2007. 09. 28-án Balatonfüredre, a Silver Resort hotelbe voltam hivatalos, úgyhogy fogtam az okos GPS-t, és a cím beütögetése után megcéloztam a magyar tengert. Mondanom sem kell, hogy péntek kora délután ez nem ment gyorsan. Más választásom nem lévén, lassan araszolgattam előre, miközben egyre biztosabb lett, hogy késni fogok. Ráadásul az eső is esik! Érdekes, hogy eddig még minden egyes alkalommal esett az eső, ha hajóbemutatón volt jelenésem! Az viszont még érdekesebb, hogy idáig mindig sütött a nap, ha a vízen voltam a hajóval! … ez viszont majd akkor derül, ki ha ott leszek!
Bő negyven perces késéssel érkeztem meg a hotel Sunset Cafe nevű, közvetlenül a vízparton fekvő terasz stégjéhez, ahol már útra készen, de még kikötve várakozott a három Velence típusú motorcsónak! Igen hölgyeim és uraim motorcsónakok a Balaton vízén. A Velence gyártója igen okosan, a környezetet semmilyen módon sem szennyező elektromotorokkal szereli a hajókat, így a leendő boldog tulajdonosok bátran hasíthatják kedvencükkel, a benzin-és dízelüzemű vízi járművek számára továbbra is tabunak számító tó vízfelületét.
Meg kell jegyeznem, hogy a lágy élőzenével megtámogatott igényes és újépítésű modern környezet, remekül érzékelteti a Velence motorcsónakok lényegét! Elég ránézni és az ember tudja, hogy egy ilyen jármű a legmodernebb technikai újítások alkalmazásával készül. A hajó elegáns, a hatvanas éveket idéző antik hatással bír! Semmi giccs, semmi csöpögés. A különleges és nem mindennapi hajótestet, jól összeillő színek kombinációjával fényezik. A felhasznált alapanyagok is a gondosságot, az igényességet bizonyítják. A cocpit és az orrfedélzet teak borítású, a pohártartó mahagóni, vagy akár idesorolhatjuk az ízlésesen berendezett orr-kajütöt is. Szintén szakmunkáról tanúskodik a szépen kárpitozott napozófedélzet, amely a villanymotoroknak helyet adó motorteret takarja el. A hajó vezetőjének és utasának (kétüléses kivitel esetében) kényelmes és variálható forgó ülések biztosítják a felfröccsenő víz ellen jól védett, a motorcsónak vezetéshez szükséges jó kilátást! Ha a hajón tartózkodók megszomjaznának a tó közepén, vagy a lemenő nap fényében egy romantikus koccintáshoz lenne kedvük, semmi akadálya, hiszen több hűtőszekrény gondoskodik az italok hidegen tartásáról!
Eljött az idő. Végre mindenki elfoglalta a helyét valamelyik, a számára szimpatikus motorcsónakban. Jó leosztás, három hajó három, négy illetve öt emberrel a fedélzeten. Indulunk. Gázkar előre! Most kiderül, hogy mit tudnak a nyílt vízen, ezek az érzékszerveink számára minden tekintetben megfelelő hajók, Vártam a szokott motorhangot, de semmi! A hajótest jelentős és állandó sebességet tartva hasítja a vizet és egyre gyorsabb ütemben hallani a csattogó hullámok hangját. Jobb kanyar – bal kanyar, majd a legszűkebb ívű 360 °-os forduló. A hajóra szerelt a szénszálas kormánylapát tökéletesen reagál a kormány mozdulataira. Remek irányíthatóság! Dolgoznak bőszen a villanymotorok. Igaz, ezt csak érezni lehet, hallani nem. Valahogy úgy fogalmazhatom meg, hogy olyan mintha vitorláznék, csak éppen a vitorla nélkül!
Vagy 30 percnyi „hajókázás” után irány a part, ahol, a már említett élőzene kíséretében kötöttünk ki. Pont, mint az „igaziak”! Nem tudom, hogy ki és mit gondolt, vagy milyen következtetéseket vont le a próbaút után, de nekem mindenesetre nagyon tetszett a gyors, lendületes és mégis szokatlanul csendes motorcsónak élmény, az elegáns és kényelmes környezetben. Azt hiszem, hogy élni fogok az adódott lehetőséggel, és ha sikerül az egyebekkel összeegyeztetni, akkor a jövő hét végén alaposabb tesztnek vetem alá ezt az új, és tényleg remekbe szabott Velence 26-os motorcsónakot!
... és sütött a nap! J
