Bíró Péter
a magyar jet-ski sport első Ski kategóriás Európa Bajnoka
Hogyan ismerkedtél meg a jet-ski sporttal?
Mindig is rajongtam a vízi sportokért, a víz már gyerekkoromban is felkeltette az érdeklődésemet, 12 évig kenuztam. A jet-ski érzéssel egy kölcsönzőben ismerkedtem meg, állós jet-skivel mentem és óriási kihívásnak éreztem azt, hogy megtaláljam az egyensúlyt egy olyan tárgyon, amivel a vízen tudok közlekedni, ráadásul a kenuhoz képes hatalmas sebességgel, gyors irányváltoztatásokkal és a hullámok meglovagolásával. Ekkor olyan érzés kerített hatalmába, egy olyan mértékű szabadságérzet, amelyet mindig is éreztem a vízen, ám itt intenzívebben tört fel. Később az a tudat, hogy ebben a sportágban már rendeztek itthon versenyeket, arra ösztönzött, hogy beálljak a sorba és megméressek a legjobbakkal.
Tetszett, hogy fizikálisan ugyanúgy edzenem kellett, mint az előző sportokban, alapozó és felkészítő edzéseket kellett végeznem ahhoz, hogy komoly felkészülésekkel az ember rajthoz álljon.
Hogyan emlékszel vissza az első sikereidre?
A magyar bajnokságok dobogója közelében 1995 körül voltam, amikor az Omszki tavon Európa Bajnokságot is rendeztünk. Az a tudat, hogy akkor döntős lettem és végig tudtam versenyezni az akkori nagyságokkal, akik ma is a sportág éllovasai, mint Rius, Bosio, Urbain, (akik ma már többszörös világbajnokok,) már sokat adott és felejthetetlen élményt nyújtott.
Itthon fejlődött a sportág, több sportoló részt vett az egyre izgalmasabb nemzetközi bajnokságokon (Alpok Adria Kupa), melyeken sok tapasztalatot gyűjtöttünk.
Volt pár év szünet is a pályafutásodban.
Igen, 2003-ban a téli felkészülést követő tavaszi edzésen egy nagyobb sérülés ért, keresztszalag szakadásom volt a térdemben, így hosszabb pihenésre kényszerültem.
Aztán jött a nagy visszatérés…
Igen, 2006-ban az Európa Bajnokságon, melynek záró futama Magyarországon, Tatán került megrendezésre 3. helyezést értem el, tavaly pedig Spanyolországban Európa Bajnoki címet szereztem.
Miként készülsz fel az idényre?
Téli időszakban, októberben kezdődnek az alapozó, állóképességet javító edzések heti háromszori futással, biciklizéssel, egyszer teremedzéssel, valamint télen síelek, sífutok is. A sokéves alapozó edzések révén a síelésben eljutottam egy magasabb szintre, síoktató lettem és a Síoktatók Magyarországi Szövetségének csapatában, a DEMO válogatott demonstrátoraként síelek. Sokat segít, hogy velük edzhetek és az ő magas elvárásainak is megfelelve, ezáltal segítségemre van a téli félkészülésemben.
Hogyan látod, minek köszönhető az eredményed?
Mindig is úttörőnek éreztem magam ebben a sportban. A kezdetekben nagyon nem tudtuk az utat, csak másoltuk a külföldieket és próbáltuk úgy megteremteni magunknak ezt a sportágat, hogy egy idő után ne csak követői legyünk, hanem ellenfelei vagy akár vezetői is. Sok felkészülés és tréning mellett egy technikai sportról lévén szó, jelentős szerepet játszik a technika is, s itt meg kell említenem egy gyerekkori barátom, Jung László segítségét, aki műszakilag megfelelően képzett és tehetséges ahhoz, hogy a sok éves szerelés alatt igazi versenyszerelővé váljon. A siker titka? Az, hogy megbabonázott ez a sportág, hogy magával ragadott, s bármilyen technikai probléma vagy versenyzésbeli kudarc arra sarkallott, hogy menjek tovább. Az volt a kihívás, hogy az 1990-es években sereghajtók voltunk nemzetközileg és éreztük azt, hogy fokonként haladtunk előre a nemzetközi mezőnyben, hiszen a múltban nem tudtunk visszatekinteni sport nagyságokra. Hittünk magunkban és szerettük, amit csináltunk, s ez meghozta az eredményét. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy akarok-e Európa Bajnok lenni, azt válaszoltam volna igen, de hozzátettem volna, hogy ebben sem ő, sem én nem reménykedhetünk. Az, hogy győztem, megerősít abban, hogy értelme volt a sok éves versenyzésnek és utat mutatok az utánpótlásnak, azoknak, akik most szeretnék ezt elkezdeni, hogy elérhetünk sikereket még akkor is, ha nem rendelkezünk nagyobb jet-skizhető vizekkel, tengerekkel.