Ha valakinek a könyökén jön ki az, hogy ha a síelés, snowboardozás biztonságáról esik szó, akkor rögtön a FIS 10-ként ismert pontokba szedett szabályrendszer kerül elő - teljesen igaza van. Mert a biztonság nem táblák és pontok ismeretén alapul, hanem a józan ész, a felkészültség és tudás hármasából tevődik össze. Bár ez nem ment föl a FIS 10 ismerete alól! A szabályrendszer ugyanis ugyanaz a sípályán közlekedőknek, mint a KRESZ az utakon járóknak. Kötelező tudni.

Azt gondolnánk, a józan észen nincs mit magyarázni, de sajnos nem így van. Ennél sokkal egyértelműbb a tudás és a felkészültség. A statisztikák azt mutatják, hogy e három tényező, pontosabban a hiánya körülbelül egyenlő arányban felelős a balesetek kialakulásáért.

Felkészültség:

Síeléssel foglalkozó szakember számára ez a legfontosabb, az alap. És persze a síelő számára is, ha abból indulok ki, mennyire jót tettek a görkoris gyakorlatok az egyensúlyomnak, és mint lekvárszövetségi tag, mennyire kidöglöttem a pályán egy óra gyakorlás után. Azokról a vicces jelenetekről nem is beszélve, amikor esés után megpróbáltam felállni sível a lábamon. Mert ugye nem ment, csak így: lecsatol, föltérdel, föláll, újra lécet csatol...

Szóval a felkészültség. A síelésben azt szeretjük a legjobban, hogy mindig váratlan helyzetek adódnak, egy pillanatig sem lehet unatkozni a pályán. A váratlan helyzetek megoldása pedig annál nehezebb, minél kevésbé vagyunk urai a testünknek.

Egy nehéz helyzetben hiába adjuk ki időben a parancsot, ha az izmok nem, vagy nem időben engedelmeskednek - már kész is a baj. A fáradtság pedig gyakran alattomosan jelentkezik. Nem akkor vagyunk fáradtak, ha annak érezzük magunkat. Annál sokkal korábban: ekkor később veszünk észre dolgokat, az izmok lassabban reagálnak. Közben mi meg azt érezzük, minden rendben van és beállunk a lifthez még egy körre.

Megfelelő száraz felkészülés, a jó kondíció tehát nemcsak azért hasznos, mert így sokkal élvezetesebb lesz a síelés és sokkal tovább bírjuk a pályán, hanem azért is, mert így kisebb az esélye annak, hogy megsérülünk vagy balesetet okozunk.

Tudás:

Ezt ugye nem kell magyarázni? Aki nem tud autót vezetni, hamarabb okoz balesetet, aki nem tud biciklizni, jó eséllyel csavarodik fel egy fára. Nyilvánvaló, hogy egy jobb síelő jobban megoldja a nehéz helyzeteket, bár nem egyszer az is előfordul, hogy épp a túlzott magabiztosság fordul a visszájára: túlvállalja megát és még veszélyesebb helyzetekbe sodródik. A tudásnál pedig csak egy dolog lehet fontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mit is tudunk. Itt nincs helye önámításnak, a mi tudásunk nem azonos a haverokéval, és főképpen nem azonos a ködös vágyakkal.

A sítudás többek között azt jelenti, hogy a kanyar egyes részeinél nem kerülsz kiszolgáltatott helyzetbe, és tudod, mikor mi történik. Még a kanyar megkezdése előtt tudod hol fogsz kanyarodni, és hol állsz meg. Ha pedig váratlan helyzet adódik, időben meg tudsz állni, vagy ki tudod kerülni azt a valamit vagy valakit, ami vagy aki eléd került. Többen vagyunk a pályán, ezért akinek biztos tudása van, azt is látja, mi történik a másikkal a pályán ugyanúgy, mint autóvezetésnél. Ott is a jó sofőr a többi autós finommozgásaiból előrevetíti a következő pillanatokat. Ugyanígy a jó síző is előre látja a következő pillanatokat.

A tudás nemcsak képességekkel, készségekkel összefüggő tudást jelent, hanem tárgyi, „bebiflázott" tudást is. Azt is, hogy meg tudjuk választani a megfelelő pályát, tudjuk, milyen színek milyen pályát jelölnek, tudjuk, hogy az időjárás, illetve a hó minősége önmagában nem rejt-e veszélyeket. A tudás azt is jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy új elemet, trükköt egyszerűbb, lankásabb pályán, kisebb ugratón érdemes megtanulni, és csak utána mutassuk meg azt a meredeken a haveroknak. Végül, de nem utolsó sorban a tudás azt jelenti, hogy nem szégyelljük oktató segítségét kérni, ha valamit nem tudunk.

A szakember egyes számú jótanácsa: tudd, hogy mit tudsz!

Józan ész:

A józan észre a szabadság ideje alatt tán még nagyobb szükség van, mint a munkás hétköznapokon, hisz ilyenkor hajlamosabbak vagyunk mindent kicsit lazábban venni. Ha pedig a síelésre gondolunk, az első érzés, ami eszünkbe jut, a szabadságé. A felszabadult síző pedig sajnos hajlamos a kontroll alól is felszabadulni, és így magát és másokat is veszélybe sodorni. Tehát érdemes a szakemberek tanácsait megfogadni, még akkor is, ha nagyon ódivatúnak hangzanak.

Elsőként is csak jó felszereléssel menjünk síelni. Nagyon jópofa és feltűnő a 70-es, 80-as évek divatjamúlt cuccaiban, ősöreg lécekkel síelni, de inkább vegyünk vagy kölcsönözzünk maximum 2-3 éves felszerelést! Normális esetben a kölcsönző felelősséggel tartozik az onnan bérelt lécekért, botokért, sícipőkért, sisakokért.

A védőfelszerelések között van olyan, aminek a használata kötelező, de az ajánlott palettáról sem haszontalan válogatni! (Védd a tested! című írásunkban olvashatsz róluk részletesen.) Aztán ott a bemelegítés. Reméljük hetekkel korábban megkezdted a felkészülést a síelére, de a nap elején az izmok bemelegítése sem hanyagolható el! És nem csak a legelső reggel!

A fokozatosság is fontos:

egyrészt az első nap első csúszására válassz könnyebb pályát, majd fokozatosan nehezíts! Hallgass a józan eszedre, mert nem biztos, hogy akkor és ott, azon a pályán azzal a tempóval kell síelned, mint mondjuk a liften kiszúrt lány, és az sem biztos, hogy azon a letörésen át kell menni, mert bár csábítónak tűnik, nem tudjuk, hány snowboardos van épp alatta.

A statisztikák szerint a síbalesetek zöme a sítúra második napján, főként délután következik be. Eddigre ugyanis mindenki felbátorodik és nem figyel a fáradtságra sem. Pedig már korábban is írtuk, nem biztos, hogy kell még egy kör. Inkább be kell ülni a hüttébe - no nem egy sörre vagy forraltborra, hanem levesre vagy egy pohár vízre. A szervezetnek ugyanis folyadékra szüksége van, de alkoholt csak a síelés végén szabad inni!