Nyílt baráti levél Dr. Baráth Etelének a Magyar Kajak – Kenu Szövetség elnökének

Tisztelt Etele barátom!

Szeretnélek egy rövid történettel emlékeztetni, és a széles kajak – kenu társadalommal foglalkozók figyelmét felkelteni, hogy megismerjék a valódi és eddig még nem hallott leírást.

A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött, 1999 augusztusában a győri maratoni kajak – kenu világbajnokságon.

Ott ültél mellettem a nézőtéren, amikor a verseny szünetében megjelent egy eddig még Magyarországon nem látható vízi jármű, úgy hívják, hogy sárkányhajó. Egy lelkes fiatal ember vezette a kormány – lapátnál, és látványos bemutatót tartott. Ekkor kezdődött a sárkányhajózás országunkban. Az ott ülő sporttársak és nézők nagy lelkesedéssel fogadták. Benned is hasonló hatást keltett a látvány, mert  hangosan megjegyezted, hogy ez nagyon jó, és jövőre veszünk két-három darabot.  Sajnos nem így történt, mert nem csak egy év elteltével, de hosszú évekig nem támogatták a sárkányhajózást, sőt ellenezték annak működését, és jelenlétét az országban. Ennek ellenére ekkor útnak indult a sárkányhajózás Magyarországon, saját erőből, állami és egyéb szövetségi támogatás nélkül.

A sportágat szerető emberek saját erőből külföldről további használt hajókat vásároltak. Így, ha lassan is de elindult a versenyszerű sárkányhajózás hazánkban. Klubok alakultak. Pakson is megalakult az országban másodikként az Atomerőmű Sport Egyesület keretén belül a szabadidő sportágak között. De egy év elteltével itt is megakadályozták a további működést. Az indok, hasonló volt mint a szövetségnél. Hátráltatja a síkvízi szakág működését.

Ilyen nehézségek és akadályoztatás ellenére további klubok alakultak és megalakult a MAGYAR SÁRKÁNYHAJÓ SZÖVETSÉG amely hivatalosan is bejegyzésre került a bíróságon. 2003-ban már több klub működött, megrendezésre került az első Magyar Bajnokság. A sárkányhajózás elterjedt az ország egész területén a Fesztiválrendszer kialakításával. A klubok gomba módjára szaporodtak és kialakult a sportág versenyszabályzata, a megfelelő klubok száma, a leigazolt versenyzői létszám sportorvosi igazolással, stb. tehát minden, ami szükséges ahhoz, hogy a sporttörvénynek megfelelve szakszövetséggé alakuljon a szövetség, ami a bíróságon újfent  bejegyzésre került, és felvételt nyert a Nemzeti Sport Szövetségébe is (NSSZ). A Magyar Sárkányhajó Szövetség a sporttörvénynek megfelelve irányítja a sárkányhajózást, a magyar bajnokságot, válogató versenyeket rendez, és képviselteti magát a világversenyeken.

Azután az egyik napról a másikra, megváltozott az MKKSZ  véleménye és elkezdtek a sárkányhajózással foglalkozni és magyar bajnokságot, válogató versenyt rendeztek, ami teljesen ellenkezik a sporttörvénnyel. Egy sportágnak Magyarországon csak egy szakszövetsége lehet, aminek joga és egyben kötelessége is a sportág összefogása, szervezése és a magyar bajnokság megrendezése.

Most szeretném tisztázni, hogy a sportágak és a szakágak között lényeges különbség van. Amíg a szakágak egy-egy sportághoz tartoznak, addig a különböző sportágak csak egy szövetség felügyelete  alatt működhetnek. Az MKKSZ szakágai a síkvízi, maratoni, a szlalom, a kajakpoló stb., de a sárkányhajó nem. Ezt bizonyítják az ICF és magyar versenyszabályban leírtak is: “7.6. szabály KENUK: Kormányt, vagy bármely más a kenu irányát szabályozó berendezést használni tilos.” Tehát a sárkányhajó nem tartozik a versenykenuk családjába, mert kormányszerkezettel rendelkezik.

