Több mint fél éve tették meg első világhódító lépéseiket Szegeden, amikor azt állították, hogy három és fél esztendő alatt körbejárják a Földet. Bátran állíthatjuk, hogy a 40 ezer kilométeres táv, még autóval is nagy teljesítmény lenne, nemhogy két lábon...

– Úgy tudom, hogy Európában egyedülállóak vagyunk, és az egész világban ritkaságnak számítanak a Földet körbegyalogló emberek. Itt, ahol most vagyunk, messze az otthontól, ahol az emberek alig tudnak a magyarokról, a magyarságot képviseljük – hangsúlyozza a testvérpár.

A történet 2007 júniusban kezdődött, amikor egy boszniai vállalkozó felvetette az ötletet a palicsai Ivanics Istvánnak, hogy valakinek vagy valakiknek körbe kellene gyalogolniuk a Földet a béke nevében. Több sem kellett a kalandos természetű testvérpárosnak, a Föld körüli túrával kapcsolatos tervek elkezdtek alakot ölteni...

– Öcsém a „nagy kaland" előtt felajánlotta egy boszniai vállalkozónak, hogy hazagyalogol Bosznia-Hercegovina tengerpartjáról Szabadkára, ezzel is bizonyítva, hogy a Föld körüli útra ő a megfelelő ember. A túra sikeres volt és öcsém társával együtt 27 nap alatt átszelte Monte Negro és Szerbia sokszor nem túl barátságos tájait – meséli Ferenc, majd hozzátette: – komolyságunkat tükrözi, hogy létfenntartó dolgainkról lemondtunk, felmondtunk munkahelyeinken, s az albérleteinket is visszamondtuk. Kezdetben úgy tűnt, hogy minden „sínen" van: a menedzser intézkedik, mi pedig edzünk, készülünk az útra... Azonban február közepén „beborult fölöttünk az ég"... Dráma drámát követett, ami azzal vette kezdetét, hogy menedzserünk családi okok miatt nem tudott teljes gőzzel foglalkozni velünk – mondja Ferenc.

Békeúton

A testvérpár nem adta fel a „küzdelmet", és a kezdeti megpróbáltatások ellenére is belevágott a „világhódításba".

– Sokszor áztunk-fáztunk és éheztünk, de az optimizmus segített átvészelni a rossz napokat is. Az út ideológiája továbbra is a béke maradt, amely átvezet fagyon, forróságon, sivatagon, sziklákon, dzsungelen. Ez nemcsak fizikai kondíciót követel, fontos egymással megértésben lenni, a másik ember sajátosságait és az ebből fakadó tulajdonságait nemcsak elviselni, hanem elfogadni – magyarázza István.

A szahara kapujában

Magyarország, Ausztria, Németország, Franciaország és Spanyolország is a hátuk mögött van, a testvérpár már sok izgalmas dolgot látott és tapasztalt. Jelenleg Közép-Marokkóban, a Szahara kapujában „táboroznak". (A www.worldwalk.blogol.hu internetes portáljukon kalandjaik napról napra nyomon követhetők.)

– Aki olvassa a bejegyzéseinket, láthatja, hogy a szerénynél is alacsonyabb nívón küzdjük magunkat előre. Hotelben nem szállunk meg, étteremben nem eszünk, aprócska sátrainkban éjszakázunk a vadonban, és a lehető legolcsóbb helyi ételeken élünk. Annak ellenére, hogy túrázós múltunknak köszönhetően jó referenciákkal rendelkeztünk, kevesen hittek abban, hogy 40 ezer kilométert le tudunk gyalogolni – emelte ki Ferenc, majd folytatta: – 6 ezer kilométert már megtettünk, s Marokkó utolsó városáig is leküzdjük magunkat... ám onnantól jelenleg számunkra nincs tovább. Hiába a sokszor harcias kitartás, a hit és az elszántság, külső segítség nélkül bukásra vagyunk ítélve. Nagyon nagy távot tettünk meg, sok kemény próbán vagyunk túl...

Ivanics Ferenc és István képességeit és elszántságukat ismerve a gyenge anyagi támogatások ellenére is teljesítik a kitűzött céljukat. És hogyan lehet egy liter vízzel négy pár zoknit kimosni, vagy milyen lesz az ember anyagcseréje, ha két hétig kizárólag naranccsal táplálkozik? S hogy milyen a felkockázott tevehús? – ezekre a kérdésekre, a palicsai testvérpár már biztosan tud választ adni...