04.27.

Bár a mai nap sem sikerült akciófilmesre, mégis a levegőben folyamatosan benne volt a vibrálás. Holnap nekiindulunk, hogy - miután fent töltöttük az első éjszakánkat az 1-esben - felállítsuk a 2-es Táborunkat.

Felszereléseket válogatunk szét, mi az amire szükségünk lesz az 1-esben (élelem, főző-, alvócucc), és mit deponálunk a 2-esbe (sátor, gáz stb.).

Szakácsunknak, Nimának már a szeme sem rebben, amikor bejelentjük a hajnali 4-es indulást.


04.28.

A szokásos reggeli kivackolódás után reggeli, majd meggyújtjuk az oltáron a tüzet. Én még egy keveset énekelgetek is Hanumánnak, a Rámajánából ismert majomistennek, de néhány versszak után úgy döntünk, elég hideg van - indulás!

Jó tempóban érjük el a moréna végét. Gyorsan hágóvasat csatolunk, és uzsgyi! A jégfalon külön mozgunk. Élvezettel haladok felfelé a rözített köteleken. 9-re érek fel. Amint megérkezik Konyi, főzőcskézni kezdünk - tea, sajt, cserkészkolbász, füge. Közben feltűnik, hogy a sátor alatt a jég az én oldalamon nagyon egyetletlen. Hanyagul figyelmen kívül hagyom a problémát.
A jégfal, ami megvéd bennünket a széltől, sajnos leárnyékolja a műholdast is. Így a telefonáláshoz el kell hagynunk a sátrat. Felhívjuk Luciát, hogy másnap mi várható, beszélünk Tamással (éppen egy kád vízben ül, és "úgy itt lenne velünk"), majd filmezgetünk kicsit.

Az éjszaka számomra borzalmas. A talaj lejt (Konyi felé) és egyenletlen. Max fél órára tudok elszenderedni. Vagy Konyira húzódom rá (egyengethető mértékét szuszogásából, morgásából állapítom meg) vagy az én oldalamon levő jeges terepasztal hegyei-völgyei közé passzírozom be a testem.


04.29.

Hajnali 3-kor megunom a forgolódást, és elkezdek teát főzni. Konyit, aki egyenletesen szuszog, 3:30 körül kezdem keltegetni. A főzőcskézés, öltözés szertartása végül alaposan elhúzódik. 04:45 lehet, mire nekivágunk.

Az 1-es és a 2-es Tábor közötti szakasznál unalmasabbat nehéz elképzelni. Egy széles hógering vezet fel az Északi-Nyeregből 7500 méterig. A következő néhány órában ugyanazt a mozdulatot ismételjük: mászógép feltol a kötélen, lép, lép, szuszog. Majd: mászógép, ...

Belső életünk azért persze ennél változatosabb. Én az első órában émelygéssel küzködök, valamint nagyon álmos vagyok. Később erőre kapok, és kifejezetten élvezem a mászást. A hómező végét (7500 m) jó időben érjük el. Innentől nem túl meredek, lépcsőzetes, sziklás terep következik. Lassulunk, érezzük a magasságot.

Jobbra és balra tekintgetve azt látjuk, minden sátorhely "einstand". A nagyobb expedíciók sherpa hegymászói ott hagynak egy tekercs kötelet, vagy más kacatot a kérdéses placcon, így az foglalttá válik. Egyre lassabban, elkeseredettebben kaptatunk felfelé. Végül nagyon magasan, 7800 és 7900 között valahol, találunk egy helyet. Deponálunk, és irány a völgy.

Ahogy sűrűsödik körülöttünk a levegő, nagyobb sebességre kapcsolunk. A Nyeregben talán 15 percet időzünk. Az Előretolt Alaptábort este 6-kor érjük el. Pont vacsoraidő. Nimától sültkrumplit kérünk hagymával. A titkos raktárból előkerül két sör. T2 "áll". Fent voltunk majdnem 8000 méteren. Fáradtak vagyunk és boldogok.


Itt ÜZENHETSZ a fiúknak!