1941-ben a kajak-kenu sportág levált az Evezős Szövetségtől és külön szövetséget alakított, attól kezdve az evezősök egyszer sem rendeztek kajak-kenu versenyt.Az ICF miután a Sárkányhajót felvette szakágként, - ami eleve helytelen volt, mert ez a sportág már kétezer éve sportág Ázsiában - attól kezdve sem tette kötelezővé a tagországoknak a sárkányhajózást.

A Magyar Sárkányhajó Szövetség az Európai Sárkányhajó Szövetséggel együttesen 2009-ben megrendezte a Lágymányosi öbölben a Klub Legénységek EB –jét, ahol 89 legénység indult. A rendezés megfelelt egy ilyen nagy versenyen elvártaknak, mindenki megelégedésére. .  Bebizonyosodott, létezik egy hivatalos szövetség, az MSSZ, aki ezt az igényt megfelelően tudta rendezni és képes rá, hogy a sárkányhajó sportágat irányítsa.

Egy másik történetet is szeretnék bemutatni, ami sokkal régebbről indult. 1951-ben kezdődött, amikor is egy lelkes sportedző bejött a Budapesti Eötvös József gimnáziumba és a kajak – kenu sportág ismertetésével, a VTSK sportkörnek toborzott gyerekeket. Ekkor ismertem meg a kenuzást és közel 10 évig versenyeztem, válogatott és kétszeres magyar bajnok is voltam.

Viszonylag hamar be kellett fejeznem, egészségi okok, sérülés miatt. De a kenuzás iránti szeretetem megmaradt a mai napig. Már igen korán elkezdtem az edzőséggel foglalkozni társadalmi munkában.  Végül a TF szakedzői szakon levizsgáztam és főállású edző lettem. 1997-ben megkaptam a mesteredzői címet. Közben versenybírói vizsgát is tettem, és az Országos minősítést is megszereztem. Edzői pályafutásom a BSE-ben kezdődött, ahol 15 évig edző voltam, majd a RÁBA ETO-nál folytatódott és kis kitérővel az ATOMERŐMÜ SPORT EGYESÜLET következett.

Három generációt neveltem fel, ahol kiváló válogatott versenyzőim EB és VB bajnokok és Olimpikonok lettek. Több éven keresztül az ifi, majd felnőtt válogatott edzői munkáját segítettem. Most pedig a negyedik generációt nevelem, a Dunaföldvári Kajak – Kenu Szakosztályban, amit én alapítottam négy évvel ezelőtt. Edzői munkáságom mellett, 15 évig a Tolna Megyei Kajak – Kenu Szövetség elnöke voltam, és két évig a Magyar Kajak – Kenu Szövetség Elnökségi tagja, és több éven keresztül a szakmai edzőképző tábort vezettem és vizsgáztattam a leendő edzőket. 1952-től részese voltam a fejlődés menetének a mai napig, amikor a kajak – kenu sport az ország legeredményesebb sportága lett.

 Az én elődeim, a sportággal foglalkozó lelkes edzők, példamutatóak voltak az edzői tudásuk fejlesztésével. Fáradságot, időt nem kímélve dolgoztak. Akkor a hosszú és terjedelmében időigényes munka jellemezte az edzéseket. Ami széles alapokat adott a további fejlődésre. Az igazi áttörés akkor következet be, mikor Vajda Vilmos az akkori szakfelügyelő elhelyezte a varsákat az ország szinte valamennyi pontján, és kis egyesületek, szakosztályok alakultak. Ezekben a kis műhelyekben kaptak lehetőséget az edzők (a gyémánt ásók), a tehetségek felkutatásával és nevelésükkel. Ezek az edzők tovább adták a gyémánt csiszoló edzőknek, akik kiváló munkája eredménye következtében születtek meg a nemzetközi eredmények.  Az eredményekkel és jó gazdasági stratégiájával a szövetség a költségvetési hiányt felszámolva nyereséges lett.

