Carinával az óceánra

Parányi, világoskék színű kis vitorlás ringatózik a Hárosi-öböl vizén, s a hajót elnézve rögtön az jut az ember eszébe, hogy úristen, tényleg ezzel akar nekivágni? Első látásra azt gondolnák a laikusok, hogy még Trogirig sem jut az Adrián, nem hogy Francia Polinéziáig. Méder Áron elszántsága, minden esetre meggyőző.

Elmondása szerint tíz éves kora óta vitorlázik, ma már oktatja is a tudományt és gyerekkori álma volt, hogy egyszer majd saját hajójával körbehajózza a Földet. Az álom egy ideig tényleg csak álom maradt, bár a szakkönyvek és hajózási térképek egyre csak gyűltek a fiókban, a fiatalember pedig lelkesen szelte a habokat.

Aztán 2004 novemberében egyszer csak szembejött a megálmodott vitorlás, s bár kisebb, s kevésbé csillogó volt, sőt igazából ütött-kopott volt, de Áron elmondása szerint nem lehetett ellenállni neki. Gyorsan megvásárolta, így Carina a szülők újpesti házának kertjébe került, ahol elkezdődött a közel másfél évig tartó felújítás. Spórolt pénzből, apránként jöttek össze a különböző felszerelések, rádió, mentőtutaj, kötelek, s Áron nem győzi hangsúlyozni, mennyit köszönhet a barátoknak és ismerősöknek.

Carina végül 2006 tavaszára készült el, új kötélzetet, felújított motort kapott, megerősítették a hajótestet, napelemek és szélgenerátor is került rá, így már tényleg készen állt arra, hogy ismét vízre szálljon. A nevével egyező, Carina 19-es típusú kis vitorlást 1970-ben gyártották Svájcban és korábban a Zürichi- és a Bódeni-tavon vitorláztak vele, míg végül Magyarországra került. Tíz év után új tulajdonosa ismét levizsgáztatta, hajólevelet kapott és augusztus közepén vízre bocsátották a hárosi Duna-ágban, hogy felújítás utáni első métereit hazai környezetben tegye meg. 

Ez időre a Carina és büszke tulajdonosa már az Adriai-tenger vízén ringatóznak, ahol a hajó első éles tesztelése és terhelése zajlik majd néhány héten keresztül. Az éjszakai és nappali vitorlázások során remélhetőleg semmilyen komolyabb hibára nem derül fény, de ha mégis, a tervezett szeptember 24-i indulás előtt még jut majd idő arra, hogy a szlovéniai Koper kikötőjében elvégezzék a szükséges javításokat.

Az indulás időpontja és az egyes szakaszok időzítése kiemelt fontosságú az expedíció szempontjából, ugyanis a hajó méretei miatt nem célszerű viharos időszakban útra kelni, s ügyelni kell - főleg a Csendes-óceánnál - a monszunos időszakok elkerülésére is. Méder Áron elmondása szerint bár a szeptember végi indulás nem a legideálisabb az Adriai- és a Földközi-tengeri szakaszok szempontjából, de novemberben mindenképpen a Kanári-szigetekre kell érnie, ahonnan ekkor indul egy, az Atlanti-óceán Barbadosig átszelő vitorlásverseny, amelynek mezőnyéhez szeretne csatlakozni. Az előre nem látható technikai megállók miatt az első nagyobb szakaszt épp ezért két hónaposra tervezi. A hajós a tervek szerint a partoktól távol, a nyílt vízen vitorlázik majd, hogy időt nyerjen, de csupán olyan távolságra, hogy probléma esetén egy napon belül valamelyik közeli kikötőbe érhessen.

Az első komolyabb próbatétel az Atlanti-óceán átszelése lesz, de ezen a szakaszon nem lesz egyedül a magyar hajós, hiszen a már említett vitorlásverseny mezőnyével megy majd együtt, és rádión tartja a kapcsolatot a többi hajóval. A Barbadosig tartó 2650 mérföldes szakaszt szerencsés esetben mintegy 40 nap alatt teszi majd meg.

Áron a tervek szerint nem időzik a meseszép karibi térségben, azért, hogy minél előbb a Panama-csatorna atlanti bejáratához érhessen. Itt ugyanis várhatóan egy-két hónapos pihenőt tart a készletek feltöltése és a különböző engedélyek beszerzése miatt. A csatornán ugyanis nem lehet csak úgy átkelni: a szó legszorosabb értelmében sorállás van az átkelésért, amely ráadásul nem is olcsó, mintegy 1000 dollárba kerül. A panamai megállót Áron a hajó kisebb-nagyobb hibáinak kijavítására és új alkatrészek beszerzésére is fordítja, és ekkor látogatják meg őt először a családtagok is.

Ezután következik a vállalkozás talán legnehezebb része, a Csendes-óceán leküzdése. A 3600 mérföld hosszú szakasz Francia Polinéziáig kedvező széllel 60 nap alatt teljesíthető. Áront az út során a hajóba utólag beépített "extrák" is segítik majd, ilyen például a repülőgépek robotpilótájához hasonló szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy az egyedül utazó hajós éjszaka legalább néhány óra erejéig pihenni tudjon. Méder Áron elmondása szerint nagy alvásokról azért nem lehet szó, mert éjszaka is néhány óránként mindenképpen ellenőriznie kell a vitorlázatot, az áramlatokat és az időjárást is. A sikeres óceánátkelést követően a magyar hajó északról kerüli meg Ausztráliát, ahol a parányi hajótest számára kedvezőbb időjárás uralkodik, majd Indonézia következik, ahonnan ismét egy nagyobb szakasz után Afrika keleti partjaihoz, a Seychelle-szigetekhez érkezik. Innen az Ádeni-öblön, a Vörös-tengeren és a Szuezi csatornán át tér vissza a Földközi-tengerre, hogy a tervek szerint 20 hónap múlva a kiindulási pontra, Koper kikötőjébe érjen vissza.

Egy ilyen út, még, ha a komoly anyagi háttérrel rendelkező expedíciókhoz nem is lehet hasonlítani, nem filléres mulatság. A terv kialakulása és a hajó vízrebocsátása közötti időszakban Méder Áron mintegy 5 millió forintot fordított vállalkozására, amely összegben a hajó megvételére, felújítására és felszerelésére fordított pénzek is benne vannak, valamint a Panamáig tartó szakaszra szükséges "költőpénz". Itt viszont előreláthatólag kifogy az anyagi tartalékokból, ezért az itthoni családtagok ezalatt az idő alatt minél több lehetséges támogatót, szponzort igyekeznek felkutatni. Addig is Áron a "vándort az út eltartja" elv alapján készül az útra és bizakodik.

Előfordulhat, hogy nem lesz meg a szükséges támogatás, de Áron kedvét ez sem szegi, mint mondja, legfeljebb majd Panamában, vagy ahol éppen kell, dolgozni fog az élelemért és a szükséges pótalkatrészekért.

Az optimizmus természetesen nem elég, ezért Áron az út előtt olyan szaktekintélyek véleményét is kikérte, mint Fa Nándor, vagy Gál József, akik ellátták a szükséges információkkal és jó tanácsokkal. Az út kockázataival természetesen ő is tisztában van, de esze ágában sincs, hogy meggondolja magát. Arra a kérdésre pedig, hogy mi történik, ha nem tudja teljesíteni a vállalkozást, Kerouac szavaival válaszol: nem a cél a fontos, hanem az út maga.

Áron személyes honlapjához a http://www.meder.hu/ -n keresztül vezet az út J