Március 28, 2008

Klein Dávid első naplóbejegyzése:

 

Újra itthon!

 

Megható pillanatok a Ferihegyi Reptéren. Végül kibontakozunk a családtagok, szerelmek öleléséből, integetünk és nekilódul velünk a világ. Somolygok a kedves határőr lányra, majd bevackolom magam az ülésbe és irány a kék ég. Egyikünk se aludt az éjjel, a vészkijáratok bemutatása az esti mesénk. A motorok jó nagy lármát csapnak, … majd – abba marad a lárma és felébredek. Kinyitom a szemem, arra gyanakszom, hogy átaludtam az utat. Oldalvást sandítok, de Konyin is látszik, azt látja az ablakon túl, amit én: Budapest.

 

A gép három generátora közül az egyik rendetlenkedik – és természetesen: első a biztonság! Egy kicsit évődünk a kedves utaskísérő lánykával, érdeklődöm, hogy betoljuk-e a gépet. Végül persze minket is kedvesen kitessékel.

 

Hála az Austrian és a Vista profi stábjának, akik már a csomagjaink bevételezésekor is rendkívül segítőkészek voltak (köszönjük!), hamar megoldást találnak a problémánkra. Jegyeinket átszerkesztik (ami nem kis feladat, mivel több jegyből álló útitervünk van), miközben mi a Bussiness váróban megiszunk egy martinit, majd – mint akit fagyott marhalábszárral hátulról tarkón vágtak – eldőlünk a kényelmes díványon, kifekszünk és öntudatlan álomba merülünk.

 

Később kedvesen felkeltenek minket: kész az új jegyünk. Hazaszédelgünk... Mulatságos helyzet, de természetesen egyetértünk: fő a biztonság! Következő felvonás holnap reggel!

 

Március 29, 2008

Na végre!

 

Meglódult velünk az út. Hersegő a reggel, és vidáman csordogálnak az érzések, gondolatok, percek, órák: mi pedig lubickolunk bennük. Ma simán ment minden, kettőt pislantottunk, és már a levegőégen úszik velünk a gép. Sonkát, narancslevet és kétszersült-féleséget ettünk Bécsig. Mosolygott ránk a reggeli Nap, a huncut  légi-utaskísérő hölgy, a beszállást felügyelő személyzet (még filmezni is segítettek); és az alma a tálon itt, most, a Business váróban, Bécsben.

 

Egy óra múlva beszállunk Delhi felé, ahonnan holnap reggel, nepáli idő szerint 8:30-kor érkezünk Kathmanduba.

 

No O2, No cukor!

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Bécs, 2008. március 29.

 

Március 30, 2008

A város – Kathmandu

 

Bécsben beszállunk a repcsi gyomrába, bevackoljuk magunkat a kényelmes, öblös ágyakba, majd módszeresen gyaluljuk az agyunkat a bő hollywoodi filmválasztékkal. Gyakran elszunyókálunk, de arra vigyázunk, hogy étkezést ne hagyjunk ki… Estére Indiába érünk. Ázsia illata eltéveszthetetlen. Ahogy kinyílik a gép ajtaja, körbeölel minket ez a bódító, eleven, zsongó atmoszféra.

 

Innen már csak egy ugrás Kathmandu, de erre az ugrásra már csak 30-án, hajnalban kerülhet sor. Az út utolsó részét egy aprócska ázsiai légitársaság gépével tesszük majd meg, így az Austrian légitársaság-féle VIP kényelemnek vége: bevackoljuk magunkat a delhii reptér egyik hangulatos szegletébe, kitekerünk egy polifómot, hálózsákot veszünk elő, szemtakaró, füldugó és máris zsongó álom ölel megint.

 

Hajnalban beszállás, reggel kiszállás: Kathmanduban vagyunk. A város olyan otthonos, mintha csak tegnap hagytuk volna hátra. Csilingelnek a riksák, kérődznek a tehenek, a csatornákban és a híd alatt – ahol a tiritarka szemétkupac lángol – megkapóan csúnya malackák csócsálják a nejlonzacskókat. A város választási lázban ég, jókat politizálunk, pletykálunk régi ismerősökkel. Géczy Dávid és Vida Sanyi – filmeseink, akik már tegnap megérkeztek a városba – csatlakoznak hozzánk. Rövid zuhany után szundítunk egyet, majd nyakunkba vesszük a várost és természetesen törzshelyünkön, a város emblematikus hippi csehójában, a Full Moon-ban kötünk ki, ahol élő zene és számlálatlan Mojito andalít. Egy kedves lánynak magyarázok valamit, nagy átéléssel, körülöttem arcok, dallamok, fények. Még hajnal előtt elbotorkálunk az éjjel-nappali szendvicseshez. A riksás álmában csenget egy kicsit.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Delhi, 2008. március 30. 

 

Március 31, 2008

Hordók

 

Az expedíciósok egyik legjellegzetesebb eszköze a hordó. Klasszikus, 60 literes műanyag káposztás hordókról beszélünk. Ezek a hordók utazgatnak velünk évről-évre, hegyről-hegyre. (Némelyikük 1998 óta “forgalomban van” és elég tekintélyes tapasztalatokat tudhat magáénak.)