Sportágunk fejlődése töretlen maradt, és világraszóló eredményeket értünk el. Ezeket az eredményeket lehetett és lehet jól pénzre váltani. A szövetségünk nagyon jó elosztással támogatta az élsportolóinkat a jobb eredmények elérése érdekében. A jövőben is ezt kell elsősorban szemelőtt tartani, mert a világraszóló eredmények hozzák továbbra is a pénzt sportágunknak. De nem feledkeztek el arról sem, hogy honnan indult el az eredmény és nagyon jól visszaforgatták a pénzt a kis szakosztályokhoz és edzőikhez.

Itt találkozik a két történet.  Nálam még most is a síkvízi kajak – kenu az elsődleges és a mai napig ezért dolgozom és nevelem a kis kenusokat, és bányászom a gyémántokat. Mivel sajnos a gazdasági válság hazánkba is begyűrűzött, a szövetség 130.000 millióval kevesebb támogatást kap, és  az elosztás is nehezebbé válik. Ezért az ésszerű elosztást figyelembe véve úgy kellene gazdálkodni, hogy a síkvízi szakág élvezzen elsőbbséget, mert a továbbiakban is ez látszik eredményesnek, és ezután is ez hozza a pénzt a sportágnak. Azt támogassuk, hogy még jobban menjen, vagy szinten maradjon, és ne vigye el a pénzt más szakág, mint  pl. a sárkányhajózás.

Maradjon az MKKSZ a régi álláspontjuknál, és ne vigye el a pénzt a síkvízi szakág elől, ami kell a további jó felkészüléshez (edzőtáborok, új hajók vásárlása, a szövetség által betervezett sportorvosi háttér megteremtése, és sorolhatnám még tovább). Továbbá ne vegye el a vidéki és kis szakosztályoktól, ahol is elkezdődik a versenyzők kinevelésével. Ez az érdeke, annak a több mint 70-en klubnak és szakosztálynak is, akik ezért dolgoznak. Engedjük, hogy a 15 éve elindult hazai sárkányhajó sportág a maga útját járja, a MAGYAR SÁRKÁNYHAJÓ SZAKSZÖVETSÉG vezetésével szervezze a sportág további fejlődését. Így ez a sportág nem fogja elvinni a pénzt a síkvízi kajak – kenu és a többi szakágaktól. Különben nagyon jól együttműködhet és egymást segítve dolgozhat a két szövetség. Erre kitűnő példa a Dunaföldvári kis síkvízi szakosztályom, amely már négy éve tagja az MKKSZ –nek és leigazolt versenyzőivel részt vesz a különböző versenyeken.. Ugyanakkor ezek a sportolók a Magyar Sárkányhajó Szövetségnél is leigazoltak és versenyzési engedéllyel rendelkezve részt vettek és vesznek a sárkányhajó versenyeken. Ez így teljesen hivatalos és a sportörvénynek megfelel. Megnéztem a Nemzeti Sportszövetség honlapját, ahol nem találtam a 37 olimpiai és 38 nem olimpiai sportágak között egyet sem, ahol átfedések lennének. Nincs egyetlen szövetség sem, ahol a másik szövetség sportágával foglakoznának, de még mint szakág sem. Ezért nem értem, hogy miért csak a Magyar Kajak –Kenu Szövetségünknél van ez így.

Remélem, hogy az MKKSZ Elnöksége is fontolóra veszi és megszünteti ezt a kettőséget, a síkvízi szakág érdekében, és a magyar sporttörvényt tiszteletbe tartva végzi az eddig hatékony és kimagasló munkáját.

Így bízva abban, hogy mint tíz évvel ezelőtt úgy most is együtt szurkolhatunk a síkvízi kajak-kenu Magyar Bajnokságokon,  EB-ken és  VB-ken, netán az Olimpián, és a Magyar Sárkányhajó Szövetség által rendezett Országos Bajnokságokon, valamint az IDBF és az EBDF által rendezett sárkányhajó Világ és Európa Bajnokságokon is. 

2010. február 24.                                         

Sportbaráti tisztelettel:
id. Sziklenka László mesteredző (fotó)