Mars Alam, a legdélibb hely
- Első rész -

Kalandos évem volt. Alig jöttem haza egy év után, Líbia érintésével Tuniszból, ismét repülön találtam magam. Az irány ezúttal Egyiptom volt. 6 hónapos tanulmányi ösztöndíjjal érkeztem, ami aztán egy kicsit elnyúlt, mint az a bizonyos rétes és egyre kevésbé volt tanulmányi, még kevésbé ösztöndíj. Nem untatlak kedves olvasó a zürzavaros kairói élettel. Ha csak a reptérre eljutsz, miközben várod a hurghadai csatlakozást, már megszimatolhatod az igazi Egyiptom-feelinget.

Ahogy közeledett a nyár, na és persze a szünidö, sajátos dilemmával kerültem szembe: maradni vagy hazamenni. Bármily fura is, sokat hezitáltam, lévén a vitorlázásnak is nagy szerelmese vagyok, és nem szeretek egyetlen percet sem távol tölteni a hajótól és a szeretett Tótól. Másrészröl emésztett a kíváncsiság, hogy a "fenébe is Börni, itt vagy, karnyújtásnyira a Vörös-tengertöl, még arabul is tudsz… bolond vagy, ha nem élsz a lehetöséggel". Végül is nekiültem és az internetröl kikerestem a létezö összes Egyiptomban fellelhetö búvárbázist. Igyekeztem Sharm el-Sheikhre koncentrálni nagyobb erökkel, mert Sharm az egyiptomi búvárkodás fellegvára. E-mailt küldtem az összes szóba jöhetö búvárközpontnak és vártam, mint pók a falon, hogy mi lesz. Jöttek is a válaszok szépen lassan, "Köszönjük Barney a leveled, jelenleg nincs helyünk a számodra, de nyugodtan látogass meg minket egyszer…" és hasonlók. A dolog kezdett lehangolóvá válni, úgy tünt, itt ebben a búvárokkal telegyömöszölt országban, nincs szükség egy ilyen remek búvárcsávóra. Márpedig nagy dolgokról szövögettem álmaimat. Nemcsak a szüleimet szerettem volna egy ilyen munkával megörvendeztetni, hanem mesteremet is, Medek Miklóst, akitöl az elmúlt 15 év során a fogásokat tanultam. Azt akartam, hogy én legyek az elsö a klubból, aki a "Medek"-töl tanultakat külföldön is képes kamatoztatni.

Hát ekként elmélkedtem kairói lakásomban, és már az ajtót nyitottam, hogy bánatomat egy közeli kávézóban vízipipázzam el, amikor megcsörrent a telefon. Kellemes nöi hang, különösebb kertelés nélkül elmondta, hogy ha valóban olyan tuti gyerek vagyok, mint ahogy azt az e-mailben állítottam, akkor hívjam föl a Captain-t, és beszéljem meg vele, hogy mikor tudok kicsit körülnézni a bázison, illetve mikor kezdhetnék. Hát képzelheted, kedves olvasóm, mit érezhettem. Azonnal telefonáltam a Captain-nek, akivel megállapodtunk, március 20-án benézek hozzájuk, hogy mizujság. Célállomás Marsa Alam, Red Sea Diving Safari, Ecolodge Marsa Shaghara. Elö a térképpel… "Istenem, csak add, hogy Sharmon legyen!" Nem találtam. Életemben elöször hallottam ezt a nevet, hogy Marsa Alam. Mondanom sem kell, hogy a térkép legalján volt, Hurghadától még 270 km-re délnek. "Anyukám, segíts, hát ide hogy lehet egyáltalán eljutni?" Ilyen és ehhez hasonló fohászok tolultak a számra.

Március 20., késö este, 11 órakor elindult a menetrendszerinti buszjárat. 10 óra zötyögés. Másnap reggel, mondhatni "frissen" ácsorogtam az út mellett. A busz elment, mögöttem a hegyek, köröttem a Keleti-sivatag, elöttem a tenger és a parton néhány sátor. "Öcsi, megérkeztünk!" Tört fel belölem a sóhaj és beporoszkáltam a bázisra. Afféle Arábiai Lawrenceként néztek rám nemcsak a külföldiek, de még a helyiek is, hogy honnan bukkantam elö csak úgy, a világnak ezen a pontján.

Elgyötörtségemet látva víz és üdítö érkezett, no meg kisvártatva jött a Captain. "Hát remélem tetszeni fog itt nálunk… Nem vagyunk egy hagyományos hotel-búvárbázis. Ez itt inkább olyan, mint egy nagy kemping, de azért mégsem egészen." Na, ja. Igaza volt. Lakókocsit például nem láttam, se gumimatracos németeket. "Maradj egy kicsit, próbáld ki, milyen itt, milyen a mi rendszerünk, és ha tetszik, maradj itt."

Ahogy elnéztem a tájat, arra gondoltam, hogy innen aztán nincs menekvés. Feltételeztem, hogy a következö busz majd csak a jövö hónapban jön erre. Fürdö azért volt, úgyhogy rendbe raktam magam, és egy kényelmes katonai jellegü sátorban szállást

kaptam. Hamar kiderült azonban, hogy a vendégek 3 féle szállás közül válogathatnak...

Folytatás jövő héten avagy to be continued...