett köszöntőjében Répás Zsuzsanna.

Az idei Határon Túra is sok élménnyel gazdagította résztvevőit: tekertek szakadó esőben és 8 fokban a Vereckei-hágóhoz, gyönyörű tájakon a Bükkben, versenyeztek Mátraházától a Kékestetőig, kutyát mentettek, barlangfürdőztek, jótékonykodtak és nem utolsó sorban a közlekedésbiztonság fontosságát hirdették. A Túra jövőre is Kárpátalját veszi célba, már csak azért is, mert idén a hideg esőben, a felhőben álló Vereckei-hágóról semmit sem láttak az egyébként gyönyörű tájból. És számos érdekes, és különleges hely maradt ki a programból, ahová mindenképp el kell látogatni.

Az 2012. évi Határon Túra legjei:
• A legszerencsésebb telefontulajdonos Popovics Pál, aki a kárpátaljai szakaszok útvonalát szervezte, egészen addig, amíg el nem vesztette a telefonját. De szerencsére másfél órás keresgélés után a Vereckei-hágó egyik kanyarjában, egy pocsolya mellett, a fűben megtalálták azt.
• A legszerencsésebb állat az átmenetileg Mázli névre keresztelt, körülbelül 5 hónapos, fekete, kóbor eb, akit befogadtak a túrázók, és a főszervező udvarában már végleges otthonra is talált.
• A legpechesebb címre idén Dr. Papp Gábor nevezhetne a legnagyobb eséllyel, aki megszámlálhatatlan defektet szenvedett el - bár az utolsó napra már meggyógyult a biciklije.
• A legidősebb túrázó idősebb Simon Gábor volt, aki 68 évesen is úgy tekeri a pedált, ahogy sok tizenéves is megirigyelhetné. Teljesítményéért egy hatalmas üveg Unicum volt a jutalma.
• A legfiatalabb a 15 éves Breznyán Bence volt, aki bokaszalag-szakadását gyógyította a Határon Túra 600 kilométere alatt.
• Az egy hét alatt a legnagyobb távolságot letekerő országgyűlési képviselő idén is Révész Máriusz lett, aki immár harmadik éve állandó résztvevője a Határon Túrának.
• És ehhez a héthez köthető a legnagyobb hőingadozás is: míg a Vereckei-hágót 8 fokban és szakadó esőben teljesítették, az utolsó szakaszon 38 fokot mutatott a hőmérő árnyékban – bár a biciklisek nem az árnyékban tekertek. Az egyik résztvevő elmondása alapján olyan érzés volt, mintha egy maximumra kapcsolt hajszárító fújta volna az arcába a meleg levegőt.