34234234
| |
|
|
|
| |
Viva la Riva - nekem sikerült az élet!
2007-07-05 12:43:28
Első személyes találkozásom egy igazi RIVA-val, a budapesti Deák Palota előtt volt, 2007. nyarán. Ott jelentette be ugyanis a patinás olasz hajómárka, hogy a vizek királynőjének is nevezett hajók gyártója hivatalosan is képviselteti magát hazánkban. Akkor, a RIVA EST apropójából beszéltem a hazai RIVA képviselet igazgatójával Csőregh Zoltánnal, aki a beszélgetést követően meghívott, hogy a hajó vezetése utáni személyes tapasztalatok, reális képet adjanak, a még Olaszországban is kuriózumnak számító hajóról.
Nekem sikerült az élet!
Eljött a nagy nap, június 6-a. Bár kegyesek lennének hozzám az égiek, mert kisebb szünetekkel, de egész nap ömlik az eső. Nem tudom, hogy mi és, hogy lesz, de szakadó esőben hajózni nem jó! Mekkora balszerencse. Egy RIVA rajongó első lehetősége, hogy vezethesse a favorizált hajóját, és szakad az eső! Alig győzi az ablaktörlő a rengeteg vizet. De mintha valami ...
Láss csodát, amikor megálltam az autóval a Prestige Marina bejáratánál, már sütött a nap, és vagy 30 fokra ugrott fel a hőmérséklet! Lenéztem a vízre, és ott állt kikötve a hajó, a maga 10 méteres valójában. A lágy, kizárólag ívelt vonalakkal tervezett hajót, jelenleg még egy hatalmas, bézs színű ponyva takarta a vizslató szemek elől. A takaró ponyva oldalán diszkrét, mégis jól látható felirat: RIVA! Mivel Zoli, a vendéglátőm még nem volt jelen, úgy döntöttem, hogy sétával ütöm el a várakozás idejét a kikötő környékén.
Mire visszaértem, már javában szedte le a 33 láb hosszúra épitett hajó ponyváját! KIcsit meggyorsítottam lépteimet. Pillanatok alatt ott álltam a hajó mellett, majd a kötelező protokoll után, nekiláttam fényképezőgépem bősz kattogtatásához. Mennyivel más így, a saját közegében látni ezt a csodát, mint alábakolva, és kiállítva a belváros közepén! A hullámok lágyan mozgatják a méltóságteljes hajótestet, miközben az elegáns króm- és farészeken megcsillan a nap fénye. Az orr-rész egységes tikfa borításán, a természetes fény teljesen másként érvényesíti a fa erezetét, mint ahogy azt a mesterséges világítás teszi. Amikor első alkalommal láttam kiállítva, akkor szép volt, de így úszva a vizen, a RIVA egyszerűen álomszép!
Nekem sikerült az élet!
Cipőt le, és irány a fedélzet! Végre! Egy valódi RIVA padlózatán állok. Pontosabban az egyedi, Fashion Street névre keresztelt Aquariva fedélzetén. Jó érzés a hullámok által finoman mozgatott hajót érezni a lábam alatt. Zoli szól, hogy indulunk és beindítja a két dízel motort. A tatból feltörő tompa morajlás tudatja velem, hogy életre keltek az erőművek, majd pedig a talpam alatti enyhe remegés "jelzi", hogy a hajó megindult. A lágy vonalvezetésű hajótest alól érkező apró csobbanások, már a védett öböl elhagyására utalnak. És akkor hajrá! "Házigazdám" egy lezser mozdulattal rátolja a gázkarokat, és a hatalmas jármű bámulatos energiával tör ki, és győzi le a víz ellenállását. A meglódult RIVA által életre keltett nehézségi erő, komoly próbának teszi ki a lábizmaimat. Próbálok állva maradni, mert készíteni akarok még pár fotót, de ez nem is olyan egyszerű! Jobbra, balra, jobbra, balra… így, kb. ebben a sorrendben kanyargunk, a valaha még kék Duna vizén. Mögöttünk vagy 10 méteres távolságban, Y formában csapnak össze a két propeller által generált hullámok. Szép látvány! Mint kés a vajban, úgy megyünk előre! Nem foglalkoztat az óránkénti 50 liter üzemanyag sem, amit a hajó ebben a tempóban elhasznál. A piros fénnyel megvilágított régimódi hatású, de modern kijelzők, precíziós műszerekként mutatják az irányításhoz szükséges adatokat. Már a Parlament épülete előtt hajózunk. Mennyivel szebbnek és gondtalanabbnak tűnik innen a világ. Egy ilyen hajóból! A Margit hídon sétálgató emberek ahogy észrevesznek minket, mutogatnak a hajó felé. Mosolyogva integetek amíg be nem hajózunk a híd alá, ahol már nem láthatják a világ- és az olasz "nagyságok" hajóját..
Nekem sikerült az élet!
Éles fordulóval vesszük irányba az Árpád hidat. Ekkor Zoli szól, majd átadja a 450.000,- eurós hajó kormányát! Ahogy elfoglalom a helyem a bőrrel bevont kapitányi ülésében, a fejemre azonnal kiült a hülye vigyorom, és mint valami debil tekergetem a hajó kormányát jobbra-balra. Igen hölgyeim és uraim, megéreztem azt a zsigerekig hatoló érzést, amit nem is lehet igazán elég jól kifejezni. Azt a különleges érzést, ami csak a nagyoknak, a híreseknek, a „szupergazdag” és a kiváltságos emberek közül is csak néhánynak adatik meg! Egy, amolyan „semmi sem számít - mi bajom lehet?” érzésről beszélek! A tehetősség adta hanyag elegancia, az eufória és a magabiztosság érzésének összepárosítása a magas szintű, precízen gyíártott technikával, a kiváló minőséggel és stílussal! Valami ilyesmi lehet ... a bizonyos RIVA életérzés.
Nekem sikerült az élet!
Csak hajózunk és hajózunk, kiélvezve minden pillanatot. De az óra jár, és az idő múlik. Lassan irány a kiindulási pont, mert ma még dolog van. Vissza az öbölhöz. Bemanőverezünk a kikötőbe, majd hátrameneti fokozatba kapcsolva, szépen betolatunk a helyünkre. Kikötés után sajnálattal veszem tudomásul, hogy vége a napnak, "vége" egy, de megvalósult álomnak. Még az ég is sírni kezd, mert ismét elkezd szemerkélni az eső. Mire beindítom az autót, már ömlik...de az élményt, azonban már senki és semmi sem veheti el tőlem!
Nekem sikerült az élet!
Kapcsolódó cikkek: |
|
|
|
szabadban.hu hírlevél, legfrisebb
híreink hetente a postafiókodba! |
|
|
|
|