 

A hordókat megtömjük kacatjainkkal, majd szponzoraink logóival felcicomázzuk. Természetesen, ahogy az expedíciós évek száma növekszik, úgy gyarapszik kathmandui depónk is: jelenleg 13 hordónyi hasznos vagy kikopott felszerelés és kacat vár ránk, három különböző raktárban.

 

Reggel elviszem két filmesünket motorral (már tegnap béreltem egy brutálisan hangos gépet) egy hangulatos étkezdébe, a Thamel negyeden (ez jelenti a turistás belvárost) kívülre. Ahogy azt a törvény előírja (néhány éve), motoronként legalább egy sisakunknak kell lennie. Nekem van is egy lestrapált bukóm. Még jó, hogy a törvény azt nem írja elő, hány fő utazhat egy motoron...

 

Később Konyival szállunk nyeregbe és ellátogatunk az egyik depónkhoz. Ott ráébredünk, el kell még kavarnunk a másikhoz is. Telefonok, egyeztetés. A másik helyen átnézzük a cuccot, majd bérelt autóval ezt is a szállásunkra visszük. Egyeztetünk Henryvel (expedíció vezetőnk). A megbeszélés nagyon bíztató, hasznos. Estére azonban össze kell készítenünk azokat a csomagokat, amiket másnap előre küldenek Luklába, hogy aztán megindulhassanak az Alaptábor felé egy jakkaravánnal. Szívós, pepecselős munka következik. Fél hétre végzünk. Úgy tűnik, 3-án mi is megindulhatunk egy kis repcsivel Luklába, hogy megkezdjük az Alaptábor megközelítését.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Kathmandu, 2008. március 31.

04. 01. 2008.

 

Az utolsó munkás napunk Kathmanduban... A holnapi napot már a filmeseknek ígértük, így ma még a szervezés jegyében tolakszunk keresztül a Hondával a tömegen. Konyi obskurus fém szerelékeket vásárol, tárgyalunk megint az ügynökségünkkel, vehemensen szuszakoljuk felszerelés halmainkat a húzózsákokba, majd estebédünket egy nawari dalbat kifőzdében költjük el.

Én később a Full Moon-ban megismerkedem egy kedves olasz Osho-követő lánnyal. Hajnalig mulatunk, és fejtegetjük az élet titkait.

Szép az ébredező város, amint hazafelé baktatok.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Kathmandu, 2008. április 01.

 

Április 2, 2008

Utolsó nap Kathmanduban…

 

Ma a filmeseknek igyekszünk kedvezni: elméletileg a mai egy szent és sérthetetlen forgatási nap. Azért jócskán intézkedünk még a délelőtt: járunk megint az ügynökségünknél (engedélyek és a kis repcsi), tovább bütyköljük a kamerát (elég ijesztő), majd nyeregbe pattanunk (Konyi és én), miközben Géczy Dávid és Sanyi a kamerás autóból (értsd: a sarkon leintett taxi), az ablakon kilógva hátrafele filmeznek minket, miközben robogunk Pashupathina felé. Ez komoly mutatvány, mivel költségvetésünk azért elmarad a Steven Spilberg-féle produkcióké mögött, így a forgalmat sem állítottuk le aznapra a külvárosban.

 

Pashupatina a város szent zarándokhelye, vallási központja: itt folyik a halottégetés, itt laknak kicsinyke fülkéjükben a száduk (aszkéták), szvámik és risik (bölcsek, papok), miközben a forgatagot, az égő testek édes-nehéz illatával fűszerezett élet-halál táncot a minden szent hely peremén kötelezően feltűnő szezonális-száduk, olcsó kegytárgy árusok, zsebtolvajok, koldusok, utcagyerekek és rengeteg szemtelen majmocska színesítik. Megmártózunk a forgatagban, filmezünk, majd irány megint a belváros. Késő délutánra érjük el a Thamel negyed peremét.

 

Itt barátságos dudálgatásba kezdünk, mivel a forgalom végleg összecsomósodott, se előre, se hátra. Éppen egy szemtelen tolakodós manővert kezdenék meg, amikor megpillantom Haraszti Annát egy velem szemben szintén a forgatagba reménytelenül beragadt riksában. Annával vagy 4-5 évig csavarogtam, osztottam meg életem, de már rég nem láttam. Olyan fura, szép kesze-kusza a folyamat, amiben vagyunk, hogy már meg sem lepődöm. Rádudálok, kiszáll a riksából, átül a motorra mögém, áttolakszunk a forgalmon és hajnali 1-ig koktélozunk, dumálunk és bűvöljük a kathmandui éjszakát. Utoljára. Holnap hajnalban tovább áll expedíciónk, irány a hegyek.

 

Klein Dávid

Pepsi Max Everest Expedíció (2008)

Kathmandu, 2008. április 2.

Folytatjuk...