Szabadban.hu - Napi frissítésű szabadidő és sport hírek több mint 100 kategóriában

Ezen a versenyen 33 páros szerette volna elhódítani a Magyar Horgász Club kupát, ezekből az OB-re 25 csapat pályázott. Utóbbiban igazi esélye viszont csak az előző fordulóban halat fogó párosoknak volt.

Már reggel látszott, hogy az időjárás is kegyeibe fogadta a versenyzőket. Az előző napokra jellemző köd ugyanis feloszlani látszott, ezért – és mivel a vízállás is kedvezően alakult –, nem volt akadálya a Borzonatra való kijutásnak. Ám ekkor még mindenki csak reménykedett abban, hogy itt rendezik a versenyt. Azért szerette volna a legtöbb versenyző a borzonati helyszínt, mivel az előző napokon halfogás szempontjából ezt a területet térképezték fel. A regisztrációt követő eligazításon azután már megnyugodhatott a versenyzők nagy része, mert kihirdették, hogy valóban a Borzonaton lesz a verseny. Ezen a versenyen – az eddigiekkel ellentétben – a mérten aluli ragadozók nem számítottak bele az értékelésbe.

Talán már mondanom sem kellene, Adrián barátommal szintén indultunk a versenyen. Tettük ezt az OB szempontjából vérmes reményekkel, amire az előző fordulóban elért negyedik helyünk hatalmazott fel bennünket. E lehetőség kihasználása persze nem látszott egyszerűnek, hiszen a rajtunk kívül esélyes hat párosban igazán jó sügérezők voltak. Azért említek szándékosan sügérezőket, mivel az egy pont/db rendszerben, ezen a vízen csak sügérrel lehet nyerni. A dolgot még nehezítette, hogy mi sügérpergetésben eddig sehol nem álltunk.

A Borzonatra kiérve és elfoglalva a jónak vélt helyeket, végre elhangzott a verseny kezdetét jelző dudaszó. Mi a holtág elején, egy nagy tuskó mellett engedtük le a kikötősúlyunkat. Innen szándékoztunk beljebb araszolgatni, a minél több apró ragadozó kifogása reményében. Taktikának nem a klasszikus pergetést választottuk. Megpróbáltunk egy sügérrajt a lehető legjobban megközelíteni. Ez hihetetlen módon, az előző napi tapasztalatunkból ítélve, botvégre sikerülhet. Így elegendőnek látszott egy mini twisterrel botspicc alatti vertikális pergetést végrehajtani ezzel is lecsökkentve a fárasztás, bedobás miatti holt időt. A sügérek szeretik a takarásból való ivadékvadászatot, ezért választottuk a tuskó melletti helyet. Közelben látható milliónyi apró ivadék pedig rámutatott arra, valószínűleg jó úton járunk. Már a verseny első percében megvolt az első halunk, a másodikban a második és ez így folytatódott tovább. Tíz és húsz között már elvesztettük a fonalat, szinte bárhová lógattuk a környékünkön a twistert, mindenhol egy csíkos ördög vetette rá magát.

A látótávolságban lévő versenyzőknél még nem láttunk fogást, ám az igazi ellenfelek távolabb voltak. Emiatt csak bíztunk abban, hogy jól állunk. Erről csak az első óra után tudtunk megbizonyosodni, ekkor érkezett meg hozzánk a mérlegelő csónak. Ekkor negyvenre becsültük halaink számát. Természetesen először a többi versenyző eddigi eredménye iránt érdeklődtünk. Huszonkettőt fogtak a másik végében, tehát valószínű mostanra sokkal több van nekik. Na, azért olyan rosszul nem állunk, gondoltuk egészen addig, amíg át nem számoltuk az összes sügérünket a mérlegelő hálóba: 73db! És ez egy bő óra alatt!

Most kezdtünk el igazán izgulni. Vajon menyi maradt még itt a sügérek hadából? Bizony még egy órát kitartottak, igaz, az első óra kapás-sűrűsségét már nem értük el, de eleinte nem mertünk kockáztatni egy bizonytalan hely miatt egy biztosat. Félidőben azonban, az egyre ritkuló kapás miatt úgy éreztük, itt az idő a helyváltoztatásra. Erre azonban sok lehetőségünk nem volt, a bentebbi tuskók szinte mindegyikénél csónak állt. Úgy látszott, többen is felismerték vagy ellesték az akadókból való sügérek kipiszkálásának lehetőségét. Egy lehetőség maradt, tőlünk tíz méterre volt még egy hely, átmentünk hát oda.

Lassan eresztettem a tuskó mellet a twistert, ekkor azonban megelőztek! Egy sügér ugyanis nem bírta kivárni, felrohant a rejtekéből hogy megelőzze többi társát. Szóval itt is vannak! Azonban sajnos itt gyorsan el is fogytak… Ekkor még volt fél óránk a verseny végéig, visszamentünk hát az első helyünkre. Újra megérkezett a mérlegelő csónak, az első órai mérlegelésünkkel még mindig vezettünk. Nem tudhattuk azonban, hogy taktikából valamelyik páros megteszi-e azt, hogy csak a végén mutatja be halait. Abban reménykedtünk, hogy a második mérlegelésünkkel talán behozhatatlan előnyre teszünk szert.

Úgy látszott, ezt a versenyt megnyertük. Azért még kihasználtuk a hátralévő rövid időt, hogy növeljük remélt előnyünket a verseny végéig.

A mérlegelés végét már nem vártuk meg, visszamentünk a Szabics kikötőbe, hogy a Hableány panzióban elfogyasszuk a finom gulyásunkat. Reggel óta egy falatot sem ettünk, így gyorsan megláttuk a bogrács alját. Az ebéd közben és az utána folytatott beszélgetésekkor kiderült, hogy valószínű nem csak a Magyar Horgász Club kupát, hanem a Pergető OB-t is megnyertük. Azért az eredményhirdetésig még nem mertünk örülni.

A versenyen 953 darab halat fogtak, ez darabszámban az eddigi csúcs, ennek persze nagy része sügér volt, de akadt közte csuka is. A rengeteg fogott hal ellenére három csapat nullázott; ők valószínű a nagyobb ragadozókat vették célba.

Ezek után izgatottan várom a jövő évi fordulókat, ahol megpróbáljuk megvédeni valamelyik megszerzett címünket, ami eddig még senkinek nem sikerült. Reálisan nézve, hasonlóan erős mezőny esetén már a dobogót is nagy bravúrnak tartanám.

Találkozzunk hát jövőre is a Pergető Országos Bajnokság 2006. évi fordulóin!