Manapság már nem nagy szám, ha az ember csónakot lát a vizeken - legyen az akár folyó vagy állóvíz -, de nem volt ez mindig így. Korunkban sok-sok olyan használati tárgy könnyíti meg az életünket, amit őseink még nem ismertek, és csak lassacskán fedezték, illetve találták fel. Így van ez a csónakkal is. Ismerkedj meg e hasznos vízi jármű történetével!

Nem nehéz kitalálni, mi volt az emberek első vízi közlekedési eszköze. Természetesen a tutaj, hiszen ennek a fából ácsolt ügyes kis szerkezetnek az elkészítéséhez nem kellett túl nagy tudomány. Legalábbis a kezdetleges formájához... Még az ókori irodalmi művekben is tesznek említést a tutajról. Amikor majd a középiskolában elolvasod az Odüsszeiát, akkor - ha kíváncsi vagy rá - egészen pontosan megtudhatod az ókori tutajácsolás fortélyait. Homérosz ugyanis részletesen beszámol arról, hogy Odüsszeusz miképpen készíti el ezt a vízi járművet.

Az első csónak azonban egy kicsit később keletkezett, bár pontos dátumot nem tudunk, így az is elképzelhető, hogy a tutaj mellett már a csónak is létezett akár az őskorban is (az ókorban már több mint valószínű). A kutatók szerint akkorra tehetjük gyártásának kezdetét, amikor az emberek tűz segítségével tovább mélyítették a fatörzs természetes odvát, s az így készült nehézkes járműben szálltak vízre. (Az ilyesfajta bödönhajókat évezredeken át használták a halászok, sőt, még akkor is, amikor már fejlettebb vízi járműveket is elő tudtak állítani.) A bödönhajók hosszú tengeri utazásra nem voltak alkalmasak, márpedig a Brit-szigetekre már a neolit korban vízi úton ruccantak át őseink.

Később bőrcsónakokat is elkezdtek gyártani. Ezek könnyűek és ellenállóak voltak egyben, így akár a tengerre is merészkedhettek velük az emberek, de mivel régészeti leletekben bukkantak ugyan neolitikus kori bödönhajókra, bőrcsónakokra viszont nem, a régészek mégsem biztosak abban, hogy az új kőkor embere már olyan fejlett technikának volt birtokában, hogy tengerjáró bőrcsónakot építsen. A kérdés tehát nyitva áll, és nyitva is marad az újabb leletek feltárásáig.

A deszkából ácsolt csónak még nehezebb feladat elé állította az őskor hajóépítőit, olyannyira, hogy ezt csak bronz- illetve vaseszközök birtokában tudták megoldani. A bőrcsónak azonban a görög és római írók tanúsága szerint egészen sokáig megmaradt a tengeri közlekedésben, és ilyeneken járták be a koraközépkorban a tengereket a vállalkozó kedvű ír szerzetesek is.

Paul Johnstone A neolit flotta című tanulmányában részletesen megvizsgálja az őskori hajózás kérdését, és azt is a tudomásunkra hozza, hogy kísérletképpen bőrcsónakon 70 km-nél is nagyobb távolságokat tett meg a viharos tengeren, és - mint ahogy a beszámolója is bizonyítja - túlélte. Ilyen bátor tettnek a végrehajtása hasonló nagyságú, modern csónakok számára lehetetlen lett volna.

Akkor ez azt jelenti, hogy a mai korszerű technika nem éppen pozitív irányban fejlődött? Valószínűleg nem ez a helyzet, egyszerűen csak arról van szó, hogy manapság nem a csónakokat, hanem inkább a hatalmas óceánjáró hajókat korszerűsítik, illetve sok esetben a tömegtermelés sem az "árucikkek" tartósságának kedvez.

Na de, bánkódni akkor sem kell! Ha bőrcsónakkal nem is, az óriási hajók segítségével mindenképpen átszelheted majd az óceánt, ha akarod.