A búvárkodásról általában (mindenféle)

Az első merülést ábrázoló dombormű Kr. e. 885-ből származik. Ekkor még főleg katonai illetve kincskereső célból merültek a víz alá az ősök. A feltalálók csak a 16-17. században kezdtek el olyan készülékekkel kísérletezni, amelyek lehetővé tették a búvár szabad légzését a víz alatt.

Szintén ekkor jöttek rá, hogy a nagyobb nyomáson belélegzett nitrogén (a levegő 78-a) felgyülemlése a testben fájdalomhoz, bénuláshoz, sőt néha akár halálhoz is vezethet. Az 1900-as évek elején -ahogy egyre mélyebbre tudtak merülni- jöttek rá arra is, hogy 40 méter körül egy mámoros érzés fogja el a búvárt, mely fájdalommentességet, kábulatot és felelőtlen viselkedést eredményezhet. E betegség neve a nitrogén-narkózis (mélységi mámor).

A víz alatt a tárgyak nagyobbnak és közelebbinek látszanak. A mélység növekedésével a különböző színek elnyelődnek. Kisebb mélységekben (5-15 méter) már elnyelődnek a meleg színek, nagyobb mélységben már csak zöld, kék, szürke színeket látunk, 100 méter mélyen már lámpa használata szükséges, 400 m mélységben pedig fizikailag is teljes sötétség van. Ez okozza azt az érdekes jelenséget, hogy nagyobb mélységben a vér zöld, illetve sötétkék lesz.

A búvárkodásnak 2 fajtája van. A szabadtüdős (APNEA) és "felszereléses" búvárkodás. Régebben a szabadtüdős módszert a gyöngyhalászok használták. Akik manapság komolyabban űzik ezt, azok a versenyzők vagy a víz alatti vadászok, mivel a vadászat palackkal tilos. A szabadtüdős mélymerülés világrekordja 162 méter. A felszerelésben való búvárkodásnak is 2 típusa van. A nehéz- és a könnyűbúvárkodás.

A nehézbúvárkodást ma már csak nagyobb mélységben eltöltendő javítások során alkalmazzák. A könnyűbúvárkodás Jacques-Yves-Cousteau, a híres francia tengerésztiszt és tengerbiológus első víz alatti filmjei óta terjedt el ennyire. Cousteaunak ennél sokkal nagyobb jelentősége volt, mivel ő találta fel a ma is használt nyílt rendszerű légzőkészüléket.

Sokan úgy gondolják, hogy a búvárok oxigénpalackot használnak a merüléseik során. De ez nem igaz. A tiszta oxigén nagyobb nyomásos, azaz már 10 méteren is halálos lehet! (Oxigénnel töltött palackokat leginkább a katonaságnál használnak, mivel ezek zárt rendszerűek és a búvár nem "hagy" buborékot!) A sportbúvárok palackjaiban sűrített levegő található. Ilyen palackokkal akár 80 méterre is le lehet merülni. Ennek ellenére a sűrített levegős merülés határa 40 méter (elvileg), mivel ilyen mélységben kezd jelentkezni a nitrogénnarkózis.

Az utóbbi 1-2 évben kezdenek elterjedni a kevertgázzal töltött palackok. Mivel ezekben a nitrogén és az oxigén aránya más, ezért/illetve egyéb gázokat tartalmaznak, hosszabb lent tölthető időt ill. nagyobb mélységet eredményeznek. E palackok segítségével nem ritkák a 60-120 méter mélyre történő merülések sem. Természetesen ezekhez a merülésekhez nagy szakértelem, hosszas tervezés és különleges tanfolyamok szükségesek.

Ahhoz, hogy búvár lehess először is orvosi vizsgálat szükséges, ugyanis csak egészséges, 14 éven felüli emberek merülhetnek. Ezután el kell végezd egy elméletből és gyakorlatból álló tanfolyamot. A vizsga letétele után egy nemzetközi kártyát kapsz, melynek segítségével szinte a világ összes országában búvárkodhatsz. E kártya megszerzése után, különböző vizsgák letételével egyre magasabb szintre fejlesztheted tudásodat. Minden szint eléréséhez tartozik egy bizonyos számú merülési gyakorlat is, mint a pilóták levegőben töltött repülési ideje.

A búvárok csoportosan szoktak merülni, ez nagyon fontos a biztonság szempontjából. A víz alatt bekövetkezhetnek olyan előre nem látott események (pl. nitrogénnarkózis) melyek akár az illető búvár életébe is kerülhetnek! Ráadásul ha társsal merülünk, akkor a merülés után van kivel megbeszélni a látottakat is! Mivel a víz alatt nem halljuk a társunk hangját, ezért előre megbeszélt kézjelekkel kommunikálunk.

A hobbi-búvárkodásban is vannak különböző specialitások, mint pl.: az éjszakai-, a kevertgázas-, a mély-, a barlangi, a roncs- és a jég alá merülés is!

A búvárkodáshoz különböző speciális felszerelés kell. Neoprén ruha, mely megakadályozza a test lehűlését. Egy levegővel feltölthető "dzseki", amely a le- és felmerülésben segít. Természetesen még kell maszk, uszony, palack. Ezen kívül kell még -egyéntől függően- egy 8-15 kg-os ólomöv, mert e nélkül túl nagy lenne a felhajtóerő, és nem tudnánk lemerülni, kell még mélységet és palacknyomást mérő műszerek is, reduktor, mely a palackban lévő levegőt teszi hozzáférhetővé számunkra. Érdemes lehet lámpát, kést, tájolót és búvárkomputert is használnunk, mely segítségével szinte maximális biztonságot érhetünk el!

Cikk a http://www.ikaland.hu honlapjáról és a Bogrid küldte be nekünk.