A nehézségek ellenére a tervezett időben, szeptember 15-én csatlakozott a Wetzl Péter és a vele együtt utazó Gál László és Mécs László a ,,Magyarok a világ nyolcezresein” expedícióhoz az 5720 méter magasan lévő, előretolt alaptáborában. A síalpinista érkezése után nem sokkal, óriási hólavina zúdult le a Himalája magas csúcsáról. A magyarok - a helyzetet helyesen értékelve - a havazás miatt nem indultak el további táborok kiépítésére, a kínai csapat előmászóit azonban, akik a II-es és III-as tábor között fix köteleket helyzetek el, elsöpörte a lavina.  A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.

Wetzl Péter két társával együtt egy hét csúszással indult a Kollár Lajos vezette expedíció után, és a tervek szerint, szeptember 15-én érte el az előretolt alaptábort (5720 m), miután néhány napot eltöltött a pár száz méterrel lejebb fekvő alaptáborban (4910) a sikeres akklimatizáció érdekében. Az előre meghatározott, viszonylag szoros időbeosztást sikerült tartaniuk, annak ellenére, hogy a vízum beszerzésére is többet kellett várni a szokásosnál és az időjárás – először az esőzés, majd a havazás – is hátráltatta utazásukat. 4910 méter magasan Péterék találkoztak a hegyről már lefelé tartó Kelemen Ferenccel, a csapat trekkinges tagjával és Tóth Zsolttal, az Erőss Zsoltról készülő film operatőrével, akinek a szervezete nem bírta a magashegyi körülményeket, így nem kívánva kockázatni az egészségét, és ő is visszaindult Katmanduba.

Kollár Lajos beszámolója szerint jókora havazás közepette, még szerdán délután megérkezett Mécs László, Gál László és Wetzl Péter kicsit köhögve és torokfájással, de reményteli állapotban. Az expedíció tagjai jó hírekkel fogadták Péteréket, hiszen már áll a csapat I-es tábora 6400 méter magasan.

Kollár Lajos legfrissebb, szombati jelentése alapján az expedíció rövidtávú tervei a következők:
„Az időjárás javulása, és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200 méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk közreműködésével. Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk, és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-es táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren. A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III-as tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.”

Péter már nagyon várja, hogy az időjárás kegyes legyen hozzájuk és továbbindulhassanak a csúcs felé: „Sajnos itt az időjárást még mindig a monszun határozza meg, és sokat havazik. Ez kivárásra késztet. Lehet, hogy csak 20-a után mehetünk az I-es tábor fölé, miután beállnak a lejtők. Addig a közösségi sátor adja a napi programot.“

Wetzl Péter úgy tervezi, hogy sípartnerével, Mécs Lászlóval együtt, egészen a II-es tábor eléréséig nem viszi a síléceket, mert a cél a minél tökéletesebb akklimatizáció. A lécek használatára az utolsó szakaszon, a csúcstámadási kísérletkor kerül majd sor